Remélem nem egyedül vagyok, aki a Rollcage farvizén evező Grip című remekművet magas etalonnak tartja a vegytiszta árkád versenyjátékok műfajában. Ha pedig esetleg mégis, akkor már mondtam is egy játékot, amit pótolni gyakorlatilag kötelező, hozzátéve, hogy nem árt legalább egyszer néhány haverral összeülni elé, mert az osztott képernyős verseny az egész élmény csúcsa. Joggal kérdezhetitek, hogy miért emlegetem ezt a játékot éppen a Warhammer 40.000 világába kalauzoló Speed Freeks előtt. A válasz pedig egyszerű: ugyanaz a fejlesztő, a Caged Element piciny stúdiója – úgyhogy azért voltak elvárásaim a játékkal szemben.
Magas orktánszámon
A Speed Freek megnevezés alatt tulajdonképpen az ork “társadalom” azon tagjait értjük, akik a sebesség megszállottjai, fő életcéljuk a száguldás, no meg persze a harc. A szerintük menő, másoknak inkább összetákoltnak ható járgányaik meglepő sebességre képesek, amit némi extra sebesség reményében nemes egyszerűséggel pirosra mázolnak, mert hitük szerint attól lesznek tényleg gyorsabbak. A róluk elnevezett játék pedig mi másról is szólhatna, mint arról, ami őket a leginkább boldoggá teszi: a hajmeresztő és őrült járműharcról.
Alfatesztről lévén szó, egyelőre túl sok mindent kipróbálni nem lehet, konkrétan egyetlenegy játékmódba vethetjük bele magunkat, ahol két csapatra bontva túlméretes totemeket kell elfoglalnunk, majd a következőhöz versenyezni, melyet egy őrült végső hajrá zár a célvonalig. Ezen felül még a járműparkban is akadnak lyukak, de szerencsére nem túl nagyok, és azok is a Warhammer-rajongóknak hiányoznak majd elsősorban. Hiszen valószínűleg nekik mond egyáltalán bármit is a klasszikus Warbike és a tankok réme, a Megatrakk Scrapjet. Ugyanakkor ők értékelik majd a legjobban a kilencedik kiadásra már csak hírből ismert, terepasztalon ritkán (ha egyáltalán) előforduló, itt azonban vezethető járgányként visszatérő Looted Wagon és Grot Mega-tank csodákat is. Nem, nem hülyültem meg teljesen, ezek bizony mind az Ork járműgyártás csodái, ahogy a hasonlóan káprázatosan hangzó Rukkatrukk Squigbuggy, a Kustom Boosta-Blasta, a Shokkjump Dragsta és a Boomdakka Snazzwagon, valamint a Deffkilla Wartrike is.
Carmageddork
Ám a megjelenésüket garantáltan nem csak a wargame rajongói fogják értékelni, mert a még olvasni is egzotikus elnevezések közös vonása, hogy hasonlóan extravagáns járgányokat rejtenek, melyek mindegyike más-más szerepet tölt be a csatatéren. Mert itt bizony nem ám csak száguldozni fogunk, hanem egymást – ork szakszóval élve – gyakni is, a változatos fegyverekkel (egy elsődleges és egy másodlagos) és képességekkel (egy támadó és egy támogató) felszerelt műszaki csodákon. Mármint az a csoda, hogy a műszaki vizsgán első ránézésre sem átengedhető, vakhittel egybentartott roncsok miként képesek egyáltalán elindulni, nemhogy még száguldani, és mindennek tetejébe tekintélyes tűzerőt kipréselni magukból. Személy szerint nagyon tetszett, ahogyan animációikkal és támadásaikkal életre kelnek a terepasztalon látott tragacsok.
A játékmenet pedig tökéletesen hozza az elvárt gyors, pergő akciót, bár tény, ami tény, egyes fegyverek túl gyengére vannak hangolva, míg mások kegyetlenül aprítanak, és a tankok is elég könnyen megadják magukat, ha nem vigyázunk rájuk. Ha a fejlesztőknek sikerül egy egészséges egyensúlyt megtalálni, és feltölteni izgalmas, szórakoztató játékmódokkal, és esetleg még keresztplatform-játéklehetőséggel is, akkor, ha nem is slágerjáték, de egy kultjáték születésének lehetünk tanúi – egy biztos, e járműcsodák miniatürizált változatainak büszke tulajdonosaként a fél szememet a Speed Freeks fejlesztésén fogom tartani.
