A pár fős finn indie fejlesztőcsapat első játékaként, 2020-ban jelent meg a Noita, melynek címe magyarra fordítva boszorkányt, vagy varázslót jelent. Bár alapvetően nem vagyok hatalmas rajongója a pixel grafikának, a koncepció az első pillanatban elvarázsolt, és hamar az utóbbi évek állandó dobogós helyére küzdötte fel magát. Izgalmas, gyakran kegyetlen, és néhol a sok fejlesztői munka ellenére is csiszolatlan - de részben ebből ered a szépsége is.
Meghalni és megszeretni
A játékmenet valahol a Terraria, a Spelunky és a Dead Cells háromszögében helyezkedik el, ami első hallásra nem biztos, hogy visszaadja a valódi élményt. A roguelike stílus jellegzetes permadeath funkciója itt is megtalálható, azaz ha az életerőd nullára csökken, bizony kezdheted újra a legelejéről. A pályák procedurálisan generáltak, nagy vonalakban állandó “szintekkel” ugyan, de mindig megújuló útvesztőkkel tarkítva. A változatosságot nem csak ez garantálja: véletlenszerű szint módosítók (nagyobb gravitáció, állandó sötétség, forróság, magas páratartalom, és még sok egyéb), rengeteg különböző ellenfél, több mint száz segítő (vagy néha hátráltató) perk teszi egyedivé az összes próbálkozást. És persze itt van még a játék legfőbb mechanikája, a közel 400 varázslat és módosító is, melyekből brutálisan effektív, gyakran vicces és furcsa, illetve esetenként csúfosan besülő varázspálcákat rakhatsz össze. Géppuska módjára kilőtt varázslövedékek, ellenfeleket száguldva követő kövek, lokalizált földrengések, robbanó kacsák - a lehetőségek tárháza szinte végtelen. Ezek a tákolmányok fognak sikerre vinni, vagy (újra és újra) a korai sírba küldeni egyre nehezedő utadon lefelé, a végső boss, a három szemű Kolmisilmä termeibe. Ha sikeresen eljutottál idáig, és legyőzted a furcsa, pókszerű ellenfeledet, meg is nyerted a játékot, és megjelenik egy… Game Over felirat?! Meglepetés! Ahogy a játékos közösség hivatkozik rá, ilyenkor “teljesítetted a tutorialt”. A kaland ugyanis itt még korántsem ér véget, rengeteg kibogozható rejtély, mellékszál, küldetés és egy halom, gyakran sokkal erősebb főellenség rejtőzik a pixelvilágban, melyek megtalálásához egyáltalán nem szégyen a wiki oldalakat felkeresni. Léteznek olyan titkok, amelyekre még az elmúlt két évben sem sikerült fényt deríteni, pedig lelkes rajongók ezrei próbálkoznak eljutni a megfejtéshez. És persze ott van még az elmaradhatatlan New Game +(+++...) is.
Földön, vízben, levegőben
Ezt az amúgy is izgalmas, veszélyes világot még különlegesebbé teszi a Nolla Games saját játékmotorja, mely a Falling Everything nevet kapta - nem véletlenül. A pixeles grafika ebben az esetben nem csak egy könnyen és olcsón használható vizuális stílus, hanem a mechanika szerves része: minden egyes pixelre külön érvényes a játék fizikája. A folyadékok folynak, a homok pereg, a gázok és gőzök felfelé lebegnek, és a különböző halmazállapotok közötti (reális és mágikus) transzformációk is szépen le lettek kódolva. A meggyújtott olaj tűztengerré változik, a víz megfagyhat vagy elpárologhat, a sav szép lassan áteszi magát mindenen, a láva pedig… A láva továbbra is halálos. A különböző mágikus folyadékok és porok pedig egészen komplex alkímiai kombinációkat is képesek létrehozni, de furcsa kísérletekkel akár az egész világban egyszerre is megváltozhatnak bizonyos anyagok - balszerencsés esetekben például az összes víz savvá válhat. Aucs.
Homokszem a gépezetben
Viszont ebben a lenyűgöző fizikai szimulációban rejlik a játék egyetlen komoly negatívuma is: a szükséges számítási kapacitás. Ugyan a Noita egy gyengébb gépen is el fog indulni, és az idő nagy részében egészen jól is teljesít, extrém esetekben (mint például egy végtelenített robbanás-lánc előidézésekor) képes lelassulni az idő - a játék ugyanis nem megakad és átugorja az esemény megjelenítését, hanem képkockáról képkockára befejezi a folyamatot, ami akár több percig is eltarthat, míg a “belső időben” valójában csak egy másodperc telt el. A procedurálisan generált, majd felfedezésekor darabokban elmentett világ pedig néhány esetben (melyeket spoiler veszély miatt nem részletezek) akkorára tud hízni, hogy a mentési fájl méretétől összeomlik a program. Szerencsére legtöbbször még épp időben került mentésre az állás ahhoz, hogy ne veszítsen túl sokat a játékos, de néha akadhatnak vicces problémák, mint például egy képernyőnyi tömör falban megjelenni egy félig sikeres visszatöltéskor.
Ezek a technikai malőrök azonban ritkák, és kellő felkészültséggel elejét lehet venni a katasztrófának, a Noita pozitívumai pedig jócskán ellensúlyozzák a hibákat, és könnyedén nyújthatnak több száz órányi szórakozást a műfaj kedvelőinek. Vedd hát fel a köpenyed, fogj egy (vagy négy) varázspálcát, és kalandra fel!
