Az elmúlt évtizedekben olyan sok produktumot ontott ki magából a szórakoztatóipar, hogy mostanra szó szerint lehetetlen számon tartani, mikor mi jelenik meg – ez a kijelentés pedig különösen igaz a közelmúltra. Mindegy, hogy film, videójáték vagy épp könyv, sokkal nagyobb a választék, mint amennyit egyszerű halandóként képesek vagyunk befogadni, így könnyű elsiklani bizonyos alkotások felett, vagy épp elfelejteni olyanokat, amiket amúgy szerettünk. Legújabb, hetente érkező rovatunkban igyekszünk összeszedni azokat a címeket, amelyek az adott napokon ünneplik a megjelenésüket, így egyrészt felidézzük kicsit a múltat, másrészt találkozhattok olyan filmekkel és játékokkal, amiket esetleg nem ismertek.
Filmek
Bye Bye Birdie (1963. április 4.)
George Sidney zenés vígjátékát egy valós történet ihlette, a film ugyanis azt a sztorit dolgozza fel, amikor a világ talán legismertebb zenésze, Elvis Presley behívót kapott az Egyesült Államok hadseregébe. Éppen ezért első körben maga a legenda lett kinézve a főszerepre, ám a menedzsere, Tom Parker elutasította az felkérést, mivel nem akarta, hogy Presley egy önmagát parodizáló filmben szerepeljen. Így végül Jesse Pearson játszhatta el a búcsúelőadásra készülő tinibálványt, Conrad Birdie-t, kinek neve egyébként a kor híres énekesére, Conway Twittyre utal – a Family Guy rajongók bizonyára tisztában vannak az előadó munkásságával. Az Irving Brecher forgatókönyvéből készült musical összesen 15 dalt tartalmazott, a zenés történet pedig finoman szólva is bejött a tengerentúli nézőknek, hiszen a Bye Bye Birdie a 13. legtöbb bevételt termelő film lett 1963-ban. Tagadhatatlan, hogy nem öregedett túl jól (a színészek eléggé túljátsszák a szerepüket, a rengeteg kliséről már nem is beszélve), de a műfaj rajongóinak – ha más nem a nóták miatt – azért így is megérhet egy próbát.
Tisztességtelen ajánlat (1993. április 7.)
Adrian Lyne filmje valószínűleg nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a romantikus dráma szókapcsolat pejoratív jelentéstartalmat kapjon, a 30 éve debütált mozi ugyanis hiába taglal fontos erkölcsi témákat, ha közben az elejétől fogva nyilvánvaló a happy end. A történet szerint Diana (Demi Moore) és David (Woody Harrelson) rádöbbennek, hogy szinte egy vasuk sincs, ezért elhatározzák, hogy Las Vegas-ban (hol máshol) próbálnak szerencsét, ami ugyebár forgandó, így a házaspár annak rendje és módja szerint még kilátástalanabb helyzetbe kerül. Ekkor tűnik fel a történet katalizátoraként szolgáló John (Robert Redford), aki felajánlja, hogy kapnak egymillió dollárt, amennyiben eltölthet egy éjszakát Dianával. A pár végül belemegy az „üzletbe”, ezzel pedig egy remek párkapcsolati drámának ágyaz meg a cselekmény – kár, hogy aztán nem kezdenek vele semmit, a konklúzió ugyanis az, hogy a szerelem mindent legyőz. Giccses? Igen, eléggé, de ez a koncepció szinte az összes, ’90-es években készült romantikus filmre jellemző volt, így végül is nem nagyon lóg ki a sorból. Ebből adódóan viszont ma már egyáltalán nem állja meg a helyét (igazából három évtizeddel ezelőtt sem szerette a szakma), így maximum csak akkor érdemes nekifutni, ha valaki a korszellemre kíváncsi.
Játékok
Mivel videójátékból szinte minden nap megjelenik vagy egy tucat, így – kisregényt elkerülendő – az aktuális ünnepeltekről csak néhány sorban emlékeznénk meg. Abból adódóan, hogy kis hazánkban az amerikai, japán vagy ausztrál debütálások nem igazán relevánsak, a programok kiválasztásakor csak az európai és a nemzetközi megjelenéseket vettük figyelembe. No, most, hogy megvolt a kötelező magyarázkodás, következzenek a születésnaposok.
Devil May Cry HD Collection (2012. április 3.)
