Mindig nagyon furcsa, amikor gyakorlatilag két ugyanolyan játék jelenik meg egyidőben, egyazon műfajban, egyazon témára felhúzva. Mivel tudjuk, hogy körülbelül mennyi idő kell egy játék elkészítéséhez, kár lenne a lecke másolásával vádolni bárkit is, főleg, mert ez a jelenség gyakorlatilag egyidős a játékiparral. Az Overwatch és a Battleborn, az Infamous és a Prototype kiváló példa erre. És a Wartales is az lenne, ha nem öt év választaná el attól a Battle Brotherstől, amely egyértelműen az egyik legfőbb ihletforrása volt.
HADIÖSVÉNY
Az elsősorban a Evoland-sorozatról és a fantasztikus Northgardról ismert Shiro Games ugyanis mintha annak a kiköpött mását készítette volna el, csak épp modernebb eszközökkel, nagy hangsúlyt fektetve az életszerűségre, nemcsak a mechanika, de a tálalás szintjén is. A Wartales ennek megfelelően egy nyílt világú szerepjáték, egy komor, csupán a legminimálisabb fantasy elemeket használó középkori világban, ahol egy bandányi kalandorral kell küldetéseket teljesítve megkeresni a mindennapi betevőt, és megküzdeni számos veszedelemmel.
Ezen veszedelmek sora pedig már-már végtelen: a Wartales során tényleg minden egyes pillanat egy küzdelem, a periférián óhatatlanul ott figyelő halállal, hiszen elintézhetnek az erdőből előbújó, mindenre elszánt banditák, a települések körül járőröző szedett-vedett seregek, de akár az éhhalál vagy egy nagyobb csata utáni komolyabb sebesülés is végezhet velünk. A Wartales elején ugyanis mindössze csak egy négy főből álló brigádot lehet létrehozni – és azokat sem nagyon lehet saját igényeinkre szabni –, ezzel pedig körülbelül véget is ér minden támogatás. Innentől kezdve saját magunknak kell összekaparni a szükséges pénzt, az élelmet, és idővel a felszerelést is.
KÖZÉP-FÖLDE
A rendelkezésre álló, szabadon bejárható világ ugyan hatalmas, de nincsenek rajta nagy, a horizontot kitöltő városok, monumentális szobrok, földműveléstől zajos, hatalmas síkságok, csak aprócska, pár házból álló falvak, magányos tanyák. A kora középkori állapotokat tükröző univerzum története szerint száz évvel egy hatalmas járvány után járunk, melynek végére az egykoron hatalmas Edoran-birodalom összeroskadt, a túlélők pedig így gyakorlatilag magukra maradva küzdenek az életben maradásért. Ki becsületes munkával, ki zsoldosként, mások banditaként – és itt te magad döntöd el, hogy te melyik táborhoz próbálsz tartozni.
A hangsúly így leginkább a felfedezésen van, illetve a menet közben megismert helyiek ügyes-bajos problémáinak megoldásán. A küldetések relatíve változatosak: bandák kipucolása, elveszett falusiak megtalálása, elherdált vagyon visszaszerzése pont annyira mindennapos, mint ennek az ellenkezője. Hiszen akár a "gonosz" oldalt is erősíthetjük, bevállalva az olyan, ezzel járó kockázatokat, mint a hírhedtség, amely idővel mindenképp oda fogja vonzani a zsoldosokat és a rend őreit, a harc így előbb-utóbb elkerülhetetlen.
A Wartales ezen a téren túl sok újítást nem tud felmutatni, sőt kezdetben meglehetősen fapados a rendelkezésre álló lehetőségek száma. A csaták körökre osztva zajlanak, a karakterek egymást követve lépnek és alapvetően egy támadást visznek be, aztán a soron következő jön. Változatosságot, taktikai lehetőséget alapvetően a rendelkezésre álló kevéske pont és a folyamatosan fejlődő képességrepertoár ügyes kihasználása nyújt. Az alaptámadásokon túl ugyanis be lehet vetni különlegesebb támadásokat is, melyek egy speciális pontmennyiséget apasztanak, amit nem annyira egyszerű vagy gyors visszaszerezni, így folyamatosan mérlegelni kell, hogy az adott ütközet megéri-e ezen áldozatot, vagy célszerűbb-e inkább egy későbbi összecsapásra tartogatni.
HÚSDARÁLÓ
Erre azért is van szükség, mert a Wartales brutális és könyörtelen. A harc során elszenvedett sérülések nem csupán az életerőt apasztják, de a felszerelésben is kárt tesznek, melyet csak értékes nyersanyagok felkutatásával és felhasználásával, kraftolás után lehet helyrehozni, ami pillanatok alatt felemésztheti készleteinket. Ez ugyanis tényleg egy banda menedzseléséről szól: nemcsak, hogy etetnünk kell őket, de időnként fizetni is, és ha ezt sokadszorra sem tudjuk megtenni, előbb vagy utóbb vagy elkezdenek elhalálozni, vagy szimplán kilépnek, és más utat keresnek. A csapat menedzselése ezért kritikus fontosságú, ahogy annak diverzifikálása is a távolsági támadókkal, közelharci specialistákkal. A karakterfejlesztés révén képességekkel, kasztokkal ruházhatók fel a karakterek, a specializációjuk pedig számos szituációban – akár a párbeszédek során is – jól jöhet. Idővel több mint egy tucat tagot is számlálhat saját csapatunk, csak aztán győzzük őket kifizetni és etetni...
A Wartales előtt azért még hosszú út áll: a jelenleg borzasztóan működő tárgymenedzselésen felül komoly bosszúságot tud okozni az ellenfelek folyamatos skálázása is, ami pont az RPG-részt öli meg, és a történet totális háttérbe szorítása is inkább visszavet az élményből, semmint hozzáad. De félni nem kell! A minimum egy éves early access-periódus során többek között pont ezek orvoslása fog megtörténni, és a Northgard óta ezen ígéreteket el is lehet hinni a Shiro Gamesnek. Ha pedig mégsem úgy alakul, akkor tudjuk, hol lehet zsoldosokat felbérelni...
(A cikk a játék korai hozzáférésének első szakaszát, 2022. január eleji állapotot tükrözi.)
