2060-ban a Földön elszabadult egy vírus, ami megtizedelte az emberiséget -- a fertőzöttek átalakultak valamivé, amit már nem nevezhettek embernek, ráadásul tovább hordozták a vírust. A kormány, hogy mentse a menthetőt, evakuálta a túlélőket. Fajunk utolsó menedéke a Mars, 117 évvel a Föld pusztulása után azonban végigsöpör a vörös bolygón egy titokzatos vihar, amit úgy neveznek: Red Solstice (vörös napforduló). A kapcsolat a fővárosként funkcionáló Tharsis kolónia és a többi marsi település között megszakad, emiatt az Elysium Corporation elit tengerészgyalogosokat küld ki, hogy kiderítsék, mi történt az emberekkel. Amit találnak, az örökre megváltoztatja a vörös bolygó lakóinak életét.

Ez a kiindulópontja a The Red Solstice című felülnézetes, taktikai akciójátéknak, amit az Ironward csapata fejleszt és ad majd ki, ha sikerül befejezniük. A játék alapjában nem különbözik hasonszőrű társaitól, itt is a csapatmunka a fontos és az ellenség kilószámra történő leölése a cél, lehetőség szerint úgy, hogy a maximum 8 fős osztag élve teljesítse az adott fő- és mellékküldetéseket. A program sava-borsát a randomizáció adja, ami a Diablo 2-höz hasonlóan mindenre kiterjed. Minden egyes játék más és más pályán zajlik, az ellenfelek fajtájuk, erősségük és taktikájuk szerint változnak, és persze a felvehető cuccok is folyamatosan más helyen, más minőségben jelennek meg. Ez igencsak jót tesz a játék szavatosságának, hiszen sosem tudhatjuk előre, mivel kerülünk szembe.

Ennél fogva a jól felépített csapat létfontosságú. Sajnos a kipróbálásra kapott alfaverzióban a nyolcfős csapatot sosem sikerült összeállítani, csupán egyszer kelebólált a környéken rajtam kívül két másik játékos, akkor hárman indultunk dicső csatába. Nos, a túléléshez ennyi nem igazán elég, legalábbis minket hamar karomvégre hánytak. Egy négy-ötfős egység azonban valószínűleg már felveheti a harcot a mutáns szörnyek vagy a lázadó marsiak hordáival -- már ha megfelelően vannak elosztva a kasztok, illetve ez esetben harci öltözékek.

Ezekből szintén nyolcféle van, és köztük az eltérés hatalmas, éppen ezért homlokegyenest más taktikát követelnek meg. A Terminator -- annak ellenére, amit neve sugall -- nem halálosztó gépezet, hanem egy kifinomult harci eszköz, amellyel óvatosan kell bánni, hisz sérülékeny, azonban beépített transzportere, energiamanipulálási képessége és felerősített fegyverzete igen hasznossá tudja tenni olyan esetekben, amikor hátba kell támadni a rohamozó ellent. Az Assault az ezermester, mindenre be lehet vetni, azonban semmiben sem kiemelkedő. A Heavy Supportot és a Medicet a háttérben kell tartani, a Recont viszont érdemes előreküldeni, hiszen rengeteg hasznos dolgot találhat a csapatnak, arról nem beszélve, hogy képes légi csapásra, és piszok gyors. A Marksman szintén a háttérből operál, lévén mesterlövész, a Demolition pedig az ellentéte, egy tank, amit bátran be lehet küldeni a legnagyobb összecsapás közepébe. Hozzá hasonló a Hellfire, csak robbantgatás helyett pirománkodásra rendezkedett be, merthogy lángszóróval szerelték fel. Fegyverzetük, extra képességeik a kiérdemelt XP fejében bővülnek és szabadon variálhatók -- természetesen minél változatosabb a csapat, annál jobban nő az esélyünk a túlélésre. Az összedolgozás viszont nagyon fontos, mert a készletek (lőszer, bombák, elsősegélycsomagok) erőteljesen korlátozottak, így nem mindegy, mit, mikor, mire pazarlunk el.

A The Red Solstice grafikájában nem hagy maga után kívánnivalót, kifejezetten szép. A pályák kellemesen méretesek, szabadon bejárhatók, ráadásul a környezetet is felhasználhatjuk az ellen likvidálására robbanó hordók, aktiválható védelmi ágyúk és hasonló nyalánkságok formájában. Az egyetlen igazi probléma talán a Single Player táján van (illetve a dolog részben érinti a multit), ez ugyanis eléggé egyszerű, legalábbis az egy szem prológuspálya nem jelentett semmiféle kihívást. A gép által irányított csapattársak nemcsak mesterlövészek, de úgy tűnt, hogy kifogyhatatlan lőszermennyiséggel bírnak. Mindemellett az ellenfél MI-je sem ismer túl sok taktikai mozdulatot: a szörnyek nyílegyenesen futnak, a katonák a placc közepén állva lőnek. Szóval kihívást inkább a nagy számuk jelent, semmint az eszük. Persze fontos leszögezni, hogy a játék még nagyon alfa változatú, szóval bőven van lehetőség az MI felpiszkálására.

A The Red Solstice befejezéshez azonban a mi segítségünkre van szüksége az Ironwardnak. Kickstarteres kampányba kezdtek (sőt, a Steam Greenlighton is fenn vannak), hogy összegyűjtsék az egyszemélyes kampány elkészítéséhez szükséges pénzmagot -- és persze csiszoljanak még a játék többi részén. A cél 50 ezer dollár, amiből e sorok írásakor sajnos csak 15 ezer volt meg. Pedig a horvát csapat játéka megéri a befektetést. Ha nem is ez lesz műfajában a legkiemelkedőbb alkotás, hangulatában és játékélményben mindenképpen korrekt programnak ígérkezik, amibe szívesen veti bele magát az ember. Erről magatok is meggyőződhettek az alanti trailer megtekintése, vagy a The Red Solstice hivatalos oldaláról letölthető demó végigjátszásával.