Azért se hagyom ott, azonkívül hogy szórjam a hülyeséget mást nem tudok tenni itt. És had csináljam azt amit szeretnék a fórumon(kivéve ami szabályellenes).
xear írta:
Azért se hagyom ott, azonkívül hogy szórjam a hülyeséget mást nem tudok tenni itt. És had csináljam azt amit szeretnék a fórumon(kivéve ami szabályellenes).
Ha neked tetszik, hogy retardnak tart az aktív többség, akkor egészségedre. Ez is egy hobbi.
"Kézen állni mindennek tetején... hintázni a világ peremén."
Azért se hagyom ott, azonkívül hogy szórjam a hülyeséget mást nem tudok tenni itt. És had csináljam azt amit szeretnék a fórumon(kivéve ami szabályellenes).
xear: Szerintem hagyd a fórumozást. Értelmesen nem tudsz, az kiderült. Hülyének tettetni magad és viccesen oltani a népet nem sikerült. Trollnak meg nagyon gyenge vagy. Mást már nem tudsz csinálni, csak égetni magad. Folyamatosan küldöd a mindenhez hozzáteszek egy általános igazságot, vagy egy értelmetlen oda nem vágó mondatot. Próbálsz oltani, de csak égeted magad. Komolyan mondom, hogy néha már én érzem magam kínosan, olyanokat írsz.
"Kézen állni mindennek tetején... hintázni a világ peremén."
Slaughteratthebrisz írta: Tenebra írta: Chocho írta:Látom, a topic lassan a 4chan színvonalára zuhan.
>úgy tenni mintha itt nem mindenki a loherét utánozná
Azmicsoda?
Lóhere
néhol egyszerüen csak here, bodorka Békés vmegyében, fenyer Somogyban (növ., Trifolium L.), vitorlás virágu fű, levele hármas, ritkán négyágu virágzata gömb, de a füzér vagy ernyő felé is hajlik, ritkán van magános s a levél tövéből eredő virága. A virág szine piros, fehér, rózsaszin vagy sárga, soha nem kék. Hüvelye hosszas vagy fordított tojásdad, a kehelybe zárt, 1-4 magu, nem vagy alig szokott fölrepedni. A L.-t valamennyi vitorlás fűtől megkülönbözteti az, hogy himje hervadtan is a virágzatban maradó szirommal összenő. Mintegy 280 (hazánkban körülbelül 40) faja az északi földgömb mérsékelt és szubtropikus övén nő. Gyakorlatilag piros és fehér L.-t szokás megkülönböztetni.
I. A piroshoz tartozik a piros réti L. (Tr. pratense L.). Piros virággömbje édes, a gyermek eszi, Istenke cipójának nevezi. Réten jó takarmányfű. Fajtája az angol L., gyökérzete nem terjedelmes, Angolországban legelőnek használják, másutt szálonként a réten nő. A vetésbeli v. spanyol L. erőteljesebb, erős, meszes földet szeret, melyet még jól meg is kell munkálni és tisztára kigyomlálni. A lóperjével együtt is szokás vetni. Akármi után lehet vetni (lóherés) csak a nagyon könnyü, nagyon kemény vagy lapos földön, nedves és ködös helyen nem sikerül. A jó L.-mag barnássárga, egy hektárra 15-23 kg.-ot vetnek; 80-120, jó erőben levő meszes mezőn 200 mázsa szénát, 4-5, sőt 8 mázsa magvat is gyüjtenek. Magvának csirázó képessége két esztendeig tart. Takarmánya zölden is, szárazon is jóízü, tápláló és gyarapító, a frisset azonban célszerü mással vegyíteni, nehogy a jószág felfuvódjék tőle. Tápláló értéke valamivel nagyobb mint a réti szénái, a fehér L.-vel meglehetős egyenlő. A bibor L. (Tr. incarnatum L.) puhaszőrü virágzata szép biborpiros, füzérszerüen megnyulik. Európa déli részéről ered, nálunk nem gyakran vetik (takarmány zöld trágya), különben a földben nem olyan válogatós, mint az előbbi: zöld takarmánynak akkor kaszálják, ha már a virágfeje mutatkozik. Egy hektárra 27-35 kg.-ot vetnek. A piros lóherés üresen maradt helyeit vagy általában ezt pótolják vele, ha tönkre ment. Virágzása után csak jó talajban marad puha.
