Mellettem a The Crew első része olyan szépen suhant el annak idején, mint az épphogy lekésett reggeli busz. Tisztában voltam vele, hogy létezik, ahogy azzal is, hogy mekkora marketinget rakott mögé a Ubisoft, kihegyezve arra, hogy keresztül-kasul bejárhatjuk benne egész Amerikát – éppen csak kicsit sem izgatott. 2014 végén jelent meg, amikor a Need for Speed épp halálán volt (a kegyelemdöfést a 2015-ös epizód adta meg) és emiatt én valahogy ránézni sem bírtam arcade autóversenyzős játékokra. Aztán 2018-ban jött a The Crew 2, amire már rárepültem. Egyrészt nagyon tetszett a hatalmas, nyílt világ és a rengeteg felfedeznivaló, ugyanakkor többnyire végtelenül üresnek éreztem a nagyvárosokat és kihaltnak az utakat. Ezt tetézte még, hogy az irányítás szerintem se az első részben, se a másodikban nem lett igazán jól eltalálva. Valahogy nem volt súlya a kocsiknak, lényegtelen, hogy egy tuning verdáról volt szó vagy off-road terepjáróról. A csónakos versenyeket a pokolba kívántam, a repkedésben meg egyszerűen béna voltam, szóval csak nagyon kis adagokban tudtam fogyasztani a The Crew 2-t – bár a zenéit imádtam.
Haverok, buli, Forza
Azóta kijött már egy Forza Horizon 5, ami megint olyan magasra helyezte a lécet, hogy szinte képtelenségnek tűnik megugrani, illetve kaptunk egy Need for Speed Unbound-ot is, ami egész korrekt lett, bár az évek óta várt forradalom ezúttal is elmaradt. A The Crew Motorfest már az első előzetesét látva is abszolút Forza-hangulatot árasztott magából, mi pedig – sok más játékossal együtt – lehetőséget kaptunk részt venni a zárt bétában, amely három napon át tartott. A kerettörténet kvázi egy csokoládé papírján is elférne, mert annyira semmilyen: adott egy új helyszín, ezúttal Hawaii, ahol megrendezik az éves Motorfest eseményt. A világ minden tájáról érkeznek versenyzők, hogy megmérettessék magukat a többiekkel szemben, a megszerzett pénzből pedig új cuccokat vehessenek. Miután kiválasztottuk – és testre szabtuk – avatárunkat, választanunk kell magunknak egy kezdő kocsit is, amit pár verseny után úgyis lecserélünk. Segítőnk Cara, aki egy AI által vezérelt asszisztens, és elmondja, merre kell versenyeznünk és milyen kihívások várnak ránk a szigeten.
Persze akadnak más karakterek is, akiket menet közben ismerhetünk meg, de Cara az állandó AI-társ, akit gombnyomásra bármikor elő lehet hívni. A térkép kellően nagy és rengeteg a tennivaló rajta. Akadnak klasszikus körversenyek, drift-megmérettetések (ahol minél több pontot kell összefarmolni), a Need for Speedből ismerős gyorsulási futamok (ahol megfelelő időben kell manuálisan váltani) és persze ismét csapathatjuk földön, vízen és levegőben egyaránt. Akadnak motor-, motorcsónak- és repülőgépes-versenyek, off-road megmérettetések, japán-, luxus-, valamint egyéb tuning-kocsikkal csapatások és a kedvencem: a retró verdák. Ez utóbbi valami elképesztően zseniális, minden percét imádtam! Az ’50-es, ’60-as, ’70-es és ’80-as évekből kapunk vezethető járműveket és higgyétek el, van abban valami varázslatos, amikor egy Volkswagen Bogárral repesztesz Hawaii napsütötte tengerpartjain. Ráadásul erre a retró-feelingre épít is a játék, hiszen több ilyen verseny alkalmával sárgás vagy szürkés szűrőt tesz a képre, fokozva a nosztalgikus hangulatot – ó, és persze a zenéket is ehhez igazítja, de róluk majd egy kicsit később.
