A Hive első ránézésre nagyon emlékeztet a sakkra. Fekete-fehér „bábukat” toligálunk ide-oda, megszabott mozgási lehetőségekkel, hogy elfogjuk az ellenfél vezér figuráját, sakkban a királyt, itt a méhkirálynőt. Persze ahogy másban, itt is érdemesebb a különbségeket figyelni, mint a hasonlóságokat.

A figurák hatszögletű korongok, amelyek tetejére színes bogarakat festettek. Tábla nincs, a játékteret maguk a figurák adják, azok alkotják a kaptárt, ami egyre nő, ahogy a játékosok felváltva pakolják le bogaraikat. Az egyetlen kitétel a játéktéren, hogy a kaptárnak mindig egységesnek kel maradnia, tehát csak a széleken lévő figurák mozgathatók. A cél -- mint korábban írtam -- az ellenfél méhkirálynőjének foglyul ejtése, s természetesen a sajátunk megvédése.

Természetesen a figurákat nem lehet nyakra-főre ide-oda pakolgatni; akárcsak a sakkban, itt sem csak a játéktér, hanem a szabályok is korlátozzák a játékosok lehetőségeit. A méhkirálynő lehelyezéséig egyik fél sem mozgathatja a bábuit, ám amint valaki lehelyezi azt (ennek mellesleg az első négy körben mindenképpen meg kell történnie), utána már feléledhet a kaptár. A méhkirálynő a mozgás szempontból nagyon hasonlít a sakk királyára, hiszen körönként csak egyet lehet vele lépni. A vezér szerepét itt a szorgalmas hangya tölti be, amivel bárhova léphetünk a kaptár szélén. Rá igencsak érdemes odafigyelni, hiszen sok esetben ő az, aki meggátolhatja az ellenfél végső lépését. A pókoknak nincs igazán sakkos megfelelője, velük csupán három lépést léphetünk egy körben, de azt a kaptár bármely csücskében. A szöcskék a helyi huszárok, velük átugorhatunk a kaptár egyik sorának másik végére, de persze itt nincs lólépés. És végül a bástyák megfelelői a lassú, de erős szarvasbogarak, ők ugyan csak egyet léphetnek, de azzal akár az ellenség egyik rovarának hátára is felkapaszkodhatnak, így téve azt mozgásképtelenné.

Minden rovarból meghatározott számúval rendelkezünk. Méhből értelemszerűen csak egy van, hangyából és szöcskéből három, pókból, valamint szarvasbogárból pedig kettő-kettő. Lepakolásnál már érdemes odafigyelni, hogy jó pozícióba helyezzük ezeket, és ahogy a focistának sem árt, ha a labdát az ellenfél kapujára lövi rá, úgy itt is fontos, hogy ne ejtsük fogjuk saját méhkirálynőnket, mert az automatikusan a parti elvesztését jelenti.

A Gen 42 asztali táblajátékából a BlueLine Game Studios csinált hasonló egyszerűségű videojátékot, amelyet PC-n (a Steamen vásárolható meg) vagy Xbox 360-on játszhatunk online ellenfelek, a gép, a képernyő előtt ülve párban vagy önmagunk ellen (mintegy gyakorlásképpen, vagy ha rendelkeznénk egy második tudattal). A játék maga tényleg nem bonyolult, csak jó logika és némi stratégiai érzék kell hozzá. Jól vezérelhető egérrel, billentyűzettel és kontrollerrel egyaránt. A szépen megrajzolt 3D-s játéktér szabadon mozgatható, a figurák jól felismerhetők és megkülönböztethetők, hála annak, hogy szintén 3D-ben ácsorognak a fekete vagy fehér korongokon.

A program legnagyobb hibája a rendes tutorial hiánya. Vagy ugyan egy Rules menüpont, de az sajnos szöveges úton magyarázza el a játék szabályait, ami a képillusztrációk ellenére bonyolíthatja az angolul nem értő játékosok életét. Szerencsére a neten fellelhető magyarul a táblajáték szabályzata, sőt, a YouTube-on is fellelhetők „hogyan játszunk” videók, így a játék mikéntjének megtanulása áthidalható, illetve a partik közben ugyanúgy abszolválható, a gép maga valamilyen szinten irányít minket, lehetetlen lépést biztos nem hagy véghezvinni.

Összességében elmondható, hogy a Hive egy remek logikai videojáték, amely hosszú időre lekötheti az arra fogékonyakat. A rovarok jópofák, a szabályok könnyen tanulhatók és alkalmazhatók, s ahogy egyre jobban elmélyülünk benne, úgy jövünk rá, hogy micsoda lehetőségek lapulnak a kaptár mélyén.