II. A fehér L.-k faja a fehér vagy gyökerező L. (Tr. repens L.) szára heverő, ágas, levélkéje fordított tojásdad, virága fehér, elvirítva lehajlik. A legjobb réti növények egyike s különösen mint legelő növény megbecsülhetetlen; nagy értéke abban rejlik, hogy mint évelő növény 4-10 évig kitart, hogy nagyon tápláló, proteindús takarmányt szolgáltat s a talajban nem válogatós. Azonban minthogy szénahozama aránylag csekély (katasztrális holdanként 12-17 q) tisztán ritkán termelik, hanem inkább más takarmánynövényekkel keverékben; kiváltképen állandó rétek és legelők létesítésénél fontos szerepet visz. Magvából ez esetben a vetőmag keverékbe 0,5-1 kg.-ot szokás felvenni. Egyike a legértékesebb réti növényeknek, mely tulajdonságaira nézve a vörös és a fehér L. között áll és ezen két faj keresztezéséből származó fajnak tekintik; ezért korcs herének is hivják. Nedves, kötött, valamint tőzeges, de nem sovány talajon bő terméseket szolgáltat, az utána származó széna értéke pedig meghaladja a vörös L.-t, mely okból rétek alakításánál magvát a magkeverékbe felvenni tanácsos. Azonkivül elsőrendü legelői növény. A svéd L. (Tr. Hybridum L.) szára egyenes, levele fordított tojáskerek, gömbölyü virágzata szélén a virágok halavány rózsaszinüek, végre lehajlanak.
A L. tenyésztése a médek földjéről ered, ahol a lucernát nagyon régen termesztették. Innen Kr. e. 150-50 év közt Görögországba került, innen ismét Olasz- és Spanyolországba. A népek viszontagságai közben a L. termesztését elfelejtették, ugy hogy a lucerni a piros L.-vel együtt Spanyolországból, ahol a mórok termesztették, csak 1550 körül kapta ismét Olaszország. Nem sokkal később a lucerna Franciaországba és Belgiumba is eljutott, ahol 1566 körül mér a piros lóherés is ismeretes volt. Nem sokára a lucernát meg a L.-t Németországba is bevitték. Azután a L. lassan minden felé (kivált 1848 után) elterjedt, ami természetesen a marhatenyésztést is elősegítette. L.-maggal leginkább Szilézia, Stájerország és Franciaország déli része látja el Európát. Újabban Amerika is versenyt próbált, de csekély ellenállásu fajaival nem tudott győzni. A L. magvát mesterségesen festett kövecskékkel ügyesen hamisítják, azért vételkor nagyon óvatosan kell eljárni. Nemcsak az említett, hanem valamennyi L.-faj jó takarmány, virágát pedig a méh szivesen látogatja. A piros L.-hez hasonló többnyári L.-fajokat (T. medium L.-hez hasonló többnyári L.-fajokat (T. medium L., Tr. alpestre L., Tr. rubens L., Tr. montanum L. stb.) célszerübb lenne termeszteni, de ezek később megkeményednek, a jószág nem eszi olyan jóízüen, mint a réti L.-t. Hegyi rétről különben gyakran a széna alkotó része. Futó homokon a herehura L. nyullábfű v. uborka-kúszófű (Tr. arvense L.) működik jótevően.
A L. gazdasági értékén kivül mint címernövény és szerencsefű is nevezetes. A négyágu L.-t szerencsének tartják. A görögök azt hiszik, hogy a négyágu L.-vel a kincset lehet a földből kiemelni, s hogy a legveszedelmesebb bajt is meggyógyitja. A négyágu, kivált pedig a hétágu L.-nek Nagy-Britanniában is természet fölött való erőt tulajdonítanak. Az irek shamrockja a gyökerező L., mások szerint azonban helyesebben az Oxalis hármas levele. Az angol költők gyakran megénekelték, az ireknek nemzeti jelzője s védőszentjük szt. Patrick tiszteletére viselik, l. Kecskere. Nyulhere, szamárhere, l. Varjuborsó; koronahere a. m. Hedysarum (l. o.); illatos L., l. Somkóró; örök L. a. m. kecskere és lucerna (l. o.); kek L. a. m. lucerne (l. o.); német L. a. m. lucerna, sárga L. a. m. Genista pilosa, l. Rekettye; spanyol vagy török L., l. Varjuborsó; szarvas L., l. Kerepfű. V. ö. Wittmack, Gras- und Kleesamen (Berlin 1873); Nobbe, Handbuch der Samenkunde (u. o. 1876); Kfrafft, Pflanzenbaulehre (4. kiad. u. o. 1885); Harz, Landwirtschaftliche Samenkunde (u. o. 1885).
Ahol tud segít rovatunkat látták
Tenebra írta: Chocho írta:Látom, a topic lassan a 4chan színvonalára zuhan.
>úgy tenni mintha itt nem mindenki a loherét utánozná
Azmicsoda?
Slaughteratthebrisz írta:
Tenebra írta: Chocho írta: Látom, a topic lassan a 4chan színvonalára zuhan.
>úgy tenni mintha itt nem mindenki a loherét utánozná
Azmicsoda?
Lóhere
néhol egyszerüen csak here, bodorka Békés vmegyében, fenyer Somogyban (növ., Trifolium L.), vitorlás virágu fű, levele hármas, ritkán négyágu virágzata gömb, de a füzér vagy ernyő felé is hajlik, ritkán van magános s a levél tövéből eredő virága. A virág szine piros, fehér, rózsaszin vagy sárga, soha nem kék. Hüvelye hosszas vagy fordított tojásdad, a kehelybe zárt, 1-4 magu, nem vagy alig szokott fölrepedni. A L.-t valamennyi vitorlás fűtől megkülönbözteti az, hogy himje hervadtan is a virágzatban maradó szirommal összenő. Mintegy 280 (hazánkban körülbelül 40) faja az északi földgömb mérsékelt és szubtropikus övén nő. Gyakorlatilag piros és fehér L.-t szokás megkülönböztetni.
I. A piroshoz tartozik a piros réti L. (Tr. pratense L.). Piros virággömbje édes, a gyermek eszi, Istenke cipójának nevezi. Réten jó takarmányfű. Fajtája az angol L., gyökérzete nem terjedelmes, Angolországban legelőnek használják, másutt szálonként a réten nő. A vetésbeli v. spanyol L. erőteljesebb, erős, meszes földet szeret, melyet még jól meg is kell munkálni és tisztára kigyomlálni. A lóperjével együtt is szokás vetni. Akármi után lehet vetni (lóherés) csak a nagyon könnyü, nagyon kemény vagy lapos földön, nedves és ködös helyen nem sikerül. A jó L.-mag barnássárga, egy hektárra 15-23 kg.-ot vetnek; 80-120, jó erőben levő meszes mezőn 200 mázsa szénát, 4-5, sőt 8 mázsa magvat is gyüjtenek. Magvának csirázó képessége két esztendeig tart. Takarmánya zölden is, szárazon is jóízü, tápláló és gyarapító, a frisset azonban célszerü mással vegyíteni, nehogy a jószág felfuvódjék tőle. Tápláló értéke valamivel nagyobb mint a réti szénái, a fehér L.-vel meglehetős egyenlő. A bibor L. (Tr. incarnatum L.) puhaszőrü virágzata szép biborpiros, füzérszerüen megnyulik. Európa déli részéről ered, nálunk nem gyakran vetik (takarmány zöld trágya), különben a földben nem olyan válogatós, mint az előbbi: zöld takarmánynak akkor kaszálják, ha már a virágfeje mutatkozik. Egy hektárra 27-35 kg.-ot vetnek. A piros lóherés üresen maradt helyeit vagy általában ezt pótolják vele, ha tönkre ment. Virágzása után csak jó talajban marad puha.
