Tesztelj Velünk! - Hornymut: Maize

Az indie játékfejlesztők képesek igen egyedi koncepciókkal előállni, elég csak a Goat Simulatorra vagy az I am Bread-re gondolni, vagy a medve, méh, kő szimulátorokat is érdemes megemlíteni, de a sok zöldség mellett az első játékos Finish Line Games úgy érezte, hogy elég volt az állatságokból, itt nem babra megy a játék, velük nem kukoricázhat senki, és valószínűleg így született meg a Maize.

A kukoricás szélén

A játék maga In medias res-ként kezd, vagyis felébredünk a kukoricás szélén, látunk három elfutó alakot, majd megkapjuk az irányítást. Semmit nem tudunk, hogy hol, miért és kik vagyunk, ezért nincs más választásunk, mint belevetni magunkat a tengeri rengetegbe, hátha rájövünk valamire. Hamar rájövünk, hogy ez bizony egy séta szimulátor+kalandjáték keverék, ahol tárgyakat fogunk gyűjtögetni, kombinálni, majd azokat a megfelelő helyen használva fogunk egyre előrébb haladni a számunkra kijelölt úton.

Nem vagyunk egyedül 

Hamar kiderül, hogy a zöld rengetegen túl mit rejt még ez a hely: egy farmházat, egy pajtát és ezek alatt egy titkos kormányzati kutatólabort, aminek tudósai (Bob és Ted) félreértelmeztek egy megsérült üzenetet, ezért létrehozták a tudattal (direkt nem intelligenciát írtam, de erről később) rendelkező kukoricafajt. Belőlük láttunk párat a játék kezdetén, de menet közben lépten-nyomon beléjük fogunk botlani, ha akarjuk, ha nem.

 Kezdetben magányosan fogunk bolyongani a kihalt helyszíneken, mígnem elérünk egy számítógéplabort, és ha már ott vagyunk, akkor egy régi számítógépből, egy robotkarból valamint egy plüssmackóból megalkotjuk hű társunkat, Vladdy-t, az örökké zsémbes orosz mackót. Bolyhos kis barátunk ezek után számítógépeket tör fel és szellőzőkben mászkálva ajtókat nyit ki számunkra, és egyben a Maize egyik humorforrásaként is funkciónál.

Vladdy és a kukorica hármason kívül találkozni fogunk még egy félre sikerült kísérleti egyeddel, az úgynevezett Cornacabra-val, aki gonosz és igyekszik akadályozni minket ott, ahol tud, valamint a Kukorica Királynővel, aki a segítségünket kéri abban, hogy népét az Ígéret Földjére vezesse.

A humor mindenek felett

Ez lehetett a fejlesztőcsapat szlogenje, mivel mindent a humornak (legalábbis ami szerintük humoros) rendeltek alá, aminek áldozatául esett gyakorlatilag minden. A feladványok a Monkey Island féle nyakatekert megoldásokra építenek, a tárgyleírások egytől-egyig komolytalanok egyben nagyon informatívak, gyakorlatilag pontosan leírják, mit és hol használhatunk, tehát gondolkodnunk azt nem nagyon kell.

Használható tárgyak mellett találunk még úgynevezett „folio” tárgyakat, amiknek semmi szerepük nincs, mindössze újabb kis humoros szösszeneteket olvashatunk általuk. Néhány tárgy tényleg ötletes és vicces, de mások roppant erőltetnek hatnak, ilyenek a kövek, amikre annyit írnak, hogy ez egy átlagos kő, a neve Todd, és ennyi. Szerencsére nincs tárhelyünk vagy súlykorlátunk, ezért nem sok vizet zavarnak, viszont némelyik levél, vagy üzenet információkat tartalmaznak a helyről és arról, hogy mi is történt érkezésünk előtt.

A legtöbb információt azonban a Bob és Ted által szanaszét hagyott post it cetliken olvashatunk. Ted a tipikus munkamániás sznob zseni, míg Bob egy infantilis, de jó szándékú nem túl intelligens ember. Kettőjük üzenetváltásaiból ismerjük meg lényegében a sztorit és a helyszínt, valamint magyarázatot kapunk néhány dologra (pl. miért vannak mindenütt szobrok és előcsarnokok (lobby), vagy, hogy miért van zenestúdió egy titkos laborban stb.). 

Kapunk még némi képi humort és néha igencsak agyament dolgokat kell végrehajtanunk, például táncolnunk kell ez életünkért, vagy úgy kell bebikáznunk egy atomreaktort, hogy attól még Dyatlov elvtárs is inkább a WC-n maradna…

Buta e vagy?

A kérdés jogos, ugyanis a készítők szerint igen. Mint már említettem, a tárgyleírások elolvasása lényegében egy szuper cheat, mivel konkrétan leír mindent, amit tudnunk kell. Ha ez nem lenne elég, amint valahol használnunk kell egy tárgyat, a szükséges dolog átlátszó képe is ott díszeleg, hogy véletlenül se tudjunk hibázni. A leírások mellesleg olyan, humorosnak szánt stílusban íródtak, hogy az már sértő. Például ez egy toll, amivel írni lehet, de te úgy sem használod, mert idióta vagy, és így tovább. Ugyanez a stílus jellemzi a „folio” tárgyakat is, de a legnagyobb probléma az Vladdy.

Az még rendben van, hogy állandóan zsörtölődik és oroszul káromkodik, de a hozzánk intézett minden mondata a stupid, idiot és garbage szentháromságból áll, ami elég hamar unalmassá válik, és egyes érzékenyebb lelkű játékosok sem biztos, hogy díjazni fogják.

Csinálom, de miért?

Másik nagy hiba, ami inkább a séta szimulátorok hibája is, hogy egyszerűen nem tudunk semmit, hogy mit miért teszünk, csak haladunk előre, felszedjük, amit kell, használjuk, megyünk tovább, és ennyi. Semmi motivációnk vagy célunk nincs, mindössze annyit tudunk, hogy a királynőnek segítünk, a Cornacabrát meg zavarjuk, és ennyi. Nincs hangulat, ami berántsa az embert, a zene egy rövid kis taktus, amit végtelenítve hallunk folyamatosan, de nem érezzük azt, hogy nekünk itt kell lennünk és ezt csinálnunk kell, egyes dolgokat többször is. Ráadásul nem is mehetünk mindenhova, mivel narancssárga dobozok zárják le az utunkat, amik csak akkor tűnnek el, ha elvégeztük azt, amit kigondoltak nekünk. Mondjuk vicces, hogy a dobozokra kapunk magyarázatot: az állandóan felbukkanó Kukorica hármas pakolgatja őket mindenfele, mivel a szundítás mellett ez a másik legkedvesebb hobbijuk… 

A grafikáról is ejtsünk pár szót. Tipikus Unreal motoros cucc, sajnos annak rosszabbik felhasználása, tehát a textúrák késve töltődnek be, néha jól néz ki, de összességében átlagos a grafika, viszont a Steam Store-ban látható képeket nem tudom honnan vették, mert mindent maxra húzva sem tudtam ilyen látványt előcsalni a programból, ráadásul képes volt néha megakadni is…

Kint a kukoricásból

Összefoglalva tehát egy nem túl nehéz, néhol unalmas, ámbár nagyszerű ötletre épülő játék lett a Maize, de sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Vannak vicces pillanatai, de ez az állandó erőltetett humorosság, amibe több időt fektettek, mint bármi másba nem vált a program előnyére, így sajnos ez csak egy gyenge próbálkozás lett…

Írói vélemény 

Jó alapötlettel rendelkező, ám azzal élni nem tudó játék lett a Maize, aminek azért vannak jó pillanatai, ezért nagyon leakciózva érdemes lehet rászánni azt a 4 órát.

Pro

• Néhol vicces
• Nem túl nehéz
• A finálé 

Kontra

• Technikai problémák
• Erőltetett humor
• Hülyének nézi a játékosait