Ezen a héten elmaradt a Top 5 rovat, Obo pedig pihent kicsit (és pihenésképp megírt vagy ezer hírt, klassz vagy, Obo!), így úgy gondoltam, átveszem a stafétát, és a rendszertelenül jelentkező, kicsit mindig személyesebb témákat boncolgató Top 5 Extra keretén belül bemutatom az öt legnagyobb csalódást keltő folytatást. Figyelem: nem a legrosszabb játékokat, mert azokkal tele a padlás, mindenki tudna mondani pár siralmasan gyenge címet, és különben is, minek emlékezzünk egy csomó szemétre, amik csak felejtést érdemelnek? Kizárólag olyan programok jöhetnek szóba tehát, amik valamiért csalódások voltak elődeikhez képest. Mivel a lista a játékvilág 30 évére vetítve kicsit inkonzisztens lenne, 2000-nél meghúztam a határt, így korábbi alkotásokat ne keressetek. Na de elég a szócséplésből, lássuk a medvét!
5.: Mafia 2
Bumm, rögtön bele a lecsóba! Tudom, mit gondoltok most: a Mafia 2 végül is jó kis akció-kaland játék, kidolgozott és érdekes történettel, igazi szemétláda gengszterekkel (a jófiú Tommy sehol sincs), máig lenyűgöző grafikával és működő játékmenettel. Csakhogy az első Mafia nem elégedett meg ennyivel. Az Illusion Softworks 2002-es remekműve most, 11 évvel a megjelenése után is aktuális. Jól néz ki, tanulságos, izgalmas, fordulatos, és olyan morális témákat boncolgat, amiket csak a legjobb maffiafilmek mernek megpendíteni.
Tommy, Sam és Paulie egy csapásra a PC-s játékosok imádott ikonjai lettek, a Mafia pedig máig vitadöntő érv, ha a játékok művészi értékei kerülnek szóba. Ezzel szemben a Mafia 2-re nyolc teljes évet vártunk, az előzetes képek és videók alapján az állunkat kerestük a földön, amikor pedig végre megjelent… nos, elszórakoztunk vele, de a nevetségesen rövid sztori, a halálosan unalmas autózgatás és a programot az első résszel összekötő, izzadtságszagú küldetés az egyszer használatos termékek közé süllyesztette a Mafia 2-t. Ennél fogva tehát a 2K játéka megérdemli, hogy az ötödik legkiábrándítóbb folytatásnak értékeljük. Csak azért nem kerül előrébb a listán, mert azért szegről-végről hasonlít az első részre.
4.: Fallout 3
A Fallout 2 és a Fallout 3 között nem kevesebb, mint tíz esztendő telt el. A poszt-apokaliptikus szerepjátékok rajongói éveken át reménykedtek egy harmadik részben, és bár úgy tűnt, hogy a dolog összejön, a fejlesztésért felelős Interplay csődje után elhalt a remény. A nagy kiadók látszólag nem érdeklődtek a franchise iránt, mert túl réginek, elavultnak találták, az újabb generáció képviselőit pedig nem érdekelte a 2D-s, csúnyácska Fallout, amiben még csak lövöldözni sem lehet rendesen.
Aztán egy nap, mint megváltó ereszkedett alá az égből a Bethesda Softworks, hogy megvásárolja a Fallout 3 jogait, és elkészítse a 2008-as év legjobbnak ítélt RPG-jét. Az Oblivionon edződött fejlesztőcsapat négy évig dolgozott a Fallout 3-on, és bár a játék érkezéséről mindenki tudott, a 2008-as E3-ig nem láthattuk, milyen lesz a radioaktív senki földje modern visszatérése.
Aztán jött az első trailer és a hajtépés: a Fallout 3-ból gépfegyveres Oblivion lett!
