Top 5: független játékok

Sokszor mondtuk már, hogy aki friss játékélményre vágyik, az jobban jár, ha a független fejlesztők termékei közt néz szét -- ám bármennyire is közhelyes ez a megállapítás, továbbra is tartja magát, hiszen a folytatások tengerében igazi kis gyöngyszemeket lehet találni, és még csak nem is kell nagyon kutakodni. Igaz ugyan, hogy eme játékok mögött nincs sok milliós marketingbüdzsé, vagy még nagyobb fejlesztési költség, de ezek nem is kellenek, hiszen sok példa van arra, hogy egy kis csapat nagy odaadással valami kiemelkedőt tud letenni az asztalra -- most öt ilyen indie aranyost hoztunk a közelmúltból.

5. To The Moon

A tudományos fantasztikum egyik kedvelt alapfelállása a főszereplő életének befolyásolása a múlt eseményeinek módosításával -- ez kivitelezhető mindenféle egzotikus módszerrel, de ha egy személyes történetet szeretnének elmesélni a készítők, véleményem szerint nincs is elegánsabb, s a történetmesélés szempontjából biztonságosabb módja ennek, mint az emlékek alakítása, megteremtve ezzel a látszatot arra, hogy a dolgok egészen másképpen alakultak. Ezt a megközelítést választotta a To The Moon című, leginkább egy interaktív történetnek nevezhető játék is.

A Kan Gao keze munkáját dicsérő To The Moon egy olyan alternatív világban játszódik, ahol lehetségessé vált az emberek emlékeinek módosítása, eme szolgáltatás pedig roppant népszerű lett azok körében, akik életük utolsó órájában szeretnék valóra váltani egy régi álmukat. A megrendelő természetesen tudja, hogy valójában nem tett semmit, de mire a procedúra végére ér, nyugodtan léphet az örök vadászmezőkre, mert amennyire ő tudja, sikeres életet élt, és végre boldog lehet a megbánás terhétől mentesen.

A játék főszereplője a Holdra szeretne eljutni -- ő maga sem tudja, hogy pontosan miért, de kész megtenni mindent, hogy az emlékeit a kívánt végcél érdekében átfaragja. Az éveken keresztül átnyúló sztorin aztán egy szívszorító szerelmi történet és családi tragédia bontakozik ki, amit mesterin megkomponált zene kísér, így alkotva egy olyan keserédes csomagot, amit nagyon érdemes teljesíteni. Nincs ugyan nagy kihívás vagy lenyűgöző látvány, ám a karakterek és a történet kárpótolja azokat, akik egy érdekes történetet szeretnének átélni. 

A Freebird Games már dolgozik a To The Moon folytatásán, melyben visszatér Dr. Watts és Dr. Rosalene.

4. Gone Home

A Gone Home jó eséllyel pályázik arra, hogy az év leggyorsabban elfeledett játéka legyen, de ez könnyen belátható miért van így. Már a tavalyi bejelentést sem övezte nagy sajtóvisszhang, a fejlesztés említésre méltó események nélkül, jóformán teljes csendben zajlott, a megjelenésről pedig csak minimálisan beszélt a sajtó. Mindezen felül még azt is tudni kell, hogy nem egy igazi játékkal állunk szemben a szó klasszikus értelmében -- persze itt is van egy központi karakter, akit irányíthatunk, s akin keresztül kapcsolatba kerülhetünk a fejlesztők által létrehozott világgal, de olyan, hogy ellenségek vagy epikus, akciódús történet nincs, ez pedig érthető módon sok mindenkit elriaszthat.

