És nem is az erőszak miatt. Leszakadt végtagokat és vadul spriccelő vért már úgyis minden második játékban látni, s bár a Dennaton felülnézetes shootere is közéjük tartozik, a fejlesztők kreativitása nem merült ki néhány öncélú mészárlás megkomponálásában. A Hotline Miami képi világa az első perctől gyomorforgatóan bódító; az élénk, vibráló színek kavalkádjában szétkent brutális jelenetek olyan hangulati töltettel bírnak, melyből néhány pályányi dózis is elég, hogy az ember szédelegve álljon fel a monitor elől. A hatást csak fokozzák a kábulatba ringató pszichedelikus, vagy épp adrenalin pumpáló zenék, mi pedig lövésről lövésre merülünk el a nyolcvanas évek szürreális, bűntől mocskos Miamijában...
Félelem és reszketés Miamiban
Újra magadhoz térsz. Egy ismerős hálószobában vagy: a megvetett ágy mellett állsz felöltözve. Nem emlékszel, mikor aludtál utoljára. A szobából kilépve egy tágas konyhában találod magad – ismered minden szegletét, mégsem vagy biztos benne, hogy ez a te lakásod. A konyhapulthoz lépsz, de csak üres pizzás dobozokat és egy hanyagul kivágott újságcikket találsz. „Nyolc halott a belvárosi mészárlásban: szemtanúk szerint egy szörny a tettes” -- olvasod a vastagon szedett címet. Valamiért elmosolyodsz. A fürdőszoba felé indulsz, az ajtó előtt azonban megtorpansz. Odabenn egy szőke nő fürdik, de fogalmad sincs, hogy ezt honnan tudod. Egy darabig még nézed a kilincset, aztán a nappaliba mész -- a kanapé mellett álló komódon az üzenetrögzítőd villog. Ebben végre biztos vagy: ez a tiéd. Lenyomsz egy gombot, mire a gépből recsegő női hang szakad fel. „A gyerekek ma nagyon rosszul viselkedtek, sürgősen át kell jönnie! Beszélgessen csak el velük jó hosszasan, hadd tanuljanak ezek a rosszcsontok egy kis fegyelmet! És ahogy a legutóbb is... Legyen diszkrét!” Ideje indulnod.
A szürke DeLoreannal az épület bejáratához parkolsz. A címet sem kell ellenőrizned, az üvegajtón át már látod is az egyik „rosszcsontot”: háttal áll ugyan, de így is kivehető kezében a sörétes puska. A kocsiból kiszállva egyenesen felé indulsz, de a lófejet formáló gumimaszkot csak az utolsó pillanatban húzod fel. Aztán megszólalnak a fegyverek.
Csak diszkréten!
Nemcsak a zavaros bevezetők, maga a vérben tocsogó játékmenet is olyan, mintha névtelen főszereplőnk valami furcsa szer hatása alatt állna. Szobáról szobára haladva fogunk érzéketlenül, és gyakran a lehető legbrutálisabb módon gyilkolni, kettévágva, cafatokra lőve, vagy puszta kézzel iszamós péppé verve ellenfeleinket -- látszólag egy-egy homályos telefonhívás miatt.
A helyszín szinte minden küldetésen egy zárt, többszintes épület, melyet még a belépés előtt lehetőségünk van fölmérni. Ez már csak azért is hasznos, mert az ellenfelek általában rögzített útvonalakon járőröznek, melyeket észben tartva jó pár újrakezdést megspórolhatunk magunknak. Az R (mint Restart) gomb egyre idegesebb nyomogatása azonban így sem elkerülhető az első pályákon, mivel a Hotline Miami enyhén szólva nem túl elnéző játék. Egyetlen bekapott ütés, szúrás vagy lövés egyenlő az azonnali halállal, úgy nekünk, mint legtöbb ellenfelünknek. Ennek következtében a játék két rendkívül ellentétes komponensből épül fel: a kezdeti lopakodásból, és a villámgyors akcióból. A nehézséget enyhítendő, a program minden egyes szinten automatikusan ment, de ez ritkán ad vigaszt, ha az utolsó rosszfiú ellen sikerült elvéreznünk.
Ha azonban beletanulunk a felülnézetes mészárlásba, a játékélmény betegesen élvezetessé válik. Kombót kombóra halmozva rontunk majd be szobákba, a kivágódó ajtóval és elhajított fegyverünkkel kiütve ellenfeleket, hogy a zajra odasietőket üvegfalakon át lőjük halomra. A program ráadásul nemcsak hullák vörös szőnyegével jutalmazza elvetemült akcióinkat: a gyilkolással szerzett pontok a pályák végén új fegyverekre és maszkokra válthatók. Utóbbiak közül minden küldetés alatt csak egyet viselhetünk, és amellett, hogy embertelenségünket szimbolizálják, különböző hasznos bónuszokat adnak az extra lőszertől kezdve a távollátáson át a hangtalan fegyverekig.
Ki van a maszk alatt?
Az első fejezetekben csak kiskanállal és néhány színes tablettával adagolt történetből ez nem fog kiderülni, ami pedig igen, azt talán jobb lett volna a játékos fantáziájára bízni. A Hotline Miami azonban így is képes a bőrünk alá mászni, és ahogy a „hősünk” körül zajló eseményeket, úgy egy idő után azt sem fogjuk érteni, miért kezdjük újra huszadszor ugyanazt a pályát. Bár egy hosszú délután a könyörtelen nehézség ellenére is elég a végigjátszáshoz, a filléres ár és a felejthetetlen hangulat miatt a Dennaton játéka bizony remek vételnek számít.
