II. „Őrült” Lajos király létező történelmi személyiség volt. A Wittelsbach-ház tagja 1864 és 1886 között uralkodott, Bajorország királyaként írta be magát a történelemkönyvekbe. Gúnynevét részben furcsa szokásaival érdemelte ki – lovagi páncélban, hattyúformájú csónakban hajókázni vagy fogadáson egy virágcsokorban bújkálni nem hétköznapi dolog –, másrészt eszeveszett építkezési projektjeivel szolgált rá. Utóbbiaknak köszönhetően születtek meg olyan, méltán híres épületek, mint a Neuschwanstein vagy éppen Linderhof kastélyai. Számunkra az utóbbiak érdekesek, hiszen ezekből merített ihletet a Between Two Castles of Mad King Ludwig, vagy ahogy magyarul ismerhetjük, az Őrült Lajos király két kastélya között.
Between Two Castles of Mad King Ludwig
- Partner/kiadó: Stonemaier Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív/kooperatív
- Játékosok száma: 2-7 fő
- Játékidő: átlagosan 45-60 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,2/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a magyar változat 15 291 forintért kapható a kiadó Delta Visionnél
Már a címválasztásnál látszik, hogy a Between Two Castles of Mad King Ludwig közeli rokonságban áll a Between Two Cities című társasjátékkal. Mi tagadás, nem ez az első és nem is az utolsó olyan játék, ami tulajdonképpen a „variációk egy témára” kategóriát erősíti, de ez addig talán nem is baj, amíg a témaválasztáson túl valami újdonságot tud mutatni az elődjéhez képest. És talán nem árulok el túl nagy titkot azzal, hogy akadnak változások, melyek miatt érdemes azok figyelmére is, akik már játszottak az előddel.
Valami régi, valami új
Már a draftolás szakasza is ismerős lehet. A rendelkezésünkre álló lapkákból kettőt kiválasztunk, majd a maradékot továbbadjuk, a megmaradt elemek kerülnek beépítésre, egyik jobbra, másik balra. Ezt eljátsszuk kétszer, szabadon egyeztetve kedves ellenségeinkkel, mindennek a végén pedig a végső pontozásra kerül sor. A két játék magja is alapvetően ugyanaz: két szomszédunkkal dolgozunk össze azért, hogy minél szebb és értékesebb – jelen esetben – kastélyt építsünk, és egyiket sem hanyagolhatjuk el, mert a játék végén a legalacsonyabb értékű épület számít pontszámunknak.
Ezúttal azonban nem csupán két vízszintes tengely mentén terjeszkedünk, az egyiket a függőleges irány váltja fel, ami viszont újabb kihívásokat és szabályokat hoz magával. Na, nem kell megijedni, azért nincsen túlbonyolítva a dolog, a lapkáknak egy oldalukon természetesen továbbra is érintkezniük kell, de egyes szobák nem „lóghatnak a levegőben”, vagyis csak egymásra építkezhetünk. Más elemekkel viszont véglegesen lezárjuk az egyes tornyokat, vagy egyáltalán nem lehet rájuk tovább építkezni (kertek), megint mások pedig csak a földszintre, vagy éppen csak az alá vagy fölé kerülhetnek.
Az egyetlen fixen meghatározott pont a trónterem, innen kiindulva építkezhetünk a négy irányba. A szobák után szomszédsági alapon járnak a győzelmi pontok és jutalmak, de az egyes termek típusa (műhely, háló, étkező stb.) mellett annak dekorációja (tükör, képek stb.) is fontos tényező lehet a pontszerzés során. Az egyes elemek „kívánságai” magukon a lapkákon jelölve vannak, de általánosságban három szomszédos lap után mindenképpen azonnali jutalom jár, ami egy különleges helyiséglapka, vagy akár személyzet is lehet.
Barátságos viadal
A játékban a folyosókat leszámítva majdhogynem nincs két egyforma lapka, az egyes elemek illusztrációi nagyon szépek, és nem egy esetben elrugaszkodnak a valóságtól; a nyusziszoba például szerintem ugyan kötelező eleme kellett volna legyen minden egyes kastélynak, de aligha hiszem, hogy így volt. Ami kifogásolható, az apró mivoltuk, bár ezt magyarázhatjuk azzal, hogy a harmadik kör végére is el kell férni az asztalon, és ehhez muszáj volt takarékoskodni a mérettel. Maguk a lapkák nyelvfüggetlen módon, ikonokkal kommunikálnak, ezek megértéséhez azonban a szabálykönyvre mindenképp szükség az első pár mecs során. A prezentáció igényességét teljessé teszi a nagyon jól használható inzert, melyből gyakorlatilag instant lehet kezdeni a játékot, ha elpakolásnál vesszük a fáradságot, és eleve megkeverve rakjuk el a lapokat.
Bár maga a játék alapvetően egyszerű és gyors, és bár szinte mindenből lehet pontot termelni, a legoptimálisabb megoldáