CHOCHO: Igen, a belemagyarázás... Én is attól bírtam agybajt kapni, mikor a hülye tankönyv rá akarta nyomni Homéroszra, hogy: "Homérosz azt akarta mondani, hogy...". Erre Arany Jánost tudnám idézni, akire még életében rá akartak húzni dolgokat: "Akrta a fene!". Szerintem is baromság a belemagyarázás. Mindenki bújta az osztályból az elemzéseket, meg a sok pacsulit . Én 9-ben kettessel kezdtem, azt sem tudtam, mi a műelemzés (magyar helyett általánosban osztályfőnöki volt )... Aztán egyszer csak megértettem, hogy nem elmesélni kell, nem a sok baromarcú tankönyvíró gondolatait kell visszamondani, hanem a saját benyomásaimat a műről... S nekem lett jobb, nem annak, aki szakirodalmat tanult . A verselemzés és a műelemzés mindenkiben ott van, csak éppen figyelni kell rá. Egy mű valamilyen hatással biztosan van ránk, olyan nincs, hogy nem (vagy ha igen, az az ember már nagyon barbár...). Ja, meg van, akit nem érdekel . Hát azt sajnáljuk . Ezért is jó most már, mert azt gondolok a műről, amit akarok.... Mondjuk a magyartanárom mindig is úgy kezelte a dolgokat, hogy önállósodjunk, így törekedett arra is, hogy a MI gondolatainkat hozzuk elő. Sőt! Azt "jutalmazta", ha valaki nem önálló volt (aka: 3-asnál jobbat nem kaphatott ). Középiskolában én is mindenben jó voltam. Mondjuk egyetemistaként ez olyan, mintha be lettem volna nyomva, vagy képzelegtem volna . Az az énem nagyon távoli már . A mostani lusta sz*r közelében sincs annak a szorgalmas embernek, ami érettségiig voltam . Mondjuk ezek ellenére nem szerettem a reált én sem... Humán-beállítottságú vagyok. Persze a reál valahogy sokkal könnyebben ment . De nem bírnék számításokkal küszködni... Inkább küszködök értelmetlen filozófusokkal, mint kínkeserves dezintegrált-egyenletekkel .

Sorstársam!! Mondjuk verset tanultam... A villamoson. Nagyon könnyen a fejembe mentek, de mivel a magyar tanár rólam tudta, hogy a legjobb vagyok az osztályban, nem is feleltetett, csak ha nagyon muszáj volt. Akkor sem csalódott. ;P De a matekkal pl. pont ellenkezője igaz. Tanulhatom, meg is értem, de nem tudom megszeretni, nem tudom megjegyezni. Egy két nap, és elfelejtem. Sajnos én ilyen vagyok, humán beállítottságú.

Nekem speciel matekkal nincs semmi bajom, mert azt csak érteni kell, na jó, kicsit kell tanulni is de nem sokat. Én a földrazjtól tudok a falra mászni, főleg a földtörténettől. Irodalmat se nagyon szeretem, mert engem ez a költészet nagyon hidegen hagy. Biológiát is utálom, de azt azért, mert majdnem minden órán elég sz*rul érzem magam(ált fefjfájás, de nem a szokásos, hanem olyan érzés, mintha minden oldalról nyomnák össze a fejed, meg néha más is).

Che: Most ezt nem nagyképűségből mondom, de nekem a verselemzés a véremben van. Soha nem volt vele bajom. Csak a formai elemzés az, ami néha gondot okoz, az is csak akkor, ha valami nagyon belemagyarázott dolgot kell észrevennem. fyk: Speciel nekem semmi bajom az ókori költészettel, csak a sok belemagyarázással. Az irodalom mindenkié, nem csak azoké, akik megírták a róla szóló dogmakönyveket.

Vagy az ugyanannyi stresszt szülő 60 %-ában hülyeség (komolyan, hol a picsbe fogják a disztichonos verselés verslábait kérdezni?!) tananyag... meg oktatók...

Szerintem sehol és soha. Szeretem az irodalmat nagyon is, de az ilyesmiket soha nem tanultam meg. Valahogy átsiklottam felettük és lássatok csodát, még most is élek.

Hmm... Igazad van. Nálunk viszont nincsenek ilyenek, szóval figyeld a híradót, hátha... (Igen-igen, ennek is biztos a sok erőszakos videójáték az oka. Biztossss....)

Oscee: Kétség kívül látványos, de inkább robbantsd fel magad a suliban, az hasznos is!

Chocho: Ehhez már nincs köze a fiatalsághoz, mer már kb 5. óta vannak osztály/évfolyamtársaim akiknek többször is becsúszik egy-kettő 2, vagy rosszabb. Egyszerű: eddig jó tanuló voltam! Ez abban is meglátszik, hogy megoldottam a Halotti beszéd kérdését, és mivel lusta vagyok megtanulni, felvettem az mp3 lejátszóm diktafonjára, ahogy felmondom lassan, és amikor felmondom a tanárnak, majd benyomom. Úgyse fogja látni a fülhallgatót, hála a ahajamnak.