Tegnap jelent meg a Tormented Souls (tesztünket ITT olvashatjátok), amely túlélőhorror révén a műfaj igazi klasszikusaiig nyúl vissza, kezdve az első Alone in the Darktól (1994), a Resident Evilön (1996) át egészen az első PS egyik legnagyobb címéig, az 1999-es Silent Hillig. Utóbbi túlzás nélkül állítható, hogy megreformálta a műfajt, és számtalan hozzá hasonló horrorjáték született az elmúlt évek során. Ezekből szedtem össze most ötöt, amiket nem biztos, hogy mindenki ismer, pedig igazi gyöngyszemekről van szó!

5. Rule of Rose (2006)

Kezdjük is a listát egy olyan címmel, amit alig ismer valaki, és még kevesebb azok száma, akiknek lemezes formában is megvan. A Rule of Rose manapság a PS2-éra egyik legnagyobb ritkaságának számít, amit, ha lemezesen akar az ember megvenni, bizony elég mélyen a zsebébe kell nyúlnia – persze, csak ha talál még belőle eladásra kínált példányt. Ez pedig a játék témája miatt van. A sztori 1930-ban játszódik, Angliában. Egy Jennifer nevű árvát alakítunk, akit egy nap elrabolnak az árvaházból és egy luxus-zeppelinen tér magához, ahol minden szabály szerint működik. Egy komplett társadalom alakult itt ki, azonban a felszín alatt igazán mocskos dolgok várnak ránk. A különféle traumáktól kezdve a gyermekbántalmazáson és molesztáláson át a leszbikus kapcsolatokig rendkívül komoly témákat boncolgat a Rule of Rose, és emiatt 2006-ban, a megjelenésekor Angliában annyira negatív visszhangokat kapott a kritikusoktól, hogy a briteknél az Atari egyszerűen nem dobta piacra a játékot. A legtöbb embernél egyértelműen a témaválasztás verte ki a biztosítékot, azonban ezt – és a gyengécske irányítást, valamint az esetlen mentési rendszert – leszámítva egy szűk réteg mégis máig klasszikusként tekint a játékra.

4. Fatal Frame (2001)

A Fatal Frame (főként a 2004-es második rész, a Crimson Butterfly) az ázsiai j-horrorok hátborzongató hangulatát tálalta nagyszerű módon: rettegő főszereplőink egy fényképezőgép segítségével űzhették el a kísérteteket, miközben baljós helyszíneken portyáztak, természetesen az éjszaka kellős közepén. A játék kevésbé a gore, inkább a pszichológiai horror oldaláról közelítette meg a műfajt. A paranormális jelenségek ellen nem hat a BFG, sem az ezüst pisztolygolyó, ellenben a régi legendák úgy tartják, hogy a fotókkal csapdába ejthető a halottak ittragadt lelke – erre a Fatal Frame (Európában: Projekt Zero) több játékot is felhúzott (a Maiden of Black Water épp most október végén érkezik). Később a DreadOut vitte tovább a koncepciót a kamerás mobillal, de az alapok innen erednek. Egy törékeny lány, Hinasaki Miku a főszereplőnk, aki testvére után kutat a rejtélyes Himuru-kastélyban. Mindössze egy zseblámpa és a már említett fényképezőgép áll rendelkezésére, az ellenséges kísérteteken túl pedig, extra pontokért – ha gyorsak vagyunk – lekaphatunk szimpla kóborló lelkeket is. A Fatal Frame szépsége ma már egy kissé megkopott, játékmenete sem öregedett túl szépen, de mindenképp egy egyedi és úttörő túlélőhorrorról van szó.

