Wilson Top 10... izé, 20 kedvence

Nem vicc: wilson találta ki ezt a cikket, ő mondta, hogy legyen tízes a lista, erre elküldött egy Top 20-as összeállítást. Ez van, kedvenc szerkesztőnk néha egyszerűen képtelen abbahagyni a gépelést. Bár megrövidíthetnénk a listát, azt javaslom, játékrajongó olvasóink igenis rágják át magukat rajta, mert bizony mondom, megéri.

A listaírásnál kevés jobb elfoglaltság létezik a világon, függetlenül attól, hogy mit kell sorba állítani: filmeket, zenéket, játékokat, vagy egy polcnyi kockamargarint. A generáció legjobb címeit összeszedni mégis lehetetlen feladatnak bizonyult, mert a szűkös, 10-es határba egész egyszerűen nem fér be minden... se 20-ba, se 30-ba. Igazi aranybánya volt ez az elmúlt hét év, új klasszikusok, felejthetetlen élmények születtek, és csak remélni lehet, hogy a PS4 és az Xbox One is annyira jól fog szerepelni, mint elődei.

20. Spec Ops: The Line

A játék, ami soha sem akart elkészülni, és amibe egykoron még magyar kéz is belenyúlt. Máig nincs magyarázat arra, hogy a 2K miért pénzelte fél évtizednél is tovább ezt a projektet, de a végeredményt látva hálásak lehetünk nekik. Bár a The Line játékmenete a kaptafa TPS-ek szintjét hozza, tálalása, története elsőrangú: a politikai korrektség miatt megregulázott videojátékok nagyon ritkán mernek komoly témákkal foglalkozni, de a Yagernél tökös legények és lányok dolgoznak. A háború borzalmát ennyire húsbavágóan még senki sem merte ábrázolni, arra pedig ezelőtt sosem volt példa, hogy rossz érzés legyen meghúzni egy ravaszt egy lövöldözős játékban.

19. Project Gotham Racing 4

A Project Gotham Racing-sorozat úgy az egyik kedvencem, hogy alapvetően nem kötnek le az autós játékok. A PGR viszont hatalmas szerelem, egészen a Dreamcastos MSR-korszakig visszanyúlva: nincs olyan epizód, ami ne lenne fenn a polcomon, akár több változatban is. Már a PGR 3 is fantasztikus volt, pláne Xbox 360 nyitócímnek, de a Bizzare hattyúdala maga volt a tökéletesség. A motorok bevezetése, a kifogyhatatlan mennyiségű verseny, a fantasztikus sebességérzet, a vadítóan dögös járművek miatt mind a mai napig ez minden idők legjobb fél-arcade játéka. Illetve....

18. FORZA HORIZON

...a Forza Horizon az, amely nemcsak, hogy felülmúlta a PGR4-ben látott, eszméletlenül jó vezetési élményt, de az egészet megfejelte egy bődületesen hangulatos, nyitott világgal, és egy totálisan fiatalos tálalással. Egy másodpercig sem gondoltam volna a PGR 4 óta eltelt években, hogy be tudok ragadni egy autós játék elé, aztán jött a Horizon, és hipp-hopp el is telt két hét a tévé előtt. Ha valamiért, ennek a folytatásáért egészen biztosan venni fogok egy Xbox One-t.

17. HEAVY RAIN

A játék, ami eladta nekem a PS3-at. A francia Quantic Dream már gyerekkorom egyik meghatározó játéka, az Omikron óta a kedvencem, és még a Fahrenheitért is képes voltam éveken át várni és több platformra is beszerezni -- de amit a Heavy Rainnel összehoztak, azt soha sem fogom elfelejteni. És talán újrajátszani sem: a dinamikus történetvezetés miatt elsőre és egyszer üt igazán, akkor viszont akkorát, hogy még évek múltán sem lehet elfelejteni.

