A történet a melankolikus alap ellenére is kicsit lapos, egyszerű, ami viszont megmenti az összképet, az az érzelmek mellett a harc. Bár eleinte az sem tetszetős, ha 5-6 óra után megfelelően feltápoljuk démonunkat/démonjainkat (természetesen eltérő képességekkel rendelkeznek), akkor onnantól már nagyon látványos és élvezetes összecsapásokban lehet részt venni. Emiatt megérheti beruházni a játékra, de nem teljes áron, inkább valami akcióban.
Oninaki
Halottak lelkei bolyonganak két létsík között ragadva, miközben szörnyek fenik rájuk a fogaikat, emellett pedig egy rejtélyes alak sorra gyilkolja meg a közeli városka lakóit. Mindez egy átlagos hétköznap a videojátékok világában, no, és persze a Virrasztókéban, akik pont az elhunytak nyugalmát óvják. A 2016-os, klasszikus JRPG-k előtt tisztelgő I am Setsuna igazi meglepetés lett, aminek hála rengetegen felfigyeltek a Tokyo RPG Factoryra. A 2018-as Lost Sphear már jelezte, hogy azért nem mind arany, ami Tokyo RPG, az Oninaki pedig, bár kellemes, szintén azt bizonyítja, hogy a stúdiónak inkább csak szerencséje volt, pedig alkotói alapvetően ismerik, sőt láthatóan szeretik is a zsánert.
Hozzászólások
A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.