3. Obscure (2004)

Isten hozott mindenkit a Leafmore Főiskolán! A tantermek kissé ramaty állapotban vannak, a berendezést vér és rozsda borítja, a folyosókon pedig groteszk szörnyetegek mászkálnak, de legalább olcsó a tandíj. Az Obscure a 2000-es évek elején oly menőnek számító tinihorrort emelte be a Silent Hill-féle, rögzített kameraállásokkal operáló túlélőhorror játékmenetbe, ahol egy csapatnyi diákkal kellett eltűnt osztálytársuk nyomába erednünk, miközben feltárult előttünk a suli sötét múltja. Öt karakterrel vághattunk neki a rémisztő kalandnak, az ocsmány ellenfelek ellen pedig egészen változatos repertoár állt rendelkezésünkre (baseball-ütőtől a kézi fegyverekig), és természetesen a zseblámpa itt is végig jó szolgálatot tett. Minden karakternek megvoltak a maga speciális tulajdonságai, de talán még különlegesebb volt az, hogy az Obscure túlélőhorror mivolta ellenére is támogatta a kooperatív játék lehetőségét. Sajnos maga a játékmenet már nem igazán tudott kitörni a hozzá hasonló tucat-címek közül, azaz itt is jobbára zárt ajtókba futottunk, amikhez meg kellett találnunk a megfelelő kulcsot, közben legyakva néhány monsztát. Ettől függetlenül az Obscure a műfaj szerelmeseinek többnyire bejött, és üzletileg is volt annyira sikeres, hogy több folytatást eredményezzen.

2.  Haunting Ground (2005)

A Capcom mára szinte teljesen elfeledett alkotása sokban emlékeztet a cikk elején említett Rule of Rose-ra. Itt is egy gyenge, törékeny fiatal lányt alakíthatunk Fiona Belli személyében, és akad társunk is a kalandok során, egy kutyus képében. Fiona épp a szüleit látogatná meg a koliból, mikor balesetet szenved és egy különös kastélyban tér magához. Miután a ketrecből kiszabadul, elkezdi felfedezni a helyet és keresni a kiutat. A Haunting Ground (Japánban: Demento) leginkább a gótikus horrorból merít, amihez remek alanyként szolgál a jókora kastély is, tele halálos csapdákkal és rémes bestiákkal. Akad némi kozmikus horror (Lovecraft az ablakból integet) és az alkímia is előkerül, de a Haunting Ground többnyire sajnos csak kliséket puffogtat, amit viszont szépen feldob a lopakodásra kihegyezett játékmenet. A harcokban a barátságos kutyus is besegíthet, de még vele együtt sem érezhetjük biztonságban magunkat, és ez a nyomasztó, folyamatos rettegésben tartó érzés adja a játék igazi sava-borsát. Méltatlanul alulértékelt csemege ez is a horrorjátékok szerelmeseinek.

1. Siren (2003)

A PlayStation 2-korszak egy újabb nagyszerű címe, egyenesen Japánból. Európában Forbidden Siren néven jelent meg, de biztos vagyok benne, hogy a többség a későbbi, már PS3-ra megjelent Siren: Blood Curse részt jobban ismeri. A Siren helyszíne egy hátborzongató falucska, Hanuda, ahol a kelleténél talán több vallási fanatikus él. Egy nap földrengés rázza meg a környéket, és mint később kiderül, ezt a falubeliek okozták egy borzalmas rituáléval, aminek köszönhetően a lakosság élőholttá avanzsálódott. 10 fejezetet kapunk, 10 szereplővel, (mindnek van erőssége és gyengesége is) a falu különböző pontjain, ám a célunk mindig ugyanaz: teljesíteni az adott feladatot úgy, hogy lehetőleg életben maradjunk. Ehhez többnyire lopakodnunk és elbújnunk kell, viszont jópofa, hogy egy különleges képességünknek hála beleláthatunk az ellenfelek fejébe, azaz nézőpontot váltva láthatjuk azt, amit ők látnak. Nem csupán azért áll közel a Siren a Silent Hill-hez, mert az írók közül ketten is dolgoztak rajta, hanem vizualitásában is igencsak megidézi a Konami klasszikusát. Egyáltalán nem könnyű (sőt, egyeseknek talán frusztráló is lehet), de mindenképp üde színfolt a műfajon belül.

Természetesen számtalan másik túlélőhorrort is említhettem volna még, de ezeknek majd a maguk idejében lesz szerepük. Szerencsére a műfaj még manapság is igen aktív, amit jól bizonyít, hogy mind belső-, mind külsőnézetes játékokból gyakran kapunk újakat, elég ha csak a Capcom által újraalkotott Resident Evil-részekre, vagy például a Song of Horrorra gondolunk. A Tormented Souls ebbe a mezőnybe kapcsolódott be, és egészen korrekt módon tette. Hétfőn mindenképp olvassátok el a tesztünket is a játékról, addig pedig jó borzongást mindenkinek!