II. A fehér L.-k faja a fehér vagy gyökerező L. (Tr. repens L.) szára heverő, ágas, levélkéje fordított tojásdad, virága fehér, elvirítva lehajlik. A legjobb réti növények egyike s különösen mint legelő növény megbecsülhetetlen; nagy értéke abban rejlik, hogy mint évelő növény 4-10 évig kitart, hogy nagyon tápláló, proteindús takarmányt szolgáltat s a talajban nem válogatós. Azonban minthogy szénahozama aránylag csekély (katasztrális holdanként 12-17 q) tisztán ritkán termelik, hanem inkább más takarmánynövényekkel keverékben; kiváltképen állandó rétek és legelők létesítésénél fontos szerepet visz. Magvából ez esetben a vetőmag keverékbe 0,5-1 kg.-ot szokás felvenni. Egyike a legértékesebb réti növényeknek, mely tulajdonságaira nézve a vörös és a fehér L. között áll és ezen két faj keresztezéséből származó fajnak tekintik; ezért korcs herének is hivják. Nedves, kötött, valamint tőzeges, de nem sovány talajon bő terméseket szolgáltat, az utána származó széna értéke pedig meghaladja a vörös L.-t, mely okból rétek alakításánál magvát a magkeverékbe felvenni tanácsos. Azonkivül elsőrendü legelői növény. A svéd L. (Tr. Hybridum L.) szára egyenes, levele fordított tojáskerek, gömbölyü virágzata szélén a virágok halavány rózsaszinüek, végre lehajlanak.
A L. tenyésztése a médek földjéről ered, ahol a lucernát nagyon régen termesztették. Innen Kr. e. 150-50 év közt Görögországba került, innen ismét Olasz- és Spanyolországba. A népek viszontagságai közben a L. termesztését elfelejtették, ugy hogy a lucerni a piros L.-vel együtt Spanyolországból, ahol a mórok termesztették, csak 1550 körül kapta ismét Olaszország. Nem sokkal később a lucerna Franciaországba és Belgiumba is eljutott, ahol 1566 körül mér a piros lóherés is ismeretes volt. Nem sokára a lucernát meg a L.-t Németországba is bevitték. Azután a L. lassan minden felé (kivált 1848 után) elterjedt, ami természetesen a marhatenyésztést is elősegítette. L.-maggal leginkább Szilézia, Stájerország és Franciaország déli része látja el Európát. Újabban Amerika is versenyt próbált, de csekély ellenállásu fajaival nem tudott győzni. A L. magvát mesterségesen festett kövecskékkel ügyesen hamisítják, azért vételkor nagyon óvatosan kell eljárni. Nemcsak az említett, hanem valamennyi L.-faj jó takarmány, virágát pedig a méh szivesen látogatja. A piros L.-hez hasonló többnyári L.-fajokat (T. medium L.-hez hasonló többnyári L.-fajokat (T. medium L., Tr. alpestre L., Tr. rubens L., Tr. montanum L. stb.) célszerübb lenne termeszteni, de ezek később megkeményednek, a jószág nem eszi olyan jóízüen, mint a réti L.-t. Hegyi rétről különben gyakran a széna alkotó része. Futó homokon a herehura L. nyullábfű v. uborka-kúszófű (Tr. arvense L.) működik jótevően.
A L. gazdasági értékén kivül mint címernövény és szerencsefű is nevezetes. A négyágu L.-t szerencsének tartják. A görögök azt hiszik, hogy a négyágu L.-vel a kincset lehet a földből kiemelni, s hogy a legveszedelmesebb bajt is meggyógyitja. A négyágu, kivált pedig a hétágu L.-nek Nagy-Britanniában is természet fölött való erőt tulajdonítanak. Az irek shamrockja a gyökerező L., mások szerint azonban helyesebben az Oxalis hármas levele. Az angol költők gyakran megénekelték, az ireknek nemzeti jelzője s védőszentjük szt. Patrick tiszteletére viselik, l. Kecskere. Nyulhere, szamárhere, l. Varjuborsó; koronahere a. m. Hedysarum (l. o.); illatos L., l. Somkóró; örök L. a. m. kecskere és lucerna (l. o.); kek L. a. m. lucerne (l. o.); német L. a. m. lucerna, sárga L. a. m. Genista pilosa, l. Rekettye; spanyol vagy török L., l. Varjuborsó; szarvas L., l. Kerepfű. V. ö. Wittmack, Gras- und Kleesamen (Berlin 1873); Nobbe, Handbuch der Samenkunde (u. o. 1876); Kfrafft, Pflanzenbaulehre (4. kiad. u. o. 1885); Harz, Landwirtschaftliche Samenkunde (u. o. 1885).
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET programcsomagokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.