16. RED DEAD REDEMPTION

Rettentő jó lenne végre, ha a Rockstart vezető Hauserék engednék, hogy mások is írjanak történetet a játékaikhoz, mert most már borzasztóan unalmas, hogy minden GTA és Rockstar-játék ugyanarról szól, ugyanazokat az elcsépelt, mérföldekről kiszúrható fordulatokat használva. Ez a Red Dead Redemptionben tetőzött, ahol tényleg még a legellenszenvesebb, legundorítóbb figurának is örömmel nyújtott segítséget Marston uraság, anélkül, hogy megkérdezte volna a legalapvetőbb dolgot: "Miért?”. Sokat levont ez a RDR élvezetéből? Szerencsére nem: westernjátékkal engem kilóra meg lehet venni, és a RDR-nél hangulatosabb még soha sem született -- ez a műfaj definitív darabja, amit majd csak a folytatás fog felülmúlni.

15. GTA 5

És ha már a kaptafánál vagyunk, akkor ott van 2013 legjobb játéka a GTA 5, amely ugyanazokkal a hibákkal rendelkezik, mint az RDR, van viszont egy zseniális és két vállalható főszereplője, na meg minden idők egyik leghangulatosabb játszótere. Kár is rá több szót fecsérelni: épp eleget írtunk és beszéltünk már róla az elmúlt évben!

14. MAX PAYNE 3

A Rockstartól ennek ellenére ne kanyarodjunk el, mert nemcsak minden idők egyik legjobb sandbox játékát csinálták meg ebben a generációban, de minden idők legjobb TPS-ét is. Sokat lehet azon vitatkozni, hogy mennyire volt jó ötlet lecserélni az első két Max Payne helyszínét és ultrakomor hangulatát, az viszont talál vitathatatlan, hogy a játékmenet terén mennyire fantasztikust alkottak a Rockstarnál. Az időlassítás és az akrobatika ugyan a háttérbe szorult, de a hihetetlenül filmszerű akciójelenetek, a pazar és változatos helyszínek, na meg a zseniális zene miatt nehéz a műfajban ennél hangulatosabb, tökéletesebb darabot találni.

13. UNCHARTED 2: AMONG THIEVES

Amikor az első részt beharangozták, nem hittük el, hogy tényleg így néz ki a játék; amikor bemutatták a másodikat, ugyanezt gondolhattuk. A Naughty Dog egyértelműen az elmúlt konzolgeneráció legjobb fejlesztője: a látvány, a hangulat és a tartalom terén is folyamatosan felülmúlják előző munkáikat, de az Uncharted-sorozatban mind a mai napig a második a legjobb, ahol aztán tényleg mindent sikerült eltalálni. A helyszínt a sztorit és a főhőst is: rendben, az utolsó harc ott is bugyuta lett, de az előtte lévő tizenakárhány órát nem cserélném el semmire!

12. BIOSHOCK

Ha azt mondom, hogy én írtam róla az első magyar nyelvű hírt és cikket, az mindent elmond arról, hogy mennyire vártam a BioShockot? Sok sok éve volt már ennek: akkor még a helyszín és a sztori is más volt, de az biztos, hogy ezért megérte konzolt és limitált kiadást venni. Az Irrational még a System Shockot is felül tudta múlni történetmesélésben, és talán nekik köszönhetjük azt is, hogy lett egy modern, bombasztikusan jó Deus Exünk is.

11. ALAN WAKE

Vannak azok a játékok, amik túl sokáig készülnek és pofára esés a végük, és van az Alan Wake. Habár nem lett olyan félelmetes, mint lehetett volna, és horror helyett is inkább thriller lett, annak viszont maradéktalanul zseniális. Fantasztikus, semmihez sem hasonlítható sztorija, tökéletesen kidolgozott mikrouniverzuma, és lehengerlő látványvilága miatt elsőre, másodszorra, sokadszorra is igazi élmény Alan Wake-ezni: csak remélni lehet, hogy egyszer visszatér a Sötétség, és az azzal megküzdő hős.

10. YAKUZA 3+4

A sorozat, ami még japánul is a polcomon van, és amit nem tudok maradéktalanul objektíven kezelni. A Shenmue-életérzést tökéletesen meglovagló, a japán kultúra sötétebb oldalát hiba nélkül ábrázoló maffiajáték számomra még mindig az érett történetmesélés egyik sarokköve, még úgy is, ha jó előre tudom, hogy a végére mindig többszörösen túlugorja az over-the-top csúcsát, holtukból visszatért főhősökkel, legyőzhetetlen főellenségekkel.