Ez persze végül nem ártott a sorozatnak, elvégre a Fallout 3 máig az egyik legjobban értékelt RPG-nek számít a piacon. Ugyanakkor tény, hogy akik egy klasszikus jellegű alkotást vártak (tehát olyat, amit az Interplay szállított volna), kaptak egy szóló karakterre kihegyezett programot, szabadon bejárható területtel, FPS-szerű lövöldözéssel, rengeteg vérrel és… egy kutyával (igen, a Bethesda megelőzte korát, a német juhászok csak most özönlötték el a divatjátékokat). Ebből a szemszögből nézve pedig igenis csalódás a Fallout 3, mert nem több, mint a licenc Bethesda számára tetszetős, trendeknek megfelelően átformált kivonata.
3.: Dragon Age 2
Tegye szívére a kezét minden Dragon Age-rajongó, és úgy mondja a monitorra bámulva, hogy nem csalódott a BioWare akció-szerepjátékában! Na? Na!? Figyelek, látom, mit csináltok! Jól van, nem kínozlak benneteket tovább, abba lehet hagyni a zokogást, és némi papírzsebkendő eláztatása után objektíven közelíteni a Dragon Age 2-höz.
Mert hisz mi történt pontosan? A BioWare készített egy majdnem kiváló Dragon Age: Originst, ami a Baldur’s Gate-sorozat szellemi folytatásaként hihetetlenül népszerű és közkedvelt lett. Mindezt úgy érte el a játék, hogy a híres csapat meglehetősen mostohán bánt vele, mert az épp akkor futó Mass Effect-széria már bejáratott IP-ként több pénzt és nagyobb felhajtást ígért, elszipkázva a legtehetségesebb fejlesztőket és a munkára szánt pénzösszeg egy részét. Sem a sajtó, sem a játékosok nem vártak nagy durranást, végül azonban úgy esett, hogy a Dragon Age: Origins milliók kedvenc RPG-jévé vált. A meglepő sikerre persze az EA is felfigyelt, gyorsan kiadva az ukázt: folytatás kell egy éven belül, bármi áron!
A BioWare-nél neki is estek a Dragon Age 2-nek, ami nem lett különösebben rossz játék, de az is biztos, hogy semmi esetre sem érdemelte meg a 2-es számot. Játékmenetét tekintve nagyon sokat butult az Originshez képest, eltűnt a taktikai nézet, megjelent az akciógomb (látványos kivégzések, fröcsögő vér… sóhaj), sőt, még a sztorit sem folytatta valójában, mert a történet az Originsszel egy időben játszódott. Kár érte, a lehetőség adott volt, de ha minden jól megy, a Dragon Age: Inqusition című harmadik epizóddal bocsánatot kér a BioWare a fiaskóért.
2.: BioShock: Infinite
A BioShock 2007 talán legjobb játéka volt, 2007 pedig sok szakértő szerint a játékipar legjobb esztendeje -- ha a kettőt összeadjuk, nem semmi eredményt kapunk. Ken Levine és csapata úgy vitte tovább a System Shock 2 örökségét, hogy nemcsak sikerrel újította meg a hagyatékot, de egy minden képzeletet felülmúló univerzumoz hívott életre. Mikor pedig az egy másik csapat által összeeszkábált BioShock 2 után (amit nem tekintek jogos BioShock-felvonásnak) bejelentették az igazi folytatás Infinite-et, azt hittük, eljött a Kánaán: szabad játékmenet, fejlett mesterséges intelligencia, gigantikus felhőváros, Tea Party mozgalom.
Aztán idén márciusban jött a pofára esés: szabad játékmenet = cső-FPS pályatervezés; fejlett mesterséges intelligencia = néha el-, majd feltűnő csajszi NPC; gigantikus felhőváros = metafizikai maszlaggal megmagyarázott, színpompás, cukorkazabáló rasszisták léggömbegyüttese; Tea Party mozgalom = Tea Party mozgalom?
A BioShock: Infinite annak ellenére tűnt el a süllyesztőben, hogy korábban még „Év játéka” esélyes címként gondoltak rá a rajongók. Ugyan nagyon kellemes program lett (tesztünk itt olvasható), de a forradalomtól, és főleg a körülötte csapott hisztériától nagyon elmaradt.