Mindezek ellenére azonban a Gone Home számomra az év eddigi legérdekesebb alkotása, elsősorban talán azért, mert kuriózumnak számító módon nagyon személyes hangvételűre sikerült -- a mondanivalója a napjaiban különösen nagy viták tárgyának számító téma, s noha ez nem éppenséggel nekem szól (több okból nem is tudom átérezni minden részét), értékelni tudom, hogy a Fullbright Studios mert ezzel foglalkozni. Ennél többet viszont nem akarok a történetről mondani, hiszen a Gone Home-ot úgy jó elkezdeni, ha csak az alapfelállást ismeri az ember, ezt pedig annyi, hogy a nyaralásunkból visszatérve családunk üres háza fogad minket, amiben utána kell járnunk annak, milyen, az egész család életét felkavaró dráma ment végbe, amíg mi Európában süttettük a hasunkat. A történt elszórt papírok és tárgyak felfedezésével bontakozik ki, s mintha felfedezők lennénk, úgy tudunk meg minden érdekességet, eltitkolt vagy éppen szégyellt eseményt a saját, egyébként minden szempontból átlagos családunkról, mindezt ráadásul úgy, hogy egyetlen másik emberrel sem találkozunk, csak a csöndes ház ismeretlen falai közt keressük a megoldást.

Hozzá kell azonban tenni, hogy a Gone Home nem mindenkinek való, s annak veszélye mellett, hogy sznobnak fogok hangozni, ezt csak egy nagyon szűk, ínyenc réteg fogja szeretni. A többség bele sem fog kezdeni, aki pedig mégis, az jó eséllyel mindent utálni fog a történettel és annak szereplőivel kapcsolatban, pedig azért többet érdemelne ez a játék, legalább csak annyit, hogy esélyt adjunk neki, hasonló élményben ugyanis nem lesz részünk egyhamar.  

A kritikusok imádták a Fullbright Studios első játékát, kiváló vagy nagyon jó értékelésekkel illetve.

3. Hotline Miami

Mi tennél, ha az üzenetrögzítődön egy rejtélyes üzenet fogadna? Azt biztosan nem, hogy az említett helyre utazz, és megölj mindenkit, aki csak az utadba kerül. A Hotline Miami főszereplője azonban nem egy ennyire visszafogott személyiség, s dalolva hajtja végre ismeretlen megbízóinak minden feladatát, legyen az bármennyire is véres vagy brutális, mindeközben teljesen elmerülve egy lázálomnak beillő, a 80-as éveket idéző világban. A játékos, a főszereplő, s talán még a fejlesztők sem tudják, pontosan mi történik, s kár is volna a megoldás után kutatni vagy mögöttes jelentés szőni a Dennaton Games játékának, ugyanis nem ezért vagyunk itt.

A feladatunk az első elindítástól kezdve világos, ez pedig nem más, mint az, hogy a saját belátásunk szerint intézzünk el mindenkit az előttünk lévő házban. A pályát felülnézetből látjuk, a mozgásunk gyors, az arzenálunk pedig széles, vagyis minden adott egy könnyed arcade henteléshez. Ám a Hotline Miami minden, csak nem könnyed: lehet ugyan mérnöki pontossággal megközelíteni a feladatokat, de a legcélravezetőbb az, ha egy mérgezett egér módjára kapkodva, magunkat teljesen a reflexinkre bízva esünk neki a pályának, s bízunk abban, hogy elég ügyesek voltunk. Persze így is rengetegszer meg fogunk halni, de csak egy gombnyomás választ el attól, hogy újra az akció közepén legyünk, ezzel fenntartva a szüntelen pörgést.

A Hotline Miami nem egy szokványos játék: remek, tényleg nagyon eltalált techno/retro stílussal tárja elénk az öncélú, túlzó mészárlást, de ami ennél is fontosabb, hogy a játék többnyire pont a frusztráló és a jó kihívás megadása között egyensúlyozik, ami azért nem könnyű mutatvány. Egy ilyen játékmenetet könnyű lett volna elrontani, de fejlesztők a fején találták a szöget, s egy igazi csemegével örvendeztettek meg mindenkit.

Jelenleg fejlesztés alatt áll a Hotline Miami 2: Wrong Number, mely eredetileg az alapjáték kiegészítője lett volna.

