Tamriel szeszélyes és misztikus világa egy olyan oldalról is megmutatkozik, ahol lidérces tornyok és lávafolyamok tarkítják, az amúgyis kies-kopár vidéket...
Nos, amit Rangos írt, abszolúte nem látom adekvátnak. Elég sokat forogtam "kocka"-(szerep)játékos körökben, mind CRPG, mind papíralapúakat játszók között, s a játékokkal eltöltött idő és a megélés között bizony nem minden esetben láttam az összefüggést. Ugye volt olyan ember (több is), aki nem-tudom-én hány nap (jó sok...)idő alatt vitte végig EGY karakterrel a Baldur's Gate-t. Erre lehetne azt mondani, hogy húú, mekkora fan, bizonyosan beleélte magát, ha már ennyire fontos volt neki. Nos, a helyzet az, hogy nem...az illetőnek arról sem volt fogalma, hogy mi az a Forgotten Realms, csak annyit élt meg belőle, hogy menni kell oszt gyakni....Nos, kissé szánalmas, de lehet, hogy az illető több időt töltött el vele, mint teszem azt én. Akkor ott vannak a nem kevés számú, nem kevésbé szánalmas WoW-fanok, mármint a szánalmas szót csak arra értem, aki az egészből, szintén több 100 órányi játék után csak annyit ért, hogy epic cuccokat kell gyűjteni, instázni, és jól képenverni az allis/hordás csürhét. Hogy Azeroth? A Warcraft-világ történelme? Az meg mi? Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy az időbeli játék és a minőségi játék között bizony nem minden esetben van összefüggés. És akkor még a papíralapú szerepjátékos-közösségről nem is írtam. No ott aztán vannak/voltak érdekes dolgok...
Maximálisan egyetértek (igaz, a "szánalmas WOW-osok" kicsit azért erős, de értem, mire gondolsz)! Nem ítélem el, ha valaki végigrombol egy játékon pár óra, nap alatt. Ha neki ez tetszik, akkor ez tetszik - nem vagyunk egyformák. De amit mondasz, hogy tuti nem értett meg egy rohadt szót sem a Világból, csak annyit, hogy "milyen lopótöka cuccom van", vagy egy FPS esetében "milyen rohadt jó a grafikája!!!!444 xD"...
Engem sokan kiröhögtek, mert az Oblivion-t egyrészt a mai napig nem vittem végig (a főszálat annyira nem éreztem fontosnak, mint magában a Világban való részvételt), illetve én valóban JÁTSZOK vele. Ez mit jelent? Ha leszáll az éj, fogadót, vagy menedéket keresek, és pihenek. Reggel eszek, ha felkelek, vadászok, beszélgetek az emberekkel. Ha nagyvárosba érek, akkor ledobom a páncélt, és megfelelő öltözéket öltök. Guild-ekbe csatlakozok - de nem azért, hogy minél nagyobb rangom legyen, hanem azért, mert a Világ része akarok lenni, tartozni akarok valahova. Könyveket is szoktam olvasni, főleg a misztikusabbakat, de a Világ története is érdekel. Szóval én úgygondolom, hogy valóban játszottam az Oblivion-nal, sikerült átélnem, és folytatom is, amint lehet.
De más játéknál is így van... WoW-ot sem azért játszottam, hogy "csapatozhassak", vagy cuccokat gyűjtsek. Látni akartam a WarCraft-ot testközelből, meg akartam ismerni a Világot még jobban. A WoW-trial számomra nem egy játék volt, hanem két hetes "nyaralás" abban a Világban, amit szintén imádok.
Szóval én is kíváncsi lennék arra, hogy ilyen mélyégekig beleéli-e magát valaki egy játékba, amit versenyszinten űz... Én emiatt is kicsit ferde szemmel nézek a multis játékokra, hiszen ott a játék átmegy versenybe. Ami szerintem elrontja a játék hangulatát. Ha minél nagyobb eredményeket akarok produkálni, akkor vajon játszok-e még? Vannak játékok, melyek a cuccokra koncentrálnak, de azért azoknál én is szeretem feltenni a kérdéseket legalább első végigjátszáskor (ala Diablo).
Tehát számomra a játék nem egyenlő azzal, hogy "minél jobb legyek a többinél" benne...
Nos, amit Rangos írt, abszolúte nem látom adekvátnak. Elég sokat forogtam "kocka"-(szerep)játékos körökben, mind CRPG, mind papíralapúakat játszók között, s a játékokkal eltöltött idő és a megélés között bizony nem minden esetben láttam az összefüggést. Ugye volt olyan ember (több is), aki nem-tudom-én hány nap (jó sok...)idő alatt vitte végig EGY karakterrel a Baldur's Gate-t. Erre lehetne azt mondani, hogy húú, mekkora fan, bizonyosan beleélte magát, ha már ennyire fontos volt neki. Nos, a helyzet az, hogy nem...az illetőnek arról sem volt fogalma, hogy mi az a Forgotten Realms, csak annyit élt meg belőle, hogy menni kell oszt gyakni....Nos, kissé szánalmas, de lehet, hogy az illető több időt töltött el vele, mint teszem azt én. Akkor ott vannak a nem kevés számú, nem kevésbé szánalmas WoW-fanok, mármint a szánalmas szót csak arra értem, aki az egészből, szintén több 100 órányi játék után csak annyit ért, hogy epic cuccokat kell gyűjteni, instázni, és jól képenverni az allis/hordás csürhét. Hogy Azeroth? A Warcraft-világ történelme? Az meg mi? Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy az időbeli játék és a minőségi játék között bizony nem minden esetben van összefüggés. És akkor még a papíralapú szerepjátékos-közösségről nem is írtam. No ott aztán vannak/voltak érdekes dolgok...
