Az idei tavasz a játékipar egy különösen erős időszakának tűnt, olyan friss megjelenésekkel, mint a Doom Eternal, a Dying Light 2 vagy a CD Projekt RED mindenki által várt új játéka, a Cyberpunk 2077. Aztán az utóbbi pár hétben beütött a gond, a kiadók és fejlesztők sorra tolták el a megjelenéseket, és hirtelen már nem is tűnik annyira impozánsnak az előttünk álló pár hónap. Először a Square Enix csúsztatta mind a Final Fantasy VII remake, mind a Marvel’s Avengers megjelenését, aztán pedig a CD Projekt RED és a Techland is jelezte, hogy késni fognak a játékaik.
A hírt a játékosok többsége megértően fogadta, azonban akadt egy szűkebb réteg, ami igencsak látványos hisztibe kezdett a Twitteren és más platformokon, így adja magát a kérdés: tényleg olyan rosszul jártunk ezekkel a csúszásokkal? Tényleg az lenne a legjobb, ha mind a négy játék megjelent volna idén tavasszal, olyan állapotban, amilyenben épp van? Ezt a sajnálatos módon igencsak aktuális témát járjuk egy kicsit körbe jelen cikkünkben.
A csalódás mindig fáj…
Kezdjük azzal, hogy leszögezzük: abszolút érthető, ha valaki szomorú vagy épp csalódott azért, mert egy-egy játék csúszik, hiszen ilyesmit hallani sosem egy kellemes dolog. Az elmúlt hetekben elhalasztott címek közül a Cyberpunk 2077-t és a Dying Light 2-t én is alig vártam, és bizony engem is alaposan lelombozott, mikor kiderült, hogy előbbi csak szeptemberben, utóbbi pedig ki tudja, mikor fog megjelenni.
Nyilvánvalóan ritka rossz érzés, amikor az ember nagy lelkesedéssel rákészül egy szívének kedves program debütálására, izgatottan lesi a híreket és a trailereket, fejben tucatnyiszor elképzeli, milyen jó lesz elmerülni a játék világában, esetleg még jelentősebb mennyiségű szabadságot is kivesz a megjelenés tiszteletére, aztán pedig derült égből villámcsapásként szembesül a ténnyel, hogy a várva várt cím bizony csúszni fog. Érthető, ha egy ilyen bejelentés valakit lesújt vagy esetleg dühít, de az a helyzet, hogy valószínűleg a késéssel járunk a legjobban.
… de néha nem lehet elkerülni
Ahhoz, hogy ezt beláthassuk, elég csak egy pillantást vetnünk az elmúlt pár év felhozatalára. A gigantikus méretű első napos javítások és a szolgáltatásként kezelt játékok korában sajnos már egyáltalán nem meglepő, ha egy cím hiányosan, de minimum elképesztően bugosan kerül a digitális áruházak polcaira, azzal a felkiáltással, hogy később majd javítják. Elég, ha csak a pár hónapja megjelent, alsó hangon is siralmas állapotban debütáló WWE 2K20-ra gondolunk, de talán még ennél a játéknál is beszédesebb a No Man’s Sky és a The Division első részének a sorsa.
Utóbbi két játék kifejezetten rögösen startolt: a The Division bugos volt, mint a fene, ráadásul túl sok tartalom se került bele, a No Man’s Skyról pedig villámgyorsan kiderült, hogy a közelében sincs annak a hatalmas és összetett játéknak, aminek Sean Murray előzetesen beállította. És bár a rögös rajt egyik fejlesztőcsapatot sem bátortalanította el, akik kemény munkával alaposan feljavították mindkét játék minőségét, azért valljuk be: ha a No Man’s Sky vagy a The Division nevét halljuk, egyből az ugrik be, hogy milyen katasztrofális állapotban rajtoltak, nem pedig az, hogy mi lett végül belőlük.
Ahogy a mondás is tartja, első benyomást csak egyszer tehetünk valakire, és igaz ez a játékok világára is. Ha egy cím bugosan vagy félkész állapotban jelenik meg, akkor nincs az a mennyiségű frissítés és javítás, ami elfeledtetné a játékosokkal a katasztrofális kezdetet, így egy rögös rajt nagyon durván le tudja rontani egy játék megítélését, gyakorlatilag örökre. Plusz tegyük hozzá azt is, hogy nem túl etikus dolog valakiről legombolni alsó hangon hatvan eurót, azzal az ígérettel, hogy ezért az összegért majd egyszer a jövőben meg is kapja azt a minőséget, amiért fizetett.
Épp ezért gondolom úgy, hogy szerencsésebb egy játékot csúsztatni, mint idő előtt megjelentetni, csak azért, hogy a stúdió tartsa magát az előre belengetett megjelenési dátumhoz. Elvégre mind a Cyberpunk 2077, mind a Dying Light 2 igazi nagyszabású játéknak, a CD Projekt RED és a Techland eddigi legambiciózusabb projektjének készül, melyeket jó eséllyel hosszú ideig fogunk még emlegetni. Kár lenne, ha a bennük rejlő potenciált beárnyékolná egy katasztrofális rajt, mint tette azt a No Man’s Sky és a The Division esetében.
Fontos persze megjegyezni, hogy önmagában a csúszás még nem garancia semmire, hisz simán benne van a pakliban hogy egy cím a megjelenés eltolása után is bugos vagy egyszerűen csak rossz lesz, de ettől függetlenül érdemes szerintem kivárni azt a plusz pár hónapot, hiszen ha egy munkára több időt szentelünk, akkor jó eséllyel a végeredmény is jobb lesz.
Kellemetlen, de nem a világ vége
Mindent összevetve tagadhatatlan, hogy lesújtó tud lenni, amikor egy játék csúszik, főleg akkor, ha egy olyan nagy és régóta várt címről van szó, mint a Cyberpunk 2077. Ugyanakkor be kell azt is látnunk, hogy valószínűleg ez a kisebbik rossz. Ha a fejlesztők úgy érzik, hogy nem végeztek elég jó munkát, nem tudnának piacra dobni egy kellően letisztult és finomhangolt játékot, akkor valószínűleg mindenki jobban jár azzal, ha késnek pár hónapot, de cserébe egy minőségi terméket raknak le az asztalra, nem pedig egy félkész bughalmazt.
Én is szomorkodom, amiért az általam legjobban várt három tavaszi megjelenésből végül csak egy fog debütálni idén tavasszal (már ha nem csúszik még a Doom Eternal is egy kicsit), de egyben reménykedem is, hogy amikor a másik két cím megérkezik, akkor azok tényleg ütős és minőségi produkciók lesznek. Elvégre, ahogy a Nintendo legendája, Mijamoto Sigeru, is megmondta, egy elcsúsztatott játék lehet végül jó, de egy elsietett rossz marad örökre.