1.: GTA 4
Ahhoz, hogy érthető legyen, mit keres a GTA 4 a lista élén, érdemes visszamenni kicsit az időben a GTA: San Andreas megjelenéséig. A játék a PS2-es korszak legnagyobb durranása volt, technikai szempontból máig hihetetlen, hogy a Rockstar Games mit bele nem zsúfolt a már vészesen elavultnak számító Sony konzolba. Így mikor a skót csapat bejelentette, hogy már dolgoznak a GTA 4-en, mi több, egy rövid kedvcsináló videót is bemutattak az akkor még erejük teljében lévő, viszonylag friss konzolokra, nos, talán mondanom sem kell, mekkora öröm öntötte el a rajongók szívét. Hiába, a GTA 4 nagyszerű és gigantikus játék képét festette le elénk.
Sajnos azonban a megjelenéskor sokan csalódtunk.
Egyrészt ugye a GTA 4 sok, San Andreasban és Vice Cityben felvett megoldást és ötletet levetett magáról, így inkább hasonlított a folytatásaihoz képest fapados GTA 3-ra, mint grandiózus elődeire. Másrészt a történet sem hozta a papírformát: Nikót sokan antipatikus, siránkozó fickónak tartják, aki annak ellenére is veszedelmes tömeggyilkosként rója Liberty City utcáit, hogy félórás monológokban sírja el háborús emlékeit. S ha már szóba jött a mocskos metropolisz, a játék a 30 órás fő történetszál lezártával gyakorlatilag kifullad, marad a fapados multiplayer és a galambvadászat.
Persze ne essék félreértés: a GTA 4 kiváló játék, mi is szeretjük, imádjuk, alszunk a dobozzal, néha női ruhába öltöztetjük és… izé, szóval szeretjük. De ettől még tény, hogy a San Andreas után, látva a döbbenetes fokú technikai ugrást, amit az Xbox 360 és a PS3 jelentettek, ennél nagyobb világra és több lehetőségre vágytak a rajongók. Aztán megjelent a GTA 5, és azóta a PC-seken kívül mindenki boldog.
Egyetértesz, vagy szerinted rossz játékokat válogattunk a listára? Nosza, oszd meg velünk véleményedet a kommentek között!
nem mondom hogy tökéletes, de a hangulat tényleg apokaliptikus a történet nem ideális az tuti (főleg a marsról jött frissen felfedezett szuperfegyó) de az átlagos szintet hozza
a harcrendszer semmivel nem rosszabb mint a 2ben, annyi hogy a craft kicsit hajaz az 1re
az igazi RPG elemek meg már a 2ben kiveszett, annak még inkább konzolosított verziója
számomra az ME csúcsa az 1, és az 1->2 höz képest a 2->3 nem csalódás
ilyen alapon a D3 is simán idefér mert maga a játék hiába kiváló, a hosszútávú hangulat kuka
ilyen alapon a D3 is simán idefér mert maga a játék hiába kiváló, a hosszútávú hangulat kuka
5. Medal of Honor 2010: Pár óra játék után találkozok a stáblistával és megfogalmazódott a fejemben a kérdés: ENNYI???
4. Sacred 2 - Fallen Angel: Túlságosan időpocsékolás, szenvedtem mint állat a tútápolt Boss-ok miatt (főleg a lezárás előtti 5 monstrum). Rettenetes mentési rendszer, amik miatt kényszerből voltam a székbe ragasztva. Szüneteltetni a játékot nem lehet, akkor is, ha csak a WC-re akarsz pár percre kimenni, ilyenkor a karaktered veszélyben van, mert bármelyik pillanatban megcsócsál egy patkány/vadkan/valamilyen szörny és a legutóbbi respwan-nál kezdheted elölről az egész kaszabolást, beleértve a legyőzött dögök újboli megölését. Kipörgettem és még újratelepíteni sem fogom, annyi szent.
3. Prototype 2: Már az előzetesek és az elsőkézből szerzett hírmorzsák miatt alakult ki a végső vélemény: nem leszek rá kiváncsi. A konzolos megjelenés után youtube-on néztem meg Alex Mercer könyörtelen halálát, de gonosz kinézete miatt megérte. Azonban az első részét imádtam, illetve négyszer vittem ki csak azért, hogy Alex Mercer képességeit kimaxoljam. Ez idő alatt szimpatikussá vált. James Heller elmehet a bús ***csába, hogy megöli a kedvenc karakteremet, mert megölte a feleségét és a lányát (utóbbi más tészta). Ez a bosszú sztori is már lerágott csont, főleg ha család elvesztése okozza a bosszúvágyat. Attól lenne teljes egész, ha az elszenvedett nem alkoholizál, optimista módján próbál új családot alapítani, így megérteni, hogy akiket elvesztett gyilkosság során, azokat soha nem kapja vissza élete folyamán. Ami papíron jól mutat, az gyakorlatban nem igazán, hiszen sokakban él nagyon az első rész emléke.
2. Mafia 2: amiket lentebb írtam.
1. GTA IV: detto.
A másik dolog pedig az Assassin's Creed. Most leírtad hogy nagyszerű játékot akartál, elképesztő hangulattal, mindent alázó gradikával, piszok látványos harcok,érdekes időszak, a legjobb helyszínekkel. Elképzelhető hogy lesz az első részből remake de addig is ott van a 2. rész, a brotherhood, a revelations ami mind megadja amit vártál volna az első résztől. Én azért adnék neki egy esélyt.
Lehet hogy vannak más érveid is a játékok ellen amit említettem, ezeket nem írtad le, szóval nem tudok így pontos véleményt alkotni akkor.
Az AC-ket majd kipróbálom, azok legalább lementek 10€ környékére Steamen és Xbox Live-on is.
A Mafia 2-vel a gond az, hogy az első rész ctrl+c ctrl+v, szebbé tett és extra játékmódoktól mentes változata. A City of Lost Heaven esetében a sztori korrekt, free ride és annak extrém változata kifogástalan. Sokan azt hitték, hogy a GTA-hoz hasonló mechanikájú folytatás lesz, és látta mindenki a végeredményt, amelyet a DLC-k sem tudtak nagyon helyreállítani.
Amúgy a Fable 3 valóban csalódás volt, elveszett az íze a játéknak a harmadik részben.
Nálam:
5. GTA San Andreas
A lényeget már leírtam fent. Teljesen hiányzott a beleélés, a játék gyakorlatilag az első képkockájától kezdve kivetett magából, a rengeteg értelmetlen gyűjthető dolgot utálom, a korábbi részek rejtett csomagjaival nem volt bajom, de itt már 3-4 sorozat volt sokkal gyatrább jutalmazással (volt egyáltalán?).
4. Far Cry 2
Nagy nyitott terület, ami alkalmat ad a taktikázásra, gyönyörű grafika, jó fizika és... dögunalom az egész. Ahhoz képest, hogy papíron mennyire jól mutatott a dolog, egyáltalán nem tudtam élvezni. Az első rész is csak egy techdemónak indult, de a mai napig szeretem. Ez pedig, már nem is emlékeznek rá, ha csak arról nem, hogy ha van egy és három, kell lennie egy köztes résznek is.
3. Modern Warfare 2
Nem tagadom, az első része nagyon megfogott engem is, még ha lényeges újítást az sem hozott. A WaW-t akkor már külön szálként kezeltem, ki sem próbáltam, de a MW második részével szemben még voltak elvárásaim, és emiatt nagyon csalódtam benne, azóta nálam a béka hátsófele alatt van a sorozat.
2. Prince of Persia: Forgotten Sands
Még annak ellenére is, hogy irtóztam az ötlettől, hogy belepiszkáljanak a Sands of Time trilógia kánonjába, sokat vártam ettől a játéktól. Amit pedig kaptam, attól megingott a hitem a játéksorozatban. Abban a sorozatban, aminek legelső része az első videojáték volt, amivel játszottam.
