Számtalan olyan korai hozzáférésű játékkal találkozni Steamen (pláne az indie-k mezőnyében), amely nagyon messze van a befejezettől, így aztán nem meglepő, hogy sokan ódzkodnak attól, hogy efféle félkész alkotásokra szórják el a gamingre szánt zsebpénzüket. Szerencsére azonban akadnak kivételek is, olyan kellemes meglepetésekkel, mint például az Unsouled, amely hiába egyemberes projekt, és hiába készül régóta, a legkevésbé sem érezni azt, hogy kínosan befejezetlen lenne. Nem rossz ajánlólevél – hát még a játékélményt nézve!
A koreai programozó-mindenes, Jinsub Jung játéka 2D-s akció-RPG-ként hirdeti magát, valójában azonban olyan, mintha egy felülnézetes hack-and-slash és egy verekedős játék, laboratóriumban kifejlesztett, hibátlan hibridje lenne. Már csak azért is, mert itt tényleg minden a harcról szól: igen, van egy minimális sztori, igen, akad karakterfejlődés is, de jelentőségében mindkettő alaposan elmarad a mechanikától, ami ennek megfelelően végtelen precizitással lett lekódolva. Talán ennyiből is sejthető, hogy az Unsouled nem egy könnyű darab: aki nem kifejezetten ügyes azokban a játékokban, amik nagy hangsúlyt fektetnek az időzítésre, az lehet, hogy jobban teszi, ha másfelé nézelődik, ez az alkotás ugyanis tényleg a hardcore rétegnek szól.
Az Unsouled lelke a Chain-rendszer, amely annyit takar, hogy megfelelő időzítéssel gyönyörűen egymásba fűzhetőek a különféle mozdulatok, így kellő (értsd: sok) gyakorlással elképesztő pusztítást tudunk véghez vinni. Nem véletlen, hogy bekerült egy, a verekedős műfajban alapkelléknek számító gyakorlómenü is a játékba, ahol az inputokat látva edzhetünk, tömködve a jóféle kombókat az izommemóriába. Megijedni azért nem kell: a legfontosabb a dash mozdulat, illetve a különféle védekező képességek elsajátítása – ha ez megvan, akkor már bőven boldogulni fogunk, és az őrült mozdulatok és az ellenfélről ellenfélre ugráló parryzés inkább csak az extra mélységet adják, amiben elmerülve a legkeményebb nehézségi fokozaton kamatoztathatjuk igazán tudásunkat.
Talán ennyiből is lejön, hogy ez egyáltalán nem egy soulslike (hiába sejteti esetleg ezt a cím), a játékmenet fókuszáltsága, letisztultsága (még logikai részek vagy lassú, történetmesélős szekvenciák sincsenek) pedig jelen esetben egyértelműen a játék javára vált, a harcrendszer tekintetében ugyanis az Unsouled tényleg egy kiváló alkotás. Tény, hogy lineáris, így az öt fejezeten (igen, az EA-verzió a teljes végigjátszást tartalmazza) viszonylag hamar, 5-8 óra alatt végig lehet suhanni (attól függ, mennyire vagyunk ügyesek, illetve hogy mennyire keresgélünk az opcionális gyűjtögetnivalók után, amikből jó sok van), az Unsouled azonban egy olyan cím, aminek ez kifejezetten jól áll. Nem véletlen, hogy az egyes szakaszok végén értékelést és ranglistás helyezést is kapunk – igaz, ezen még bevallottan kalapálni fog a fejlesztő.
A pixelart látványról nem véletlenül hallgattam eddig, ez ugyanis véleményem szerint már kezd kissé elcsépeltté válni – hiába kézenfekvő az ehhez hasonló egyszemélyes projekteknél. De hogy kicsit a játék védelmébe keljek: emberünk legalább kidolgozott bevilágítással, valamint néha egészen látványos operatőri munkával igyekezett feldobni a látványt. És hogy mi várható később? Egy rogue-lite játékmód mindenképpen, meg persze az ilyenkor szokásos finomítgatás-polírozás. De a legnagyobb dicséret, amit az Unsouled korai hozzáférésű verziója kaphat, az nem más, mint hogy még ebben az Early Access-formában is magasabb minőséget képvisel, mint sok más hasonló, késznek hirdetett játék. 2022 nyarán kiderül, meddig lehet még emelni a színvonalat!