A játékipar történetének egyik leginkább várt gyűjteménye volt az első három felvonást magába foglaló Devil May Cry HD Collection, a PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra megjelent csomag azonban csak részben tudott megfelelni az elvárásoknak. Az alapok persze mit sem változtak: a megszépített újrakiadásokban is a félig ember, félig démon Sparda szószátyár, sokszor arrogáns fiával, Dantéval kellett magunkat keresztül lövöldöznünk és kardoznunk a változatosabbnál változatosabb helyszíneken. Ezzel nem is volt gond, hiszen a zúzós zenékre történő hack ’n slash vagdalkozások terén máig verhetetlen a Capcom, az viszont "kissé" belerondított az összképbe, hogy az első rész konkrétan vállalhatatlan állapotban lett átültetve az új platformokra, az átvezetőkön pedig szinte semmit nem javítottak a fejlesztők. Ettől függetlenül remek játékokról beszélhetünk (mostanra már az elég vegyes fogadtatásban részesült második résszel is megbékéltek a rajongók), így a mai napig érdemes esélyt adni a kollekciónak – pláne, hogy 2018-ban PC-re, valamint PS4-re és Xbox One-ra is megjelent.
Persona 5 (2017. április 4.)
Az Atlus nagysikerű sorozatának ötödik részét (de főleg annak Royal kiadását) máig az egyik legjobb JRPG-ként tartják számon – nem véletlenül, hiszen az alsó hangon is 90 órás kaland számtalan emlékezetes pillanattal szolgál. Az iskolai történetek felgöngyölítése és az alternatív valóság küzdelmei egyaránt a szórakoztatás magasfokát képviselik, a mellékes tevékenységek (plázalátogatás, kávézgatás a barátainkkal, satöbbi) egytől egyik remekbeszabottak, a mellénk szegődő társak pedig nem csupán hasznosak, de érdekesek is. Mindehhez egy máig csodaszép művészi stílus társult, a közel hibátlan szegmensek pedig egy csaknem tökéletes egészt eredményeztek, ami minden, szerepjátékokra specializálódott csapatnak követendő példa lehetne.
Oddworld: Soulstorm (2021. április 6.)
Listánk legfrissebb darabja az 1997-ben indult Oddworld-sorozat tavalyi felvonása, amelyben természetesen ismét Abe, a már számtalanszor bizonyított Mudokon felett vehettük át az irányítást. A Soulstorm lényegében az Abe’s Exoddus újragondolt változatának tekinthető, ám lényegesen több, mint egy remake – bár az tagadhatatlan, hogy audiovizuális téren elég nagy előrelépés történt. A tetszetős külcsín mellett azonban akad benne tárgykészítés, követő menedzselés és karma-rendszer is – mondjuk azt hozzá kell tennünk, hogy ezek megvalósítása nem sikerült tökéletesen. Ahogy az ellenőrzőpontok rendszere sem vizsgázott túl jól, a játék megjelenésekor ráadásul számtalan hiba is belerondított az összképbe, így hiába a kiváló hangulat és a grandiózus jelenetek egész sora, sajnos egyáltalán nem volt felhőtlen az öröm.
Tomb Raider: Legend (2006. április 7.)
A legendás régész, Lara Croft hetedik kalandját, a Legendet joggal nevezhetjük bravúros teljesítménynek, a Crystal Dynamicsnek ugyanis sikerült vele visszavezetnie a szériát a gyökereihez – ráadásul úgy, hogy közben modernizálta is annak minden egyes porcikáját. A The Angel of Darkness idegesítő mechanikáit kigyomlálva ismét az egzotikus tájak, az akrobatikus mozdulatok, a lövöldözés és a logikai feladványok kapták a főszerepet, a prezentáció pedig a korszak legjobbjait idézte. A végtelen lőszerrel rendelkező pisztolyok mellett ebben az epizódban már komolyabb csúzlikat is bevethettünk, ráadásul a célzással sem kellett bajlódni, hiszen teljesen automatikus volt – az ellenfelek meg buták, szóval tényleg vadkacsavadászatot idéztek az összecsapások. A játékban egyébként még motorra is pattanhattunk, ami az új felvonásokból sajnos kimaradt – talán az Unreal Engine 5-el készülő következő epizódban ismét lesz alkalmunk nyeregbe ülni.
Ezek lettek volna tehát a hét legfontosabb születésnaposai. Persze a lista nem teljes, hiszen kimaradtak olyan tételek, mint a legendás stratégia alaposan megszépült újrakiadása, az Age of Empires 2 HD Edition, valamint az egyik legextrémebb „szimulátornak” titulált I am Bread, ami 2015. április 9-én került ki a sütőből. Említést érdemel továbbá a Monolith legendás horrorjátéka, a Condemned 2: Bloodshot, valamint a Doom 3 kiválóan sikerült kiegészítője, a Resurrection of Evil is.
