Létezik egy számítógépes játék, melyet úgy hívnak, hogy Sid Meier’s Pirates!, és bizony nem egy alkalommal rémlett föl a vele töltött órák sokasága, miközben a Shiver Me Timbers asztali tengereit róttam bárkámmal. Ha nem lenne ismerős a többek között a Civilization-sorozatért felelős stúdió 2004-es gyöngyszeme, akkor még nem késő pótolni a lemaradást, mivel egy kifejezetten időtálló alkotás lett. Amennyiben viszont volt hozzá szerencséd, akkor garantáltan rá fogsz ismerni a Weltflucht Verlag társasjátékában.
Shiver Me Timbers
- Kiadó/partner: Weltflucht Verlag
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: 1,5-2,5 óra
- Korcsoport: 13+
- Nehézség: 3.25/5
- Ára: már nem kapható, Kickstarteren az alapcsomag 70 euró (nagyjából 26 800 forint)
Távol álljon tőlem, hogy holmi másolatnak nevezzem a Shiver Me Timbers-t, hiszen a bevezetővel szemben a történelmi hűségnek még a látszatára sem igazán törekszik. Jó-jó, sejthető, hogy itt is valahol a Karibi-térségben kalózkodunk, de amikor olyan dolgok kerülnek be a képbe, mint mágia és a tengeri szörnyek, akkor kénytelenek leszünk elengedni ezt a dolgot. Ezzel persze semmi baj sincsen, hiszen ki ne akarna elmerülni kalóz-álmai tengerében? Bár talán ez nem a legjobb kifejezés, ha hajózásról beszélünk. Na, de a viccet félretéve, itt aztán tényleg mindenbe belekóstolhatunk: a kincsvadászat, tengeri csaták, fosztogatás, kereskedés és elveszett családunk felkutatása csak néhány azon életcélok közül, amit egy kalóz kitűzhet magának.
A Shiver Me Timbers előkészületei során ugyanis az első lépések közt kisorsolásra kerülnek a választható életcélok, melyek száma a játékosok számától függ, illetve ugyanez határozza meg, hogy mennyit kell választanunk közülük. De ez csak egy végső kondíció, mert bármelyiket üldözhetjük a játék során, a kiválasztott célok fontossága abban rejlik, hogy az utolsó előtti teljesítése jelzi a játék végét. Ugyanilyen fontos a térkép felépítése, melynek során hat nagyobb sziget, két hosszabb és néhány rövidebb tengeri út kerül föl az asztalra. A szigetek meghatározott kereskedelmi lehetőségekkel és egyedi akciókkal bírnak, illetve erőd védi őket; a hosszabb útvonalak közepén tengeri szörnyek tűnhetnek fel, amint teljesítettük az előfeltételeket; a kisebb tengeri mezőkre pedig az elsüllyesztésre és kifosztásra váró kereskedőhajók jutnak.
Végül mindenki magáévá tesz egy neki tetsző színt és az ahhoz tartozó meghatározott eszközkészletet, melyeknek egy része már a játék e szakaszában vissza is kerül a dobozba. A már említett titkos életcéljaink jelölői bekerülnek saját „kincsesládánkba” (zsákunkba), emellett pedig egy kezdőpontot és egy különleges tulajdonságot választhatunk, melyek kezdésig szintén rejtve kerülnek a játékostáblánkra, a többi megy vissza a helyére. Végül hajónkat is összeállítjuk, kézhez vehetünk némi kezdőtőkét, és indulhat is a kalózkodás.
Hajó, ha nem jó
A Shiver Me Timbers tipikusan az a játék, ami alapvetően nem bonyolult és igazán intuitív: körünk során három akciót hajthatunk végre tetszőleges sorrendben és mennyiségben. Ezek az utazás, kereskedés, hajónk fejlesztése, legénység toborzása, rituálék végrehajtása, kincsvadászat, küldetések vállalása, hajók és szörnyek megtámadása. A legtöbb esetén fontos szerepe van hajónknak, ami egyúttal a játék központi eleme, és egy modulárisan összerakható, cserélhető elemekből álló miniatűr. A vitorlákon szereplő koponyák száma jelenti, hogy hány mezőt léphetünk (plusz-mínusz a körönként változó szél), és ez határozza meg, hogy a csatában ki kezd. Az ágyúk száma az erőnket jelképezi, ami nem csak az ütközetek alkalmával juttathat előnyhöz, hanem a kincsvadászat során megtehető lépések számát is ez segíti. A hajótest mérete értelemszerűen a szállítmányozható áruk mennyiségét korlátozza be. Ezeket a főbb szigeteken fellelhető városokban fejleszthetjük, természetesen pénzért cserébe, amit pedig kereskedésből, kereskedőhajók elsüllyesztéséből, kincsek felkutatásából és eladásából, illetőleg vérmérséklettől függően játékostársaink megtámadásából és cuccaik eltulajdonításából szerezhetünk.
