Hölgyek és Urak! Múlt havi mellékletünk taktikai allűrjeit ellenpontozandó most egy olyan alkotással készültünk, ahol a stratégia csupán ennyi: kapj a mancsodba egy géppuskát, aztán irts ki mindenkit – ha pedig elfogyna a töltény, akkor rúgd fel őket a Holdig! 

1916-ot írunk, javában tombol az első világháború, és ennek is a legvéresebb színterén teljesít szolgálatot Simon Bukner, egy amerikai származású katona. A somme-i pokolban, a nappalt éjszakává változtató hamu és por, a józan ésszel felfoghatatlan mértékű mészárlás közepette pedig egy újabb roham indul. A pusztító géppuskatűzben végül oda lesz minden remény, hogy ebből bármilyen társakkal megosztható harci cselekmény legyen, így aztán hősünk egyedül vág neki a senki földjén beinduló kalandnak. Eleinte csupán a lövészárok-háború borzalmaival szembesülünk: gáztámadások, bombázás, értelmetlen és kilátástalan harc, ahol nincsenek győztesek, csak félőrült túlélők. Aztán felbukkan az első élőhalott, majd újabb és újabb démoni lények tűnnek fel, és fény derül a sötét titokra. A németek Zimmermann nevű tudósa halottakon kísérletezik, sőt úgy tűnik, hogy valaki megnyitott egy átjárót, ahonnan borzongató lények egész serege tör elő, hogy pusztulást hozzon a világra. Ám mindez semmi ahhoz a felfedezéshez képest, hogy a föld alatt folyik egy másik háború vámpírok és démonok között, és bizony utóbbiak állnak nyerésre...

HALÁLBÁL

A Necrovision természetéről sokat elárul, hogy az a lengyel brigád, amely életre hívta, épp a People Can Fly stúdióból kiábrándult srácok köré épült. A hajdani Painkiller alkotóiról van tehát szó, s így aztán a stílus nem is lehet kérdéses. Sok szörny, elmebeteg környezet, aprítás, vágás, zúzás és robbantás, no meg mázsányi lőszer, szóval az FPS-ek kvintesszenciája elevenedik meg a szemünk előtt, ami valljuk be, sosem rossz előjel. A megjelenés óta eltelt időnek hála most már a DX10-es verzió és a maximális felbontás, no meg az Ultra részletesség sem lehet akadály, hogy a fejlesztők beteg vízióit a megfelelő minőségben kapjuk vissza. A fizika egy kicsit „dadogós” – a leomló falak, törmelékek helyett javaslom, hogy koncentráljatok arra, amiben az alkotás valóban erős, ez pedig a halál ezer arca. Nem viccelek, ilyen mennyiségű variációt még nem láttam az emberi élet kioltására, és mindnek külön neve van. A fejberúgás például a Soccer Star, két gyors bajonettszúrás stílusosan a Herr Doctor, a levegőbe felrúgott áldozat és a gyors shotgunlövés pedig a Flying Duck. Az iménti lista csupán homokszem a tengerből; felgyújthatsz, ásóval lefejezhetsz, szuronyra felcsavarhatsz bárkit, és akkor még nem beszéltünk a leszakadó végtagokról, szétrobbanó fejekről, no meg hogy sokszor szó szerint térdig gázolunk a hullákban.

A TÖRTÉNELEM ISMÉTLI ÖNMAGÁT

A környezet, és itt főleg az első világháborús állapotok megjelenítésére gondolok, kellően sötét és hátborzongató, s néha bizony egészen elképesztő jelenetekkel is találkozunk, mert a németek is küzdenek a zombiáradattal. A Return to Castle Wolfenstein áthallás persze megkerülhetetlen, a náci tudós, a szuperfegyverek és a germán várkastély/erőd kombinációját finoman szólva is lenyúlták a lengyelek, bár a történet a közepétől egy egészen furcsa fordulatot vesz, aminek a következtében vámpírfegyverekkel osztjuk majd a halált. Amúgy a háború véres abszurditását remekül tolmácsolják az imitt-amott felbukkanó búcsúlevelek, üzenetek, amelyeket a katonák hátrahagytak. A legjobban sikerült szakasz egyértelműen a játék első fele, ahol a lövészárok-háború és a tömegével ébredő holtak kontrasztja még nem olyan éles, és a pályák is az első világégés pusztító könyörtelenségét adják vissza. A zene kifejezetten hangulatos aláfestést biztosít, és Simon rendszeres kommentárjai néha már-már a jó öreg Duke-ot idézik, mert bizony egy-egy szaftosabb gyilkolást egészen jó poénokkal told meg a főhősünk.

RUN 'N GUN ÉS MAE GERI

Logikai feladványok vagy bármi egyéb zavaró tényező nélkül ez egy roppant őszinte Painkiller adaptáció, úgyhogy csak néhány gázmaszkbegyűjtés és pár jól látható helyre kitett kapcsoló/kulcs akasztja meg a cselekményt egy-egy pillanatra. Fegyverek terén a karabélytól (van távcsöves, szuronyos, és puskagránáttal megtoldott verzió) a géppisztolyig minden akad, azon pedig ne agyaljunk sokat, hogy az 1918-ban rendszeresített MP18 miként került a két évvel korábbi idősíkba, mert a második szakaszban a vámpíroknál már az FN90-re hajazó egykezes darab is szabványkellék. Az alvilágban nekromataként hullákat éleszthetünk fel, a pengés kesztyűvel pedig tüzet, dárdalövedékeket is eregethetünk a marcangolás közben. Persze aki inkább a lőfegyveres csapatritkításért rajong, jobb, ha tudja, hogy csak a fejlövés igazán hatékony, és a kombókat is csak ez pörgeti fel rendesen, úgyhogy célozzatok pontosan, pukkanjanak a koponyák!

A műfajban megszokott, hogy a háborús arzenál teljes skáláját (már ami a kézifegyvereket illeti) magával cipeli a főhős. Hozzáteszem, hogy akár két golyószórót is a hónunk alá csaphatunk, amiből talán már sejthető, hogy a harcrendszer sem hétköznapi. Van két mancsunk, puskánál nyilvánvaló, hogy mindkettő foglalt – igen ám, de ha pisztolyt választunk, akkor a másik máris üres, nosza, markoljunk fel még egy pisztolyt, vagy egy gyalogsági ásót, de ugyanígy lámpás, bajonett, kézigránát is kerülhet a pracliba. Innentől az egér megfelelő oldali gombja kezeli külön-külön a bal és jobb marokban látható fegyvert, e mellé jön még a rúgás (patás állatok megirigyelhetnék az erejét), továbbá egy pazar közelharci mozdulat, ami a puskatust a szemben álló arcához préseli, illetve szurony esetében szívműtétet hajt végre. Az időt lassítani is lehet, s ez remek gondolat, ha épp tizenöt élőhalott akarja kirántani főhősöd belső szerveit. Sok taktikázásra nincs szükség, én azt mondom, hogy egy ásóval a legtöbb szakasz leküzdhető, viszont minden pályán akad egy méretesebb entitás, hívhatjuk boss-fightnak is, na, ide érdemes megspórolni néhány puskagránátot vagy egy rakat lőszert a sorozatlövőkhöz.

NE HAGYD KI!

A nehézségi foktól függő háromféle befejezés nyilvánvalóan kellemes újrajátszhatósági faktort jelent, ráadásul még néhány elborult challenge pályát is sikerült a lengyel srácoknak összeütni, továbbá a multiplayerben is összecsaphatnak az élőhalottak a vámpír- és emberkatonák seregével. Jelzem, elborult egy látványvilágra készüljetek, tehát Painkiller-rajongók előnyben lesznek, a többiek pedig próbálják ki, hogy milyen egy nehéz nap után hazaérve felrúgni és ásóval feldarabolni néhány élőhalottat. Rekreációs célokra tökéletes. Jó szórakozást!

KÓDAKTIVÁLÁS

Habár a mostani teljes játékunk is steames, megváltozott a kódok beváltásának menete: a DVD tasakra nyomtatott kódsort nem a Steamen kell beütni, hanem a PC Guru Online kódbeváltó oldalán. Ehhez mindössze egy ingyenes regisztrációra van szükség, majd a belépést követően a böngészőben el kell navigálni a kódbeváltás oldalra, ott be kell ütni a DVD-tasakjára nyomtatott kódsort, az eredmény pedig egy Steam-kód lesz, abból pedig a steames aktivációt követően teljes játék, öröm és boldogság.

A DVD-tasakon található PGO-s kódokat csak egyszer lehet felhasználni, de összesen tízszer lehet megpróbálni a beváltást, így ha elgépelsz egy karaktert, akkor sem kell félned, nem fog eltűnni a teljes játékod. Ha mind a tíz alkalommal hibás kódot adsz meg, a rendszer 24 órára letiltja a kódbeváltás funkciót, úgyhogy csak óvatosan! Ha problémát okozna a kódbeváltás, olvasd el a Kódbeváltás tudástárunkat a PC Guru Online-on.