Azok a fajta stratégiai játékok, ahol az irányításunk alá vonhattunk komplett népeket, és fejleszthettük, gyarapíthattuk őket, tulajdonképpen már egyáltalán nem számítanak új keletűnek. Isteni hatalmunkat még inkább elégedetten nyugtázhattuk például a Cities: Skylines-ban, vagy a hozzá hasonló játékokban, ahol már komplett természeti katasztrófákat szabadíthattunk a városokra. A WorldBox ezt a vonalat viszi tovább, gazdaságos pixel-art látványvilággal ellátva, hogy otthon még egy kenyérpirítón is elfuthasson.
Teremtéstörténet
Maga a kezelőfelület is rendkívül lecsupaszított: megkapjuk a szükséges opciókat (talajszint fajtája és magassága, földrajzi elhelyezkedések stb.), és onnantól tulajdonképpen rajtunk a sor, hogy megalkossuk saját kis világunkat. Rajzolgathatunk és játszhatunk a homok, föld, víz, és füves részek kombinálásával, vagy generálhatunk egy random világot is. Hegyeket, tavakat hozhatunk létre, de a legizgalmasabb pont ezen világok feltöltése élettel. Négy civilizáció kapott helyet a programban: emberek, törpök, elfek és orkok. Bármelyikükből szabadon dobálgathatunk le akármennyit, de azzal nem árt tisztában lenni, hogy például az elfek és a törpök ki nem állhatják egymást, az orkok pedig senkivel sem fognak pacsizni. Éppen ezért én minden fajt külön-külön kontinensre tettem le, ahol elkezdhettek szépen gyarapodni. Ez itt annyit tesz, hogy nekiállnak fát vágni, vadászni, köveket, érceket és nyersanyagokat bányászni, amik által szép lassan falvak, majd városok jöhetnek létre.
Mivel az egyszerű települések előbb-utóbb továbbfejlődnek, egy idő után az adott népek elindulnak felfedezni a körülöttük lévő világot. Ha pedig más népekkel találkoznak, akkor ott sor kerülhet diplomáciai kapcsolatra, de akár konkrét háborúra is. Ehhez viszont idő kell, és valószínűleg a többség idáig már el sem jut, ha leül a játék elé. Ennek oka pedig abban keresendő, hogy a világ megteremtésén túl kb. 3-4 kattintással el is pusztíthatjuk azt, méghozzá a legváltozatosabb módokon. Bevethetünk természeti katasztrófákat (tornádó, cunami, meteor-zápor és egyebek), de akár zombi-inváziót is indíthatunk, vagy egyszerűen ledobhatunk egy óriási sárkányt a térkép közepére, aztán végezze csak a dolgát nyugodtan! Én remekül elszórakoztam például az első nagyobb emberi falvam lángba borításával, amit egy túl közelre helyezett vulkán, meg néhány sötét varázsló okozott.
Persze tehetünk le aranyos kis állatkákat is, és nézhetjük, amint a cuki nyuszik körbeugrálják a fákat, de úgyis mindenki a pusztításra fog rámenni, amint meglátja, hogy milyen változatos módokon lehet letarolni komplett civilizációkat a föld színéről. Jópár popkult-utalást is kapunk (például itt az Éjkirály a Trónok harcából!), és fontos kiemelni, hogy a WorldBox tud magyarul – kezdetlegesen ugyan, de ez is valami. A látvánnyal én ki tudtam békülni (a pixel-art stílus amúgy is nagy kedvencem), a hangokon azonban lenne még mit javítani, mert néhány karakternél vagy teljesen hiányoznak, vagy túlságosan gyakran ismétlődnek. Ettől függetlenül a játék hatalmas móka, és biztos vagyok benne, hogy az idő múlásával is szépen fejlődik majd. Kivéve, ha ellepik a bolygót a zombik, vagy becsapódik egy akkora aszteroida, mint Manhattan – na, jó, azt hiszem, mára bezárom a WorldBoxot!