2. FTL: Faster Than Light

Az űrutazás nem egyszerű dolog, ezzel nagyjából mindenki tisztában van. A mélyűr mindenféle veszélyeket rejt, a sugárzástól az aszteroida mezőkön át egészen az idegen fajokig, ha pedig mindezek tetejébe még lázadók is a kicsiny hajónkra fenik a fogunk, akkor vagyunk aztán igazán nagy slamasztikában. Ugyanakkor ha felül tudunk kerekedni minden egyes várt és váratlan nehézségen, egy igaz bajnoknak, de legfőképpen egy kiváló kapitánynak érezhetjük magunkat.

Az FTL: Faster Than Light pontosan ezt a lehetőséget kínálja fel nekünk, hogy egy aprócska hajó még kisebb legénységét vezényeljük keresztül a veszélyes űr sötétjén, nem tudva, mi vár ránk a következő ugrás után. A sikerre minden valószínűség szerint kevés esélyünk van, főleg első nekifutásra: éppen csak egy maréknyi rakétánk, kevés üzemanyagunk és egy gyengén felszerelt, nem harcra kitalált hajónk van, amin mindösszesen hárman igyekeznek minden tipp-topp, de legalábbis működőképes állapotban tartani -- a küldetés azonban nem lehetetlen.

Nem árulunk zsákbamacskát: az FTL: Faster Than Light nem könnyű annak, aki ahhoz szokott hozzá, hogy a játék fogja a kezét és finoman vezesse át minden ütközeten. Nem, itt egy rosszul megválasztott döntés vagy egy kis figyelmetlenség villámgyorsan a hajó s a teljes legénység, valamint az értékes rakomány vesztét jelenti, ami egyúttal azt is eredményezi, hogy irány vissza kezdőképernyőre, elölről kezdeni az utat. Mindez viszont nem feltétlenül baj, ha valaki kihívásra vágyik, hiszen aki megfontoltan, legénységének és erőforrásainak megfelelő kezelésével, valamint óvatosan jár el, az sikeres lehet, még ha a vége képernyőig meg is őszül néhány hajszála.

Az FTL: Faster Than Light a Kickstarter segítségével készülhetett el -- 200 ezer dollárt kaptak a fejlesztők az érdeklődőktől.

1. Thomas Was Alone

A Thomas Was Alone 2010-ben egy flashjátékként kezdte pályafutását, ám ekkor még nem sokan ismerték Mike Bithell alkotását; erre két évet kellett várni, a program teljes értékű formában való megjelenéséig, de abszolút megérte, s mindenkinek tiszta szívből csak ajánlani tudom eme indie gyöngyszemet -- még azoknak ki, aki első megjelenésekor figyeltek fel erre.

A játék egy oldalnézetes platformer, ami több tucat pályával vár minket, ezeket pedig különböző tulajdonságokkal felvértezett kis négyzetekkel kell teljesítenünk: van, amelyik magasra ugrik, van amelyik a vízen tud úszni, s van olyan is, ami két különleges tulajdonságot használhat felváltva. Mindez azonban cseppet sem érdekes, hiszen mindenki látott már egy egész sornyi platformert, s igazság szerint ezen a téren nem is tud nagyon újat mutatni a Thomas Was Alone -- amiben viszont igen is tud újítani, az a történet.

Nem kell sokat számolgatnom azokat a játékokat, amik rabul ejtettek a történetükkel, ugyanis nincs sok, de a Thomas Was Alone mindenképpen ezt a díszes társaságot bővít. Pedig első ránézésre nem gondoltam volna azt, hogy ilyen egyszerű körítésből ennyi mindent ki lehet hozni -- a végigjátszás során többször is azon kaptam magam, hogy csak mosolygok a megkapó karaktereken és ezek nagyon is emberi személyiségén. A Thomas Was Alone az iskolapéldája annak, hogyan lehet remek írással egy narancsságra négyzetet élettel megtölteni, úgy, hogy törődjön vele az ember, s netán még aggódjon is érte.

Mike Bithell új játéka egy lopakodós program lesz Volume néven.

És neked mely, független fejlesztők által készített játék nyerte el a tetszésedet mostanában vagy valamikor a múltban? Oszd meg velünk a kommentek közt!