Az Assassin’s Creed: Odyssey egy kitagadott spártai útját meséli el, aki száműzött zsoldosból ünnepelt hőssé emelkedik. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy hősünk a legendás Leonidász leszármazottja, aki még a király törött lándzsáját is birtokolja. Ez a fegyver pedig nem átlagos gyilokeszköz.
Megmaradt az Origins szerepjátékos vonala is, sőt az Odyssey még rá is tett egy lapáttal. A széria során először megválaszthatjuk karakterünk nemét, eldönthetjük, miképpen válaszolunk egy-egy párbeszéd során, alkalmunk van romantikus kapcsolatokat kialakítani (meztelenkedés viszont nincsen), míg döntéseink az egész játékra kihatással vannak, ennek köszönhetően pedig több befejezést kapunk.
Újra fontos szerepet kapott a hajózás, a játék területeinek nagy részét ugyanis a víz teszi ki, úgyhogy sokat kell hajózni, mi több, újra lehetőségünk van tengeri ütközeteket vívni ellenségeinkkel. A hajókázás mellett pedig ezúttal is belefuthatunk néhány mitológiai lénybe, például a Medúzába, de a jelenkortól sem kellett elbúcsúznunk.
Az Assassin’s Creed: Odyssey a megjelenés után sem marad tartalmi frissítések nélkül, folyamatosan érkeznek hozzá a DLC-k, ingyenesek és fizetősek egyaránt.
Az egyetlen óriási problémám, hogy fogalmam sincs, miről szól a sztori. Szeretek minden mellékküldetést teljesíteni és gyűjthető cuccot össze szedni, és emiatt annyi idő eltelik két fő küldetés között (főleg hogy több fő szál is van), hogy teljesen elveszítem a fonalat és nem emlékszem ki kicsoda és miért is csinálja azt, amit csinál (kivéve persze hogy a gonoszok gonoszkodnak, a jók meg megmentik a világot).