9. ASSASSIN'S CREED 2

A hatalmas csalódást jelentő első rész után egy nagyobb csoda kellett ahhoz, hogy az Assassin's Creed ne egy kiváló ötlet csúfos elbaltázása legyen, de a Ubisoftnak sikerült helyrehoznia a hibát. Nem csak egy épkézláb, kidolgozott folytatást tettek le az asztalra, de egy minden szempontból monumentális, a történelem- és művészettörténet tananyagokat a lehető legizgalmasabb formában tálaló csodát hoztak létre, amely felér egy vakációval, csak sokkal kevesebbe kerül, és nem fenyeget a veszély, hogy a túrabusz az árokba hajt, vagy a repülő lepottyan az égből.

8. GUITAR HERO 3 - ROCK BAND BEATLES

Életem egyik legfelejthetetlenebb, és kétségkívül legabnormálisabb éjszakája abból állt, hogy egy meglehetősen nagy, körülbelül 30 főt megmozgató baráti LAN-partin közel 10 órát töltöttem egyhuzamban a Guitar Hero 2-vel, kisebb szüneteket beiktatva. A GH ekkoriban még egyáltalán nem volt nagy durranás, és örömmel mutattam meg másoknak, miért is ez a világ egyik legjobb dolga... aztán jött a harmadik rész, aminél azt hittem, nem lehet jobb, hogy végül megjelenjen a Rock Band Beatles, ami számomra minden idők legjobb ritmusjátéka, és az életem során kiosztott 3 darab 10 pont közül ő kapta az egyiket. Kétség sem férhet hozzá, egy bandára és egy adott zenei irányzatra korlátozni egy ritmusjátékot nem biztos, hogy a legjobb ötlet, de a Harmonix akkora tisztelettel, olyan páratlan hozzáértéssel állított totemet minden idők egyik legfantasztikusubb bandájának, hogy rá egy évre az egész stílus be is csődölt. Az Activison soha sem akart annyi időt és energiát szánni a GH-sorozatra, mint a Harmonix, és végül ez lett az egész műfaj veszte -- legalább egy tökéletes játékkal sikerült búcsút venni tőle.

7. FALLOUT 3

16 nap -- ennyi volt az az idő, amit pár éve feláldoztam a nyárból, hogy napi 8 óra játékkal gyűlöljem meg egyszer és mindenkorra a senkiföldjét és a soha véget nem érő Fallout 3-at. Nem feltétlenül volt a legjobb ötlet az összes DLC-t tartalmazó "Év játéka" változatot kiszúrni egy komplett végigjátszáshoz, mert az első kiegészítőt még élveztem, a másodikat gyorsan letudtam, a harmadiknál már haldokoltam, a negyediknél pedig azt kívántam, bárcsak ott helyben megdöglenék. Oké, ennek persze egyetlen oka van: a Fallout 3 a generáció és minden idők egyik leghangulatosabb szerepjátéka.

6. DEAD SPACE

Sose fogom elfelejteni azt a jelenetet, mikor Isaackel fel kellett mászni az Ishimura borítására, hogy egy meteoreső közepén sétálgassak, és valószínűleg a szomszédoknak is emlékezetes lesz, mert a mélynyomóból olyan hangok jöttek, amik hallatán még az ablakok is rezegni kezdtek, szó szerint. A Dead Space viszont nem csak arra volt jó, hogy hangrendszert lehessen vele tesztelni, hanem körbe is lehetett mutogatni, hogy igenis lehet fejleszteni a Resident Evil 4 zseniális formuláján, és nem kell tankirányítás, valamint nem létező mesterséges intelligencia ahhoz, hogy egy játékban feszültség és izgalom legyen. Elég hozzá néhány arctámadó űrlény is.

5. BORDERLANDS

Mikor kikészültem a Fallout 3-tól, még nem is sejthettem, hogy hasonló sors vár rám a Borderlands közben is -- ott csak az segített, hogy a letölthető tartalmakkal nem egyben, hanem pár hetes szünetekkel kellett megbirkózni. És mennyire is jó volt mind: a Gearbox tényleg megcsinálta ezzel a szerencséjét, és több helyszín ide vagy oda, a Borderlands 2 a nyomába sem érhetett a nála sokkal hangulatosabb és egyedibb első résznek.