A Teknős-sziklánál jobbra
Alapvetően klasszikus és már jól ismert versenyek kaptak helyet a The Crew Motorfest-ben, de találhatunk finomságokat, mint például mikor adott képek alapján kell megtalálnunk a helyes irányt egy-egy tereptárgyat beazonosítva. A kategóriák itt playlistként szerepelnek, tehát például adott playlist tartozik a japán tuning-kocsikhoz és adott a vintage kocsikhoz – mindegyik több versenyt tartogat. Ha egy playlistet kimaxoltunk, akkor a jutalom minden esetben egy spéci járgány. Lehet csak sokat CoD-ozok, de eléggé hasonlított ez a rendszer (kialakításában is) a Battle Pass-hoz. És ha már itt tartunk, természetesen bekerült a mikrotranzakció is a játékba, de ez teljes egészében csak kozmetikai cuccokra korlátozódik. A teljes verzióban állítólag több mint 600 járgány fog helyet kapni (persze ezekbe beleszámítanak a motorok, repülők és csónakok is), viszont a lista már a zárt bétában is igen impozáns volt. Másfél óra farmolgatás után gyorsan le is csaptam az 1982-es Pontiac Firebird-re, aminek átalakított változata volt K.I.T.T. a Knight Riderben – ezt neked Michael!
A The Crew Motorfest piszkosul jól néz ki. Ezt felesleges tovább ragozni, a játék gyönyörű. A fények fantasztikusak, a napnyugta egyszerűen ámulatba ejtő, és még az esőt is sikerült úgy eltalálni, hogy hihetőnek nézzen ki. A kocsik egytől-egyig rendkívüli alapossággal lettek kidolgozva (mind külső-, mind műszerfal-nézetben), és valahogy a térkép is sokkal élettelibbnek hat, mint korábban. Ennek egyik oka, hogy sokkal több tereptárggyal töltötték meg, másrészt valódi játékosok is állandóan szembejönnek velünk menet közben, igaz, csak ghost-car formájában. A civil autók szép lassan vánszorognak az utakon, gyalogosok továbbra sincsenek, a versenyeken pedig nagyon látványos effekteket dobálnak be nekünk a fejlesztők – a japán tuning-kocsik némelyik futamánál konkrétan Need for Speed Heat hangulatom lett. Mindezt pedig remek zenékkel koronázzák meg. Elképesztő hangulata van annak, mikor bepattansz egy old-school járgány volánja mögé, elindul a verseny és felhangzik a These Boots Are Made For Walkin’ Nancy Sinatrától, vagy a Call Me Blondie-tól – konkrétan hidegrázós pillanatok ezek és nagyon sok akad belőlük.
Az irány jó, a siker garantált
Alapvetően nekem a többi zenével sem volt gondom és még örültem is, hogy synthware- és lo-fi lejátszási listák is bekerültek. Utóbbi esetében kifejezetten chill-élmény, mikor valami andalító muzsikára gurulsz végig Honolulu városán vagy pihensz meg a tengerparton. Ráadásul külön nagyon tetszett az is, hogy a versenyek közben érdekességeket hallgathatsz meg az éppen vezetett verdáról – apróság, de feldobja a hangulatot és az autó-bolondoknak igazi csemege lehet. Az irányítást szerencsére szinte teljesen átdolgozták és immár sokkal jobban irányítható lényegében MINDEN vezethető jármű, kezdve a driftelésre kialakított sportkocsiktól a repülőkig. A motorcsónakokkal továbbra sem voltam teljes mértékben kibékülve, de ez legyen az én bajom. Végre nem érződik úgy, mintha szappantartókat terelgetne az ember az utakon. A kocsiknak lett érezhető súlyuk, tömegük, végre hatnak rájuk a fizikai törvényei és sokkal (sokkal-sokkal) kezelhetőbbek, mint az előző részekben. Az Ivory Tower kifejezetten jó munkát végzett, a fejlődés azonnal érezhető.
Igyekeztem annyit haladni a The Crew Motorfest-ben, amennyit csak lehetett ezen néhány nap alatt, de előfordult párszor, hogy teljesen megfeledkeztem arról, hogy egy The Crew-játékkal tolom éppen. Szinte teljes egészében átment Forzába a Ubisoft üdvöskéje, ami nem feltétlenül baj, csak éppen az új Forza Motorsport is idén érkezik, és kellőképp megszorongathatja a Motorfestet. Ennek ellenére ez egy rendkívül szórakoztató és élvezetes arcade autóversenyzős játék, egy jókora nyílt világgal és rengeteg tennivalóval (fotózás, gyűjtögetés, satöbbi). Valahogy elérte nálam a The Crew Motorfest, hogy nem untam meg. Lehet, hogy ennyire profin vannak kialakítva a versenyek, vagy csak a hangulat kapott el, de nem éreztem azt, mint a The Crew 2-nél, hogy két futam után inkább játszanék már valami mással. A The Crew Motorfest benn tudott tartani és ez hatalmas pozitívum számomra. Szeptember 14-én jelenik meg világszerte, és ha a Ubisoft már csak minimálisan javítgat rajta (a mini-térképre ez még ráfér!), akkor is egy piszok élvezetes alkotást kapunk!