A harc során az életcélok alatti „pallón” küzdünk egymással egy egyszerű, külön pakliból dolgozó mechanikával. Az erőkülönbségből adódó kezdőpozíció módosítása után mindkét fél kap négy-négy kártyát, és felváltva támadnak. Felső, középső és alsó csapásokat vihetnek be, különféle sebzési értékkel, amennyiben viszont van a másiknál ennek megfelelő védekezés, akkor teljességgel semlegesíti a rohamot. Akadnak különlegesebb kártyák is, melyekkel új lapot húzhatunk támadás helyett, vagy akár el is dobathatunk ellenfelünkkel egyet. Sikeres csapás esetén a „pallón” a sérülés pontértékének megfelelő mezőre, a vesztes oldal felé mozgatjuk a párbajozó kalózokat formázó miniatűrt. Mindez addig tart, míg mindkét játékos nem passzol (nincs több támadókártya, vagy elfogynak a lapok), vagy ha az egyik fél már nem tud hova hátrálni. A győztes utóbbi esetben értelemszerűen az, aki lelökte a másikat, előbbi esetben pedig az, aki ellenfele térfelére tolta a párbaj-miniatűrt.
A kincskereséshez először kincs-kártyát kell szereznünk valamelyik kocsmában, majd a megfelelő helyen akciók (vagy áruk) elköltésével haladhatunk, míg el nem érjük a kincset. Ezek egyszeri bónuszokat adhatnak, vagy akár komoly pénzösszeget is érhetnek, de még családtagokra is bukkanhatunk velük. Egy gyűrű megtalálása esetén szerelmünk felkutatására indulhatunk, a külön kívánság-kártya feladatainak teljesítésével pedig meg is találhatjuk a nagy Őt. Hasonlóképpen egy meghatározott kikötőben (Port Royal) juthatunk küldetésekhez, de választhatunk egy több részletből álló küldetéssorozatot is, melynek a végén nemesi rangra tehetünk szerit, ami különleges bónuszokkal kecsegtet. Ugyancsak egy meghatározott kikötőben (Isla Oscura) mágiához juthatunk, egy másikban pedig (The Bay) legénységhez. Ezek annyiban hasonlítanak egymáshoz, hogy kártyáik kijátszásának ára is van, és utána eldobásra kerülnek, illetve ezek egyike alkalmas a tengeri szörnyek megidézésére. Utóbbiak legyőzése nem egyszerű feladat, csak tizenöt kis kártya teljesítése után szerezhetjük meg trófeáikat.
Nem nehéz a kalózélet
Teljes mélységében ugyan nem merültem bele a hét tengernyi szabály elmagyarázásába (nem véletlenül kapunk egy harminc oldalas jól összeszedett, áttekinthető és egyértelmű szabálykönyvet), de talán ennyiből is látszik, hogy mennyi mindenre van lehetőségünk, és persze gyakorlatilag mindennel győzelmi pontokhoz juthatunk. Egy-egy meccs hossza majdhogynem csak rajtunk múlik (vagy legrosszabb esetben azon, hogy milyen gyorsan fogy ki a szél-pakli), de az igazán keménykötésű tengeri medvék „epic” játékmódba is kezdhetnek játékosszámtól függetlenül, teljesen feltöltve az életcélok sávját, azokat mind egyszerre üldözve, míg valaki az utolsó előttit nem teljesíti.
Az illusztrációk egész egyszerűen fantasztikusak, az anyagminőség kiváló, és egy jól használható inzertet is kapunk, bár a Kickstarter-extrák nélkül a dobozának egy részében csak levegőt tartunk majd a polcon. A moduláris hajó-miniatűr első benyomásom ellenére kifejezetten masszív és az, hogy játékbeli funkciója is van, még tovább emeli az értékét, tulajdonságaink szintjének jelölését és a raktárkészlet nyilvántartását pedig kifejezetten jópofán és kreatívan sikerült megoldani.
A Shiver Me Timbers egy roppant egyszerű, intuitív, lehetőségekkel teli játék, melyhez azért nem árt némi szerencse sem, de egy kellően felfegyverzett hajóra legfeljebb csak a többi játékos jelenthet veszélyt. A kalózkaland kifejezetten jó móka már két fővel is, de minél több a játékos, annál nagyobb a káosz és a viszálykodás, ami annyira lehet előny, mint amennyire hátrány is. A játékosszám emelkedésével ugyanis a játék köreinek száma nem csökken, így a gyorsnak mondható körök ellenére is alaposan kitolódhat a játékidő.
Éppen a fent említettekből adódnak a legfőbb problémái is: hosszú, és igazából ugyanazokat a lépéseket hajtjuk végre hosszú órákon keresztül, csak más kártyát húzunk, másik pakliból. Ha azonban ezt elfogadjuk, akkor egy egész estés szórakozásnak kiváló, még akkor is, ha újoncok kerülnek a csapatba, legyen szó családról, vagy egy kisebb baráti társaságról. A kalózos téma persze nem biztos, hogy mindenki fogára való, de könnyed hangvételének köszönhetően a szemfedős, falábú fosztogatók iránti rajongás nélkül is teljesen élvezhető. Jó szívvel ajánlom azoknak, akik egy hosszú, de szabályaiban nem túl komplex vagy gondolkodós, kombinálós játékra vágynak.
(A játékot partnerünk, a Weltflucht Verlag biztosította – köszönjük! A Shiver Me Timbers egyes kártyáin fellelhető angol szöveggel együtt elengedhetetlen némi nyelvtudás, rajongói fordításról nincs tudomásunk.)