Most olvasgattam a fórumot, s felfigyeltem erre a 700 óra Oblivionozásra és felhangjaira. Nos, nem hinném, hogy ennek a játéknak az időbeni teljesítmény lenne a lényege, ezt egy kissé beteges, hogyne mondjam, buta dolognak tartom. Vajon az illető tényleg át is élte a fantasy hangulatot, beleélte magát a világba, a történetbe, vagy csak végigrobogott minden létező, nemtomén hányszáz dungeon-on, pofánvert minden monstert, aki szembejött, stb...Ezt persze nem tudhatom, de tény, hogy 700 órán át kitartó megújulási lehetőség nincs ebben a játékban, noha kiváló persze. Számomra, mint rpg-fan számára, az élő, hiteles világ, a hangulat, a fordulatos történet, a hosszú időn át kitartó fejlődési rendszer élvez elsőbbséget -de mindez minőségi, és nem mennyiségi szempontból.
HÁt szerintem ha nem élte volna bele magát a játékba, akkor nem tudott volna 700 órát játszani egyetlen karakterrel. Szerintem. (gumicsirke hol van?)
Most olvasgattam a fórumot, s felfigyeltem erre a 700 óra Oblivionozásra és felhangjaira. Nos, nem hinném, hogy ennek a játéknak az időbeni teljesítmény lenne a lényege, ezt egy kissé beteges, hogyne mondjam, buta dolognak tartom. Vajon az illető tényleg át is élte a fantasy hangulatot, beleélte magát a világba, a történetbe, vagy csak végigrobogott minden létező, nemtomén hányszáz dungeon-on, pofánvert minden monstert, aki szembejött, stb...Ezt persze nem tudhatom, de tény, hogy 700 órán át kitartó megújulási lehetőség nincs ebben a játékban, noha kiváló persze. Számomra, mint rpg-fan számára, az élő, hiteles világ, a hangulat, a fordulatos történet, a hosszú időn át kitartó fejlődési rendszer élvez elsőbbséget -de mindez minőségi, és nem mennyiségi szempontból.
Az idézéssel meg még plusz szerencséd lesz, mert az fejlődik a leggyorsabban. Csak vegyél valami Conj. varázst kevés mana költséggel, aztán állj be egy üres szobába, és kezdd el varázsolgatni ezt az idézést.
Az idézést akármikor megtanulhatod,csak sokat kell használni,hogy fejlődjön.Menj be egy varázsboltba,vegyél egy idézés osztályú varázslatot (pl. Bound Dagger)amihez mg nem is kell képzettség,süsd el sokszor,és így fejlődsz.
Hááát ki tudja, ha az ember megüti az Oblivion-fanatizmus szintet, valamit majdnek az összes kifosztahtó barlangban, toronyban, Aelyd romban stb.-ben járt valamint, csaknem az összes létező modot letöltötte (értelmeset és értelmetlent, hasznosat és haszontalanat egyaránt) akkor látok eséjt egy 3-4 száz óráj játékidőre. De ze már valóban beteges szitre emelné a szenvedélyt...nem, mintha érdeklne.
Miért ne tudna egy 12-éves nyerni?? Csak annyi a dolga ,hogy úgy legyen meg csinálva mintha az apja csinálta volna végig. Én most úgy 33 óránál tartok még nagyon friss vok úgy látszik.
Egyszer valaki azt találta mondani (írni a Beth blogra), hogy átlépte a 250. órát kedvenc Oblivion karakterével. Szép teljesítmény. De vajon egyedülálló? Sőt, mekkora durranás ez a 250 óra? És az 1000? Hihetetlen sok, vagy még egy legyintlést sem ér? Hamarosan meglátjuk. Az előbbi mondat adta az ötletet ugyanis, hogy kiderüljön, ki az Oblivion játékosok "Ironman"-je. Ki az a játékos, aki a legtöbb időt töltötte Tamrielen? (természetesen egy adott karakterrel, nem összesen)
Semmi mást nem kell tenni, csak egy fényképet küldeni a Behtesdahoz, amelyen látszik a játékban eltöltött idő. (Mentéseknél jelzi a game, ezt kellene lefotózni). Akinek a karaktere a legtöbb ideig kalandozott Tamrielen vagy a Shivering Isles vidékein, az kap a fejlesztőktől egy eredeti Oblivion játékot, dedikálva, többek között Sean Bean és Terence Stamp által. És persze hivatalosan is ő lesz, az Oblivion Ironman-je.
A versenyben bárki részt vehet, aki elmúlt 18 éves. PC, PS3 és x360 verziókkal egyaránt lehet nevezni. Ha bármi féle kétség merül fel a kép hitelességét illetően, az azonnali kizárással jár, vagyis kár trükközni. A győztes megállapítása után, biztos ami biztos, elkérik majd a tényleges mentést (savegame-t), amelyet postán v. emailban kell majd eljuttatni hozzájuk, valamint egy, a versenyzőt ábrázoló fotót. Utóbbi majd a weboldalra kerül, a hivatalos eredményhírdetéskor.
Egy magyar, Kovács Krisztián nyerte az Oblivion Iron Man versenyt, a maga 700 óra játékidejével(csak egyetlen karakter számított), a második helyezettet 50 órával lehagyva. Grat!
Redguardom van és majdnem minden atributja kokszon és még gyürüm is van ami növeli azt az atributumot amitől gyorsabb vagy.Úgyhogy szántok mint a kapagép ,talán még egy nyilat is lehagyok.
Off:Erről jut eszembe ma egy papa kihajt a főútra egy kapagépre felszerelt kerekes talicskával.
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET programcsomagokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.