1. Assassin's Creed
Ez kilóg a sorból, mert nem folytatás, de talán ebben a játékban csalódtam a legnagyobbat. A videóelőzetesek és Jade Raymond megvettek. A játék nagyszerűnek tűnt, a hangulata elképesztőnek, a grafika mindent alázott, a harcok piszok látványosak voltak, amit pedig kaptunk... egy teljesen üres sandbox világot, amiben végig ugyanazt csinálod, mint az első egy órában, teljesen faék harcrendszerrel, és a sztoriszálat leszámítva kizárólag gyűthető dolgokkal (zászlókkal). Tetézte a csalódottságot, hogy egy nagyon érdekes időszakban, a legjobb helyszíneken és a nagyon szépen felépített környezetbe helyezték. Azóta is várok egy remake-et, ami egy olyan minőségű játékot ad, amilyet érdemel(tem volna). Az állítólag jó folytatásait azóta sem próbáltam.
A másik dolog pedig az Assassin's Creed. Most leírtad hogy nagyszerű játékot akartál, elképesztő hangulattal, mindent alázó gradikával, piszok látványos harcok,érdekes időszak, a legjobb helyszínekkel. Elképzelhető hogy lesz az első részből remake de addig is ott van a 2. rész, a brotherhood, a revelations ami mind megadja amit vártál volna az első résztől. Én azért adnék neki egy esélyt.
Lehet hogy vannak más érveid is a játékok ellen amit említettem, ezeket nem írtad le, szóval nem tudok így pontos véleményt alkotni akkor.
vlad90: A Far Cry 2 tényleg visszalépés volt, kár hogy nem tudtak még 1 ilyen jó játékot se létrehozni azóta a srácok mint a FC1.
Nálam:
5. GTA San Andreas
A lényeget már leírtam fent. Teljesen hiányzott a beleélés, a játék gyakorlatilag az első képkockájától kezdve kivetett magából, a rengeteg értelmetlen gyűjthető dolgot utálom, a korábbi részek rejtett csomagjaival nem volt bajom, de itt már 3-4 sorozat volt sokkal gyatrább jutalmazással (volt egyáltalán?).
4. Far Cry 2
Nagy nyitott terület, ami alkalmat ad a taktikázásra, gyönyörű grafika, jó fizika és... dögunalom az egész. Ahhoz képest, hogy papíron mennyire jól mutatott a dolog, egyáltalán nem tudtam élvezni. Az első rész is csak egy techdemónak indult, de a mai napig szeretem. Ez pedig, már nem is emlékeznek rá, ha csak arról nem, hogy ha van egy és három, kell lennie egy köztes résznek is.
3. Modern Warfare 2
Nem tagadom, az első része nagyon megfogott engem is, még ha lényeges újítást az sem hozott. A WaW-t akkor már külön szálként kezeltem, ki sem próbáltam, de a MW második részével szemben még voltak elvárásaim, és emiatt nagyon csalódtam benne, azóta nálam a béka hátsófele alatt van a sorozat.
2. Prince of Persia: Forgotten Sands
Még annak ellenére is, hogy irtóztam az ötlettől, hogy belepiszkáljanak a Sands of Time trilógia kánonjába, sokat vártam ettől a játéktól. Amit pedig kaptam, attól megingott a hitem a játéksorozatban. Abban a sorozatban, aminek legelső része az első videojáték volt, amivel játszottam.
1. Assassin's Creed
Ez kilóg a sorból, mert nem folytatás, de talán ebben a játékban csalódtam a legnagyobbat. A videóelőzetesek és Jade Raymond megvettek. A játék nagyszerűnek tűnt, a hangulata elképesztőnek, a grafika mindent alázott, a harcok piszok látványosak voltak, amit pedig kaptunk... egy teljesen üres sandbox világot, amiben végig ugyanazt csinálod, mint az első egy órában, teljesen faék harcrendszerrel, és a sztoriszálat leszámítva kizárólag gyűthető dolgokkal (zászlókkal). Tetézte a csalódottságot, hogy egy nagyon érdekes időszakban, a legjobb helyszíneken és a nagyon szépen felépített környezetbe helyezték. Azóta is várok egy remake-et, ami egy olyan minőségű játékot ad, amilyet érdemel(tem volna). Az állítólag jó folytatásait azóta sem próbáltam.
@Simba
Ha már "személyeskedés" címszó alatt törölted a kommentemet, egy warn-t adhatnál.