A Koránban olvashatunk Oszlopos Irámról, mint Ád törzsének lakhelyéről, amelyet Allah elpusztított. A jemeni néphagyományban számos egyéb legenda élt az elpusztult, meglehetősen gazdag kereskedővárosról, és még Az Ezeregyéjszaka meséiben is megemlítik. A mítoszok szerint a várost Noé ükunokái alapították, és a Rub 'al Khali, a világ legnagyobb homoksivatagán keresztül átvezető kereskedelem legfontosabb állomása volt. Az Elveszett város létezését egészen a 20. század második feléig csupán legendának tartották, azonban 1984-ben, a Challenger által készített felvételek, illetve az azt követő kutatások során megtalálták romjait az ománi hegyekben. Az addig virágzó, életteli település valószínűleg földrengésben semmisülhetett meg. A 2011. november elején megjelent Uncharted 3 Drake's Deception-ben ennek járhatunk utána, miközben T.E. Lawrence, vagy ha úgy tetszik, Arábiai Lawrence nyomában kutakodunk. London után megjárjuk Franciaországot, Szíriát, Jement, és a végén a Rub 'al Khali sivatagon átvágva (napokon keresztül bolyongunk a sivatagban, a végére pedig már mi, játékosok is a bőrünkön érezzük a tikkasztó meleget) elérhetjük a legendás Elveszett várost, Ubar-t, amely látványügyileg szimplán kenterbe ver mindent, amit addig Uncharted-játékban láthattunk. Mind a mai napig imádom ezt a részt, ezért egyáltalán nem volt egyszerű öt olyan pillanatot kiválasztanom, ami a legemlékezetesebbnek mondható. Szeretném leszögezni, hogy ez egy szubjektív válogatás lett, így csak azok kerültek fel, amik személy szerint rám a legnagyobb hatást gyakorolták.
5. Süllyedünk! (Kalózhajó az Arab-tengeren)
A tengerjáró kalózhajó nagyjából az Uncharted-élmény minden részét lefedi: lopakodós résszel kezdődik, nagyszabású lövöldözésbe megy át, és egy iszonyú pörgős menekülési szekvenciával végződik, amikor a hajó felborul a hatalmas viharban. Piszkosul látványos, ami nagyon jól bemutatja, hogy a Naughty Dog mennyire remekül képes élni a filmes eszközökkel. A megváltozott, feje tetejére állt kameranézetek, és a pulzusunkat az egekbe toló szekvenciák, mikor a bezúduló víz elől kell menekülnünk, mind-mind olyan jelenetek, amelyek egy látványos hollywood-i kalandfilmben is bármikor elmennének. Végül Jemennél mossa Nate-et partra a víz, de az igazi kaland még csak itt kezdődik az elszánt kincsvadász számára.
4. Lóháton a konvoj ellen (Jemen)
A szemünk láttára elevenedik meg az 1981-es Az elveszett frigyláda fosztogatói, amint Nate-el és újdonsült szövetségesével, Salimmal lóháton próbáljuk kiszabadítani Sully-t, miközben egy konvoj teherautói között cikázunk. A keleties dallamú zene bevezetésként tökéletesen illik az akciódús jelenethez, majd felugrunk az egyik teherautó platójára, aztán onnan a másikra, és így tovább, egészen az elején lévő, darus járműig. Eszméletlen látványos az egész, és szinte észre sem vesszük a remek pályadizájnt, hiszen kvázi pislogni sincs időnk, annyira izgalmas az egész szakasz.
3. A fiatal Drake (Kolumbia)
A Naughty Dog itt kezdte el árnyalni a karaktereket. A flashback-rész, ami visszavisz minket egyenesen Nate gyerekkorába, már kellett a sorozatnak, mint egy falat kenyér. Itt van nekünk ez a nagydumás, jóképű kalandor, aki ugyan nem Dr. Henry Jones, de ahogy Az utolsó kereszteslovag tovább árnyalta Indy személyét, úgy végre az Uncharted-szériában is megkapjuk ugyanezt, a Drake's Deception-ben. Ez egy lassabb, lopakodós szakasz (legalábbis annak indul), ahol tanúi lehetünk Nate és Sully első találkozásának, ami egyszerre áldás és átok az ifjú kalandor számára. Áldás, hiszen életre szóló barátság köttetik kettejük között, és valahol átok is, hiszen a kincsvadász életmód, amibe a srác belecsöppen, nem éppen veszélytelen meló.
2. Zuhanunk! (A Rub 'al Khali sivatag felett)
Sokak számára a legemlékezetesebb jelenet az Uncharted 3-ból, ami az előzetes alapján a készülő mozifilmbe is egy az egyben bekerült. A forró Rub 'al Khali sivatag felett akciózunk, lövöldözünk és bunyózunk egy teherszállító repülőgép fedélzetén, amire már nemcsak a feljutás piszkosul látványos, de az onnan való lejutás is. Ugyanis a gép végül lezuhan, nekünk pedig egy rögtönzött ejtőernyővel kell biztonságosan földet (vagy inkább homokot) érnünk, ahonnan aztán tényleg nem vár ránk más, mint a nagy büdös semmi. A kietlen, üres sivatag, ameddig csak a szem ellát, és persze a perzselő napsütés. Drake itt már össze-vissza hallucinál, mielőtt rátalál az Elveszett városra. Érdekesség, hogy a repülőgépes rész fő ihletője nem egy Indiana Jones-, vagy bármi hasonló kalandfilm volt, hanem az 1987-es Halálos rémületben (The Living Daylights) című James Bond-mozi.
1. Forrósodik a helyzet (Franciaország)
És végül a személyes kedvencem: az elhagyatott francia kastély. Ez a pálya a klasszikus Uncharted nyomvonalat követve indul: kezdtünk egy hatalmas erdős részen, mindenfelé fák és bokrok, indák ereszkednek alá, színes madarak repdesnek szerteszéjjel. Aztán kikecmeregve a kastélyhoz, olyan látvány fogad, hogy elsőre tátva maradt a szám. Az ódon, romos, de egyben tekintélyt parancsoló hatalmas épület ott állt előttem. Rozsdás kapui és gazzal sűrűn benőtt kertje egyértelműsítette, hogy már nagyon régen nem lakja senki és az enyészetté vált. Odabenn szinte éreztem a dohos levegő illatát. Poros bútorok, málló tapéták, leszakadt csillárok, és a plafonon keresztül utat törő fák nyúltak befelé. Hangulatilag ez olyasmi, mint a későbbi The Last of Us némely helyszíne. Aztán ennek a kastélynak megjárhatjuk nagyjából minden egyes kis elrejtett zugát, amire persze szükségünk is van, hiszen egy sírt keresünk. Kár, hogy a végére az egész épület felgyullad, bár az onnan való kimenekülés is hatalmas adrenalin-bomba.
Bárki, akit eddig kérdeztem, mind azt mondta, hogy az Uncharted 3: Drake's Deception nála az első és a második rész között helyezkedik el. Jobb, mint az első, hiszen ott még akadtak kiforratlan játékelemek, ugyanakkor a hatalmas sikert meghozó második epizódnál gyengébb. Nos, nálam pár fokkal jobb, mint az Among Thieves, és ez elsősorban a remek helyszíneknek és az elmélyített történetnek köszönhető. Ha többet szeretnétek olvasni a Naughty Dog fejlesztőcsapatának történetéről, akkor pedig ajánlom Dzséjt kétrészes cikk-sorozatát:
