Ahogy a bevezetőben is szó esett róla, volt már idén néhány próbálkozás, amiben az első világégés okozta trauma került a főszerepbe. Érkezett ugye az Amnesia: The Bunker, ahol újra egy vérengző entitás elől menekültünk és tenyerünk izzadásának mértéke azért bizonyította, hogy a Frictional Games továbbra sem veszi félvállról a dolgokat, ha a megijesztésünkről van szó. Itt volt emellett a Trenches, amiről jobb, ha inkább nem is beszélünk, mert még bétának hívni is erős lenne, holott teljes játékként akartak nekünk eladni. Na, de elég is lesz ennyi mellébeszélés, ejtsünk inkább néhány szót a kihívóról, és lessük meg együtt, hogy megtudjuk az Ad Infinitum lett-e idén a legjobb világháborús horror játék!
Előre elárulom, hogy azért az Amnesiát nem nyomta le, de erősen megszorongatta, és mivel cikkünk alanyát egy újonnan alakult csapatnak köszönhetjük (amelyben ráadásul nem iparbéli veteránok dolgoznak), azt gondolom, a teljesítményük több mint megsüvegelendő. Az Ad Inifinitum története szerint egy német katonát alakítunk, aki a Nagy világégés során elszenvedett traumákat próbálja feldolgozni, vagy inkább leküzdeni. Ez a tortúra folyamatos kínt és szenvedést jelent főhősünknek, aki már azt sem tudja, álmodik vagy a valóságban van, ahogy hánykolódunk térben és időben a szülői ház, a front, na meg persze a lövészárkok között. És míg a házban többnyire csak a családi pokol és annak érzelmi törése, addig a lövészárokban túlvilági lények keserítik meg az életünket. Érdekes és elcsépeltnek ható felütés ez, de higgyétek el, vannak olyan érdekes csavarok a történetben, amiket még nem láttunk ezidáig. A játék legelső küldetése például egy sátani szertartás kellékeinek megtalálása, majd a szertartás lefolytatása, ami azért valljuk be, elég erős felütésnek számít.
Az Ad Infinitum alapjáraton egy sétaszimulátor, ahol fel-alá mászkálunk és fejtörőket oldunk meg, hogy ezáltal tovább tudjunk haladni. Maguk a puzzle-ök többnyire elég egyszerűek, kis körültekintéssel simán megoldhatók, néha viszont olyan nyakatekertek, vagy annyira nem egyértelmű az utasítás, hogy volt, amikor órákig bolyongtam, mire meglett a továbbjutást biztosító megoldás. Ezeket a részeket váltják a már szinte kötelező menekülős részek, ahol az éppen adott rémségek próbálnak minket a túlvilágra tessékelni. Ezek a szekvenciák amúgy elég fantáziátlanok, és többnyire vagy hangtalanul, vagy a nálunk lévő zseblámpát használva tudjuk elkerülni az ellenfeleket – visszatámadásra természetesen nincs lehetőség. Az viszont remek ötlet, hogy ahol van opció a fedezékbe bújásra, ott nem kell külön gombot püfölni, megközelítve azokat automatikusan használni fogjuk.
Kis stúdiók általában nagy hibákat követnek el technikai fronton, de a magas gépigény ellenére egy közepes gamer laptopon, ROG Ally-on és még a TV-mre streamelt Steames android appal is egészen jól futott. Persze azért jócskán vissza kellett venni a látványt, de még így is tetszetős volt a grafika – komolyan mondom, néhány jelenet során csak ámultam-bámultam, milyen jól nézett ki az Ad Infinitum. Magával a stabilitással azért akadtak problémák (persze tegyük hozzá, hogy minimum konfigon toltam, jóval a Day 1 patch előtt), és egy ponton még magát a játékot is sikerült kifektetnem a platformok közötti táncolással, de szerencsére az adott fejezet újraindítása megoldotta a gondot. Természetesen a készítőket is értesítettem erről a hibáról, akik nagyon készségesen, azonnal neki is láttak a lehetséges hiba feltárásának és kikalapálásának. Hangok szempontjából teljesen elégedett voltam, jól szól, amit nyújtanak, emellett pedig a kiváló szinkron is sokat segít a feljegyzésekből kinyerhető rengeteg információ befogadásában.
Noha a Frictional Games hasonló kaliberű játékát azért nem nyomja le az Ad Infinitum, de keményem megszorongatja, ami nem rossz első próbálkozás a berlini Hekate csapatától. A pénzünkért cserébe egy remek horror játékot kapunk, ami ügyesen építkezik, jól nyúl a klisékhez és kellemesen teremt atmoszférát. Ennek köszönhetően még azokban az esetekben is a torkunkban fog dobogni a szívünk, amikor kvázi tudjuk, hogy nincs mitől félnünk. Nyugodt szívvel tudom ajánlani a zsáner kedvelőinek, a komolyabbnak tűnő 2-3 db fejtörőnél pedig ne legyetek restek segítségért nyúlni, megéri gyorsan átlendülni rajtuk és élvezni tovább a játékot.
