A Castle von Loghan megjelenésére, az egyik alkotójával – Toderás Pállal – folytatott interjú óta, mi már legalább egy éve vártunk, a Kickstarter-támogatók pedig még ennél is régebben. Persze, a közösségileg megtámogatott projektek közt gyakori a csúszás, de alanyunk hányattatott sorsáról azért sokat elmond, hogy eredetileg 2019-ben kellett volna megjelennie. Ebben közrejátszott, hogy egyrészt a sikeres gyűjtést követően többször is átalakult, majd a világjárvány okozta káoszban gyakorlatilag túszul esett a gyárban, illetve a szállításnál is. De végre megérkezett hozzánk, én pedig kíváncsian vetettem bele magam.
Castle Von Loghan
- Partner/Kiadó:Underground Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-8 fő
- Játékidő: átlagosan 60-120 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: -/5
- Ára: az alapjáték Kickstarteren 49 euró, azaz nagyjából 18 200 forint
A Castle von Loghan eredetileg 3-6 játékosra tervezve indult, majd kiegészült páros és szóló móddal is (gyakorlatilag zéró szabálymódosítással), és a kampány-könyvet kampány-kártyákra és párbeszédeket tartalmazó könyvre cserélték a könnyebb kezelhetőség érdekében, végül pedig a különböző karaktereket, ellenfeleket reprezentáló standee-k is kiestek a kosárból. De így is kapunk egy tetemes súlyú csomagot, melyben a több száz kártya, a kettő darab kétoldalú játéktábla mellett karaktertáblák is helyt kaptak, még ha szűkösen is – én akárhogy tetriseztem a tartalmával, sehogyan sem tudtam úgy elpakolni, hogy a doboz teteje ne emelkedjen meg. A kisebb kellemetlenségért pedig kárpótol a tartalom, mely bőséges.
Téren és időn át
A történetvezérelt játékokra jellemző módon a Castle von Loghan központi eleme a... története, melyből túl sokat nem árulhatok el, lévén – és ezt most értsétek csupa nagybetűvel – erős eleme a teljes élménynek. Úgyhogy maradjunk csak annyiban, hogy egy csapatnyi, a KarrSEC alkalmazásában álló időutazó ügynököt irányítunk, akik azért röppennek vissza egészen 1077-ig, hogy elfogják a gyanú szerint az anomáliákat és potenciálisan a téridő összeomlását okozó diakónust, és megmentsenek két tudóst. Ám ahogy az az időutazós történeteknél lenni szokott, semmi sem egyszerű vagy egyértelmű, a kaland során több idővonalat is meglátogatunk, melyeken képtelen szörnyekkel és helyzetekkel hoz össze a sors.
A fő „mechanika” maga a csapat: az elénk tárt sztori- vagy mellékküldetések során számos lépcsőben, minden alkalommal négy válaszlehetőség közül szemezgethetünk, melyeket minden egyes csapattag végrehajt. Magyarán, ha az „A” lehetőség mellett ketten döntünk, akkor kétszer kapjuk meg érte a jutalmat vagy éppen büntetést, ezek során csak rajtunk múlik, hogy összedolgozunk, vagy mindenki látatlanban választ-e. Ezen döntések a hálószerűen felépülő rendszer egyes kulcspontjain befolyással vannak a játék 11 fejezeten át húzódó történetére, nehezíthetik vagy könnyíthetik dolgunkat egy-egy remek tárggyal, vagy mondjuk, a kelleténél több ellenfél megidézésével.
Egy mindenkiért, mindenki egyért
A Castle von Loghan az első betűtől az utolsóig annyira kooperatív, hogy a csapatunk egy életerőből és „épelméből” gazdálkodik, külön-külön számlálót csak az energia kapott, melyet az egyes karakterek belátásuk szerint használhatnak fel a harcban, képességiekre vagy a küzdelem végkimenetelének befolyásolására. Harcra mindig sor kerül, ha valamilyen okból ellenfelekkel hoz össze minket a balsors. A kooperatív jelleget tovább erősíti, hogy csaták sikere is az együttműködésen múlik, mert bár mindenki saját harcsávon ügyködik, azok gyakran interakcióban állnak egymással, és a kimenetel az egész csapatot érinti.
A harcot diktáló kártyákat az alapján húzzuk személyre szabott paklinkból, hogy felszerelésünk mennyi lapot engedélyez. Ezeket a húzott rendben egymás mellé rakjuk, majd energiánk felhasználásával lehetőségünk van módosítani a sorrendjüket. Erre pedig már csak azért is rá leszünk kényszerítve, mert a harci paklink nemcsak saját, hanem ellenfeleink támadásait is tartalmazza, ennélfogva egyik-másik lapot deaktiválnunk kell, ha nem akarunk sérüléseket elszenvedni. Ezt pedig alapvetően kártyák átrendezésével, majd azok „időköltségének” energiában történő megfizetésével tudjuk kivitelezni, oly módon, hogy a mozgatni kívánt és minden átugrott kártya feltüntetett árát levonjuk energiánkból. Egy blokk például „lekapcsolhatja” az egyik mellette levő támadókártya hatását, magyarán szeretnénk azt ellenfelünk támadása mellé helyezni. Az is gyakori, hogy ha egy adott kártya a meghatározott helyre kerül, az automatikusan lekapcsol, de még olyan is előfordulhat, hogy egy másik játékos azonos helyen szereplő lapjával képes együttműködni.
Mázlifaktor
A mintegy 80, teljesen egyedi ellenfelet tartalmazó pakli, a véletlenszerű harc-pakli és a hasonlóan véletlenszerű események együtt elég nagy variációt adnak a játéknak. Ugyanakkor nagyon erősen Fortuna kegyeire is vagyunk bízva, mert ha négy támadás-kártyát kapunk a nyakunkba, akkor bizony zsonglőrködhetünk, ahogy tetszik, a tény az marad, hogy ezt megszívtuk. Néhány peches húzás pedig a játék végét és az újrakezdést is jelentheti, ám ugyanazt a történetet még egyszer végiglapozgatni másodjára már nem annyira szórakoztató, mint amikor még újdonságnak számít. A harc mechanikája egy érdekes és jópofa ötleten alapszik, de mivel előre nem látható fenyegetések várnak ránk, kissé nehéz (na jó, lehetetlen) kockázat-menedzselni, és egy pár balszerencsés leosztás után pedig már nem kifejezetten szórakoztató optimalizálgatni.
Apropó, újdonság: a Castle von Loghan nyelvezete gördülékeny, nagyon könnyen érthető angollal íródott, de mivel minden kártya masszív mennyiségű szöveget tartalmaz, plusz ott a történet teljes kibontására szolgáló párbeszéd-könyv, így elengedhetetlen a magabiztos nyelvtudás. Mindemellett nem elég megérteni és lefordítani a szöveget, azt úgy kell átadni a többi játékos számára, hogy az szórakoztat legyen. Nem mondom, hogy nincs ilyen ember, de sajnos nem én vagyok az – a szövegértés és fordítás nem probléma, a színészi és improvizatív tehetségem, mondjuk úgy, erős kívánnivalókat hagy maga után. Ennélfogva a játékot az akár szóló módban játszó, de mindenképpen angolul olvasni imádó játékosok idehaza talán szűk rétegének tudom jó szívvel ajánlani, de nekik nagyon, mert egy egyedi és részletsen kidolgozott világot ismerhetnek meg.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, az Underground Games-nek! A Castle von Loghan nagyon erősen nyelvfüggő, folyékony angol nyelvtudást igényel, rajongói fordításról egyelőre nem tudunk.)
