World of Warplanes bétateszt

A Wargaming már a kezdetekben sem rejtette véka alá azon szándékát, hogy (az immáron valódi első vonalas PvP-MMO sikerjátékuk) a World of Tanks páncélos ütközeteinek megvalósítása után, következő leküzdendő célként a légi-, valamint a tengeri hadviselést felvonultató World of Warplanes, illetőleg World of Warships programokkal szeretnék kiteljesedő egésszé kerekíteni online háborús palettáját. És míg ezek közül az utóbbi, a több száz, vagy -ezer bruttó regisztertonnákat megmozgató vízi monstrumok bemutatása egy darabig még várat magára, addig időközben a zárt, majd nyílt bétaként megjelenő Warplanes (mostantól csak WoWp) óvatos szárnybontogatással rugaszkodott neki a játékvilág meghódításának.

És hogy mennyire is sikerült az orosz készítőknek első nekifutásra birtokba venniük a levegőeget? Nos, a végeredmény sajnos pillanatnyilag mondhatni kétesélyes...

„There goes the siren that warns of the air raid...”

Számtalan olyan játék akad, ami már debütálásakor eleve bizonyos mértékű hátránnyal indul -- leginkább a hasonló témájú/jellegű, konkurens megjelenések okán. Márpedig hiába történt meg a Wargaming részéről a korai bejelentés, miszerint nem szeretnének kizárólag a harckocsicsatákra összpontosítani (és hogy konkrétan miképp is képzelik el a projektjeik hosszútávú evolúcióját a továbbiakban), időközben színre lépett az a bizonyos rivális, a War Thunder, amitől az internetes fórumok közösségei -- többnyire magától értődő indokokból kifolyólag -- gyakorta képtelenek elvonatkoztatni, mihelyst csak véletlenül is szóba kerül a WG háborús MMO-szériájának bármelyik tagja. Az egymáshoz való méricskélés indokoltságának mértéke persze egyéni vérmérséklet függvényében szubjektív; én a magam részéről viszont igyekeztem kerülni a kényszeres összehasonlítgatást, megpróbálva mások rávetülő árnyéka nélkül, önálló individuumként kezelni a tesztelt játékot.

"...Out for the scramble we've got to get airborne..."

Aki csak pár percre/órára is, de játszott már a World of Tanksszel, azt ismerős benyomások fogadják majd, egészen az internetes letöltéstől kezdve végig a telepítés alatt, s a játékba történő belépés után is. Ennek megítélése persze egyéni szájíz függvénye: egyfelől logikus és hasznos, hogy a két program felépítése számtalan hasonlóságot mutat (menüszerkezetek, beállítások, játékmeneti egyezőségek stb.), mivel így a WoT-os törzsgárda átigazolói kevésbé fognak idegenkedni az új környezettől. Ami kézre állt a Tanksben, azt a WoWp felületén sem kell sokáig keresni. Ellenben képtelenség szó nélkül elmenni a tény mellett, hogy sok helyütt szinte ordít a Warplanesről, miszerint a készítők (egyébiránt gazdasági oldalról zseniális) huszárvágásként „önmaguk klónozásával” egyszerűsítették le saját dolgukat. Csúnyábban fogalmazva, bizonyos szemszögből a keretfelület csak egy amolyan „WoT 1.2”, zöld/keki helyett kékes fő stílusárnyalatokkal, illetőleg tankok helyett repülőkkel. Pont.

A cím alapján még az egyébiránt angolul nem értők és/vagy totális fantáziahiányban szenvedők számára is garantáltan egyértelmű, hogy a játék hangsúlya kizárólag a benne foglalt légi csatákon van, amihez a WG koncepciója szerint -- ismételten csak -- leginkább a huszadik század első feléből származó járműveket kapunk. A nyitány a harci repülés hőskorát idéző, 20-as évek eleji kétfedelű, fűnyíróhangú, egyszemélyes veterán alkalmatosságoktól indít (amik a WoT-ban már megismert tier/szint besorolás legelső lépcsőfokait képezik), a zárás pedig (WoT-osoknak: 10-es tier) valahol az 50-es és 60-as évek első komolyabb sugárhajtású gépei környékén van, ezzel még éppen beszuszakolva magát a hollywoodi álomgyár által megannyi produkcióban közhelyesített, a 30-as évek végétől fellángoló, majd a vietnami kivonulás után hirtelen véget érő háborús romantikába. A közeg persze több okból is remekül eltalált; egyfelől igen hangsúlyos történelmi kontúrként szolgál az egyébként már jóformán csontig rágott második világháborús toposszal, másrészről könnyebbséget jelent a fejlesztőknek, ugyanis a saját maguk felállította határok „véletlenül” pont úgy lettek kialakítva, hogy az igazán modern fejlesztések már kimaradhassanak a szórásból, mintegy letisztázva ezzel a felesleges sallangot a program minden téren bámulatos egyszerűségéről -- mert az nyugodtan elismerhető, hogy a WG ismét nem bonyolított túl semmit.

Továbbra is a WoT-os párhuzam mentén haladva: szinte mindent pontosan ugyanúgy és ugyanott találunk, ahogy és ahol az eleddig megszokható volt. Menük, beállítások, nézetek és információs sávok, mind-mind szinte változatlan helyen és formában. Attól függetlenül, hogy csatában vagyunk épp vagy sem, a képernyő nagy részét mindig az aktuális, repült járműtípus foglalja el, ami hangáron kívül és belül egyaránt körbeforgatható, megcsodálható, ám a lényeg egy idő után úgysem a pontos kinézeten lesz... Sem amikor százával fütyülnek el hajszálnyira a pilótakabinunk mellett a virtuális géppuskagolyók, sem pedig amikor valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a játék elkezd drasztikusan képfrissítési sebességet veszíteni, és emiatt a gyengébb PC-vel rendelkezők kénytelenek lesznek butítani a grafikát... No de ne szaladjunk ennyire előre.