HÁt az én sztorim annyi soha nem tudtam kötelet mászni, sem gyűrűzni... asszem a lábtechnikámmal lehet gond, valahogy soha nem sikerült rákulcsolnom hát még feltolni magmat. ellenben pókember fan barátom, mást sem csinált csak a kötélen lengett, igen, sokszor spidey pózban fejjel lefelé és amikor épp nem volt tanár mindig belengett és átugrott a lelátóra. Elmondhatjuk nálunk a gimiben igencsak rebelis tesi óráink voltak révén 10. től semmiféle hajlandóságot nem mutattunk semmiféle talaj vagy atlétikai gyakorlatra. jobb hijján fociztunk, szabad ég alatt, persze. télen is nyáron is persze, ugyanis a két állandó csapat ( a dinasztilya Fc és a Trendi Fc) között szabályos bajnokság folyt, órák után meg kemény statisztikai számítások, és edzői dorgálások. De télleg kint voltunk, a füvön mindig, amikor esett akkor voltak nagy esések de ez volt a dolog legszebb része, hiszen senkinek nem volt stoplisa, mindenki teremcipőben vagy hagyományos dorkóban nyomta aztán borultunk és persze becsúsztunk. Legszebb élményem persze híres-hirhedt szögletlövő tudományomhoz köthető ami nem egy tökéletes fejesgól előfutára volt csapatoma dinasztilya számára, de akkor nem volt fejes gól csak csavart gól. 0 szögről szépen be a jobbfölső sarokba. Örömöben fel is vágtam magam a kapunk előtt afféle Koplárovics módon. Jeee