Rosszabb esetben káromkodást és kontrollerhajigálást váltanak ki belőlünk, de ha sikerül teljesíteni a pályát vagy pályarészt, az agyat elárasztó dopamin(?) mindenért kárpótol és a folytatásra ösztönöz. A legnehezebb platformerek a kicentizett ugrásokra és a precíz időzítésre vannak kihegyezve, és rákényszerítenek a feladat memorizálására. Ehhez persze egy jól összerakott alkotásra van szükség. Aranyszabály, hogy nem szabad a játékost egyből a mélyvízbe dobni, mert az elveszi a kedvét, a kihívást fokozatosan kell adagolni, újabb és újabb kihívásásokkal fűszerezve a játékmenetet.

Mi most összeszedtük az utóbbi évek öt, legnagyobb kihívást rejtegető platformer-játékát, a sorrend felállítása nem volt egyszerű feladat, de talán sikerült. Szócséplés helyett lássuk is a listát.

5. Seum: Speedrunners from Hell

Ha platformerekről beszélünk, az embernek óhatatlanul először az oldalézetes sidescroller jut eszébe, de nem két dimenzióban lehet ám ugrálni, hanem akár háromban is. De az extra kiterjedés hozzáadása kihívásokat, és nem csak a játékos számára. A pályatervezőknek is fel van adva a lecke, ugyanis figyelembe kell venniük, hogy térben tájékozódni úgy, hogy csak egy kis ablakon (a monitoron) szemlélhetjük a világot nem éppen egyszerű.

A Seum: Speedrunners from Hell nem a megszokott módon nehéz azonban, nem mindig a kicentizett és tökéletes ugráson van a hangsúly, hanem a pályák minél gyorsabb teljesítésén. Ehhez pedig nem egyszer arra kell rájönnünk, hogy eszköztárunkkal hogyan „hackelhetjük” meg a feladatokat és kerülhetjük el vagy egyszerűsíthetjük le a szebejövő akadályokat.

4. DeadCore

A DeadCore sem a hagyományos oldalnézetes platformer, listánk előző helyezettjéhez hasonlóan itt is mind a három dimenziót kihasználva ugrabugrálunk, és olykor küzdünk meg ellenfelekkel. Segítségünkre egy fegyver jut, mellyel azonban lőni nem tudunk: helyette kapcsolókat, környezetünket és ellenfeleinket manipulálhatjuk, vagy kapcsolhatjuk ki vele. Ettől még a stílus képviselője, melyet mindenképp a figyelmetekbe ajánlok: a kihívás adagolása fokozatos, az időzítés és a térbeli tájékozódás képessége elengedhetetlen.

Ahogy az listánk szempontjából elvárható, ráadásul piszok nehéz is - mely nehézség azonban nem feltétlenül az akadályokból adódik, hanem a pályafelépítésből és a képi dizájnból. Hogy érthetőbben fogalmazzak, egyes szakaszok annyira komplexek és kevés segítséget nyújtanak abban, hogy merre és hogyan kéne továbbhaladnunk, így a játék átesik a ló túloldalára. Ráadásul röptünkben és/vagy időre kéne meghoznunk döntésünket éppen ezért a megoldás olykor reménytelennek látszik.

3. Ori and the Blind Forest

Az Ori and the Blind Forest véleményem szerint az utóbbi idők egyik leglenyűgözőbb játéka - az animációk minősége, a képi dizájn, a zene és a történet mind-mind megmutatták, hogyan kell ezt csinálni. Ráadásul mint játék sem utolsó, a tökéletesre csiszolt, reszponzív irányításnak hála sosem érezni azt, hogy nem rajtunk múlik a siker az okosan felépített akadályok leküzdésében.

Persze tökéletes játék nem létezik - az Ori hibája a kihívás nem fokozatos adagolása, a nehézség időről-időre hatalmasat ugrik, majd újra leül egy picit, csak azért, hogy később újra megizzasszon. Éppen ezért bár helyenként francosul nehéz lett a játék, összesítve mégsem ez a legnehezebb a listán, laza pár száz elhalálozással simán abszolválható a játék.

2. Super Meat Boy

A kis húskocka mentőakciója és hőstettei több, mint 300 pályán keresztül teszik próbára tűrőképességünket, melyek során a kihívás adagolása folyamatos. Egy-egy pálya rövid, de pergő akciót kínál, ahol az időzítés kulcsfontosságú és nélkülözhetetlen. Meat Boyra nézve a legkisebb akadály is azonnali halált jelent, hát még amikor egy egész erdőnyi körfűrészen, tüskecsapdán, lézeren kell átverekedni magunkat...

És aztán jönnek a bossharcok, amikor elég egyetlen ballépés, és máris kezdhetjük elölről az ugrálást, menekülést és csúszkálást. Riasztóan hangzik? Lehet, de az az érzés, amikor egy (vagy több) átizzadt és/vagy káromkodott óra után végre sikerül legyőzni Dr.Fetust, az valami mennyei. Még akkor is, ha tudjuk, hogy még további pár száz, borzalmasnál borzalmasabb akadály vár ránk.

1. They Bleed Pixels

Nem hallottál még a játékról? Már a neve is riaszt? Pedig ha bírod a platformerjátékokat, érdemes lenyelni a pixelgrafikát (ami amúgy igen ízléses) és elkísérni hősnőnket a Lafcadio Academy intézetének négy fala közt töltött, rémálmok gyötörte éjszakáira. Minden egyes álom egy pályaként elevenedik meg, melynek teljesítése csak ránk vár, nehézségük igen hamar rémálomba illő lesz.

Ha nem lenne elég a nyakatekert ugrálós részek teljesítése, még ellenfelekkel si szembe kell néznünk, a They Bleed Pixels beat-em-up elemekkel vegyíti a platformer részeket, nem is akárhogy. Minél jobbak a kombóink, annál több vért szerzünk, és adott mennyiségű vér lecsapolása után tudunk csak elhelyezni újjászületési pontokat magunknak, ezzel egy újabb szintre emelve a játékot. Nem elég jól ugrálnunk, jól iskell kombóznunk, és még meg is kell gondolnunk, hogy megéri-e letenni a checkpointot, vagy bátran nekivágunk a következő szakasznak. Zseniális!