Vallomással tartozom. Helyesbítek: egyet vallok, kettő lesz belőle. Régóta érett bennem eme iromány elkészítése, egyrészt, mert anno olvastam Stöki tesztjét és lássuk be, ez a játék többet érdemelne, mint amennyit ott kapott (gyorsan nevezzük is át e művet „Másodvéleménnyé”) vagy legalább is, hogy igazságosabb megítélésben részesüljön. A másik indok ennél is személyesebb, egykor ez a játék rántott be úgy igazából a képregények világába, olyannyira, hogy emiatt kezdtem el pl. képregényeket honosítani is, de az egy másik történet. Inkább lássuk, mivel is állunk szemben.
EGY CSAPAT MIND FELETT
A Marvel Ultimate Alliance egy 2006-os akció/RPG, melyet az X-Men Legends sorozatot is fejlesztő Beenox készített, és amit az Activison adott ki szinte minden akkor létező platformra, jómagam speciel a PC-s változattal ismerkedtem meg. Történetünk egy olyan alternatív Marvel univerzumban játszódik, ahol Nick Fury fehér és ahol Fátum Doktor vezeti a Mesterbűnözőket, akikkel egy este megtámadja a SHIELD helibázisát. Fury segélykérésére pedig meg is érkeznek a hősök, hogy rendet tegyenek, miközben az öt fejezet során járunk Atlantiszon (na, jó, ott úszunk), Asgardon és persze Latvériában is, hogy végül ellássuk Fátum Doki baját. Ha már a karakterekről esett szó, választék az van bőven, olyan legendás hősök mellet, mint a kezdőcsapatot alkotó Amerika Kapitány, Pókember, Thor és Rozsomák (aki nem Farkas), megtaláljuk még a teljes Fantasztikus Négyest vagy az akkor még kevésbé ismert Deadpool-t és Fenegyereket is (2006-ot írunk. MCU? Mi az?). Bár, egy részüket csak menet közben lehet kioldani. A „Sötét Oldal”-on sincs ok a panaszra, hiszen Fátum mellett összeakaszthatjuk a bajuszunkat Mefisztóval, Lokival, sőt, még Galactusszal is.
„MOST JÖN A BUNYÓ!”
A játékmenet alapjaiban az X-Men Legends-et idézi, adott egy négyfős csapat (bár egy szál karakterrel is nekiláthatunk a mókának), amivel bucira verjük mindazokat a rosszfiúkat, akikkel szembe hoz minket a sors (meg a fejlesztők). Közben, ahogy a jó RPG-kben szokás szintet lépünk, fejlesztjük a képességeinket és az egyes karakterek különböző értékeit módosító cuccokat szerzünk be. Maga a harc nem túl bonyolult (bár gamepad beszerzése erősen ajánlott), alapból van kétféle támadással kombózunk, emellé jönnek a különleges képességek, plusz minden karakternek megvan a maga extrém támadása, mely látványos és komoly sebzést is okozhat. Emellett az egyes karakterek támadásai kombinálhatóak, amivel további károkat okozhatunk az ellenség soraiban. A csapatok összeállításánál is érdemes odafigyelni, külön módosító jár, ha mondjuk a Fantasztikus Négyes vagy a Bosszúállók (képregény-pártiaknak Bosszúangyalok) tagjait állítjuk csatasorba. Időnként kisebb logikai feladatokba is belefuthatunk, gyűjtögethető cuccokra (pl. koncepciórajzok) vadászhatunk, valamint egyes főellenfelekkel történő csata során QTE-k megoldásával juthatunk győzelemre. Két küldetés között az adott fejezet HUB-jaiban NPC-kel beszélgethetünk, a tréningszobában pluszküldetéseket hajthatunk végre vagy kvízezhetünk XP-ért.
KÉPES, HANGOS
A játék látványvilága nyilván nem éri el a mai szintet, de véleményem szerint nincs szégyenkeznivalója, főleg, ha maximumra toljuk az értékeket. A különböző támadások és robbanások látványosak, a karakterek rendben vannak, a helyszínek és a hátterek sem rosszak, bár a környezet lehetne kicsit jobban rombolható (panaszra így sincs ok, sőt, fegyverként is használhatóak bizonyos tereptárgyak). A fejezetek közti átvezető-mozik, melyeket a Blur (a stúdió) készített, a mai napig ütősek. A hangszekció már kicsit hullámzóbb. Az effekthangok korrektek, az már problémásabb, hogy bizonyos zeneszámok annyira hangosak, hogy közben a párbeszédek alig hallatszanak. Hogy a szinkronhangokról is szó essen, minden hang passzol, bár Luke Cage-dzsel sehogy sem tudtam megbarátkozni (mármint a hangjával).
EGY HŐS SEM TÖKÉLETES
Ha már a hibákról volt szó, jöjjön a fekete leves. A kamerakezelés sajnos nem mindig a barátunk. Időnként a program elfelejt kamerát váltani, így rövid ideig úgy kell pofozkodnunk, hogy nem látunk semmit. Ha már itt tartunk, a változatos lehetőségek ellenére a harc bizony képes monotonná válni, akinek nem jön be az ilyesmi, az inkább kerülje a játékot. Maga az útkeresés is tud furcsaságokat okozni, néha szűk helyeken nem győz az ember karaktert váltani, amikor a nem játékos karakterek úgy akadnak el, hogy nem tudunk tőlük tovahaladni.
HAGYATÉK
A MUA meglepően komoly örökséget hagyott maga után. Két folytatás mellé a tízéves évfordulóra kapott egy újrakiadást, de igazából nem ez a torta legnagyobb szelete. Egy modder-csapat a kezdetektől fogva gyárt tartalmakat az eredeti játékhoz, főként karaktereket, melyekből már több mint 200-nál tartanak és nemcsak a Marvel univerzumából, ezzel is életben tartva egy máig is népszerű és a hibái ellenére is szerethető játékot.
