A svájci Treecer egész érdekes játékokat készít, bár a kiadónak még nem igazán sikerült kitörnie az átlagból. Talán majd pont a P’achakuna hozza el a várt sikert? A különleges téma és kialakítás adott ehhez, de természetesen nem árt mindezek mellé egy komoly, kiforrott mechanika sem. Az viszont biztos, hogy a dobozkép telitalálat, az artwork szinte lejön a kartonról, a manapság kifejezetten népszerű lámák rajzolt képviselőjét pedig az ember szívesen befogadja otthonába, hogy utána a klönböző szövetekért járassa meg az Andok hegyes-völgyes vidékein.
P'achakuna
- Partner/kiadó: Treecer
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2 fő
- Játékidő: átlagosan 30-60 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 2/5
- Ára: a kiadó honlapjáról 42 svájci frank, nagyjából 14 200 forint, itthon is hasonló áron kapható
Mert a P’achakuna kifejezetten jópofa ötletből és témából táplálkozik, elvégre háttere valós: a címadó szó jelentése textíliát jelent, a láma- és alpakagyapot különböző természetes anyagokkal történő festése pedig kifejezetten jellemző a perui és bolíviai térségben. Ezen a környéken kell nekünk is ügyeskednünk, kereskednünk, ahol a helyiek büszkék a ruháikat alkotó, különböző színekre, amik származásukat is jelölik – a társasban pedig az a lényeg, hogy a P’achakuna falvait járva minden egyes színt begyűjtsünk magunknak. Ehhez pedig lapkákat forgatunk és hosszú utakat teszünk meg eleinte egy, majd a többi lámánkkal.
A falu színe
A P’achakuna meglehetősen érdekes absztakt stratégia, méghozzá több okból is. Az első maga a gyártási módja, a felépítése, elvégre az alapot egy poszter adja, amin a bejárható terület kap egy keretet a különböző színű falvakkal, majd ebbe a keretbe kerülnek a kétrétegű, hexagonális lapkák, melyeken a normál, világos részek a völgyeket, a kiemelkedő és sötét részek pedig a hegyeket jelölik. Középre kerül még egy fehér falu, ez a kiindulópont, ahol a két játékos is kezd az első lámájával: a fehér a völgyekben, a fekete pedig a hegyekben mozog. Ehhez azonban van egy jó kis rendszer is, de mielőtt ez szóba kerülne, van egy további fontos elem, méghozzá a húzózsákba kerülő zászlók képében, amik véletlenszerűen húzva és a falvakba kerülve egy alsó és egy felső színnel jelölik a helyiek szín-igényeit.
Nos, ha egy játékos sorra kerül, akkor három akcióra van lehetősége: forgatás, mozgás, kereskedés, majd ezután jön az újratöltés. Forgatással mindig egy lapkát forgathatunk úgy meg, hogy azzal megtisztítsuk az utat magunk előtt, a mozgásnál ugyanis akár a völgyben, akár a hegyekben haladunk, ütközésig mehetünk. Ez lehet egy akadály vagy egy falu, avagy a lényeg, hogy minél tovább eljussunk szabadon, amihez két beadott színnel egy további lapkát forgathatunk el. Ha pedig faluba jutunk, ott megpihenhetünk, majd ha elindulunk, a falu színének megfelelő nyersanyagot vihetjük magunkkal. És bizony ez a nyersanyag a játék legfontosabb összetevője, elvégre, ha egy faluba érünk, és a nálunk lévő szín nem egyezik a faluéval, akkor, ha a zászlón alul szerepel a hozott szín, azért cserébe egy, ha felül, akkor kettő ugyanolyan színt kapunk a kezünkbe. Ilyenkor, ha még nincs a saját térfelünkön az adott színből, az egyiket belerakjuk egy üres mélyedésbe, ha pedig már megvan, akkor egyszerűen a készletünkbe jut. És így kell begyűjteni mind a hét lehetséges színt, amivel meg is nyerjük a játékot.
Furák ezek a vidékiek
És ez egy baromi jó ötlet, nagyon jó koncepcióval, ami azért néhol kicsit megbicsaklik. Az ugye egyértelmű, hogy ez egy kétfős, érdekes absztrakt stratégia, aminél a megszokottak szerint nem mindig kell értelmet keresni egy-egy össztevőben és mechanikai elemben, mivel közvetett módon ad át valami témát vagy érzést, de az azért kimondottan fura, mikor perui vándorként betérek egy faluba, átadom a narancssárga textíliát, amire a helyieknek szüksége van, majd ők nagy boldogan a kezembe nyomnak dupla annyit, ugyanabból. Értem én, hogy nem mindenkinek van a vérében a kereskedés alapja, én sem értettem hozzá soha, de azért egy minimális elképzelésem van arról, hogy hogyan előzzem meg azt, hogy duplán fizessek rá valamire. Na, hát itt a falvakban csupa sültbolond él, akik mindenüket odaadják, ha mi felmutatunk valamit, ez van. A másik, ami nem tetszett, az a poszeres alap, meg a lapkaragasztgatás. Merthogy, amikor megjön a csomag, akkor nekünk kell a kétréteges lapkákat két elemből összeragasztani. A megoldása nagyon baráti, mert egy kis matricát kell leszednünk egy készletből, azt ráragasztani az alapra, majd lehúzni a papírt és már nyomhatjuk is rá a másik réteget, ami teljes egészében sem olyan sok idő és figyelem, sőt ügyességet sem igényel, de na, azért elég fura. Értem én, hogy költséghatékony, de akkor már a faelemeket is faraghatnánk mi egy rönkből, de akár húzózsákot is horgolhatnánk. Az már megint más kérdés, hogy volt egy javítás, aminek hála új táblák is érkeztek, új elemekkel, és ezek nálam szerintem összekeveredtek, így lehet, hogy több elem is rosszul összerakva került a készletbe. De ez már legyen az én bajom, ha nem figyeltem eléggé.
Egyébként viszont nagyon tetszik a dizájn, az alapötlet, sőt maga a játék is teljesen jó, ha a logikátlanságoktól hajlandóak vagyunk elvonatkoztatni. A kis falámák aranyosak, ahogy a Kickstarter-exkluzív plüss is, de az egész játék nagyon jól néz ki a dobozával együtt. Ráadásul élvezetes és hangulatos is. Más kérdés, hogy bár nem muszáj, de alaposan meg lehet nehezíteni az ellenfél dolgát, mivel van, hogy mozgatásnál nem magunknak forgatunk el egy elemet, ilyenkor pedig adja magát, hogy vetélytársunk elé tolunk valami kellemetlen akadályt, amit persze nem fog megköszönni. De azért egymás torkának eső konfliktusok nem annyira vannak, ráadásul megegyezés kérdése ez is. A P’achakuna viszont egy nagyon szórakoztató darab, egyedi ötlettel és megvalósítással, ami mindenképpen kiemeli a szürke közegből. Érdemes figyelni a kiadó következő, 2023-as játékát, a Hunkert is, ami szintén jónak tűnik. A P’achakuna egyébként kapható partnerünknél, a Kickstarterek.hu webshopban, ahol a vásárlók még magyar szabályfüzetet is kapnak a megrendelt játék mellé. Jópofa különlegesség, így akinek tetszik az ötlet és a látványvilág, az bátran próbálkozzon.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Treecernek! A játékhoz maga nyelvfüggetlen, a szabályfüzetnek pedig létezik ingyenesen letölthető fordítása.)