4. BATTLEFIELD: BAD COMPANY 2 - VIETNAM

Tartozom egy vallomással: soha sem tudtam annyira szeretni a Battlefield 3-at, mint az elődjét, és ez a Battlefield 4-re is igaz. Nem tudom, miért, hiszen a térképek kisebbek voltak, a játékosszám sokkal kevesebb, és még csak levolution sem volt, mégis a Bad Company 2 a kedvenc Battlefieldem. Egész pontosan annak alig 4 pályát tartalmazó kiegészítője, a Vietnam, amivel több időt töltöttem, mint az alapjátékkal (alsóhangon is 100 órát). Pedig tényleg alig volt benne térkép és lehetőség, de a pazar hangulat, a kiváló fegyverek, és a felejthetetlen pályák keveréke szavatolta, hogy mind a mai napig visszasírjam az átjátszott napok és hétvégék emlékét.

3. THE ELDER SCROLLS 4: OBLIVION

Mikor 2006 tavaszán megvettem és gyalog, egy röpke 15 kilométeres gyaloglással hazacipeltem az Xbox 360-at, nem is volt kérdéses, hogy mivel kezdjek: érdekelt ugyan a PGR 3, de tudtam, hogy az Oblivion az én játékom. És nem csalódtam -- ha nem jött volna később a Fallout 3 (meg még ezer más játék), egészen biztosan feljebb soroltam volna a Bethesda ezer sebből vérző műremekét. Mert hiába az egy kaptafára készült NPC-k, a csapnivaló szinkron, az Oblivion hihetetlenül nagy játéktere, eszméletlenül hangulatos világa beszippantott, és közel 200 órán át el sem engedett. Azon kevés játékok egyike, ahol szó szerint mindent megcsináltam, és még többet is: ugyan hány olyan játék van, ahol az is örömet okoz, ha heverhetek a fűben, és nézhetem a csillagokat a sötét égbolton...?

2. TEAM FORTRESS 2

Ha minden idők legjobb játékainak listáját kellene összeállítanom, az első helyre gondolkodás nélkül a Team Fortress 2-t sorolnám -- nem tudok objektív lenni. Nem tudok, mert ennek a játéknak köszönhetek rengeteg barátot, kósza ismerőst, és több száz játékórát. Pedig a konzolos változat ritka csökevényes egy állat: a Microsoft méregdrága és körülményes patchelési procedúrája, és a Valve hanyag portolása miatt az X360-as TF2 sosem kapott frissítést, és még 2013-ban is a kiadása pillanatában rendelkezésre álló pályákkal és fegyverekkel rendelkezik, mégsem tudtam ezért haragudni. Mert ott voltak nekem az ismerősök, ott volt a Dustbowl, és ott volt az a röpke 600 óra, ami elsuhant rajta -- azóta pedig vettem PC-t, átneveltem az ismerősöket, és most már egérrel, billentyűzettel aprítjuk egymást, egy teljesen új Team Fortress 2-ben.

1. MASS EFFECT

A harmadik Mass Effect utolsó órája gondoskodott arról, hogy többé már ne legyek annyira lelkes a sorozat nevének hallatán, mint régen, de egy valamit még így se vehetett el tőlem: azt az élményt, amit az első rész adott. Tudom, hogy a világ legcikibb dolga bevallani, hogy 12 évesen Star Trek klubba jártam a PECSA-ba, de tényleg így volt, úgyhogy bátran kijelenthetem, hogy nálam kevesen szerették jobban a Star Treket. Pedig másfél évtizeddel később jött a BioWare és a Mass Effect, és örökre borult az egyenlet: most már Mass Effect-rajongó vagyok. Számomra nincs ennél jobb sci-fi világ; nincs fantasztikusabb hely a Citadelnél; nincs tökéletesebb játékbefejezés, mint a Reaper érkezése, és a Makóval való száguldás a fénygömb felé. A Mass Effect örök: a legjobb szerepjáték és az egyik legjobb játék, amit ember valaha alkotott.

Ez volt tehát a PC Guru Online maratoni hosszúságú (köszi, wilson!) háromszor Top 10-es összeállítása. Egyetértesz a listákkal? Vagy van sajátod? Nosza, a kommentek között szabad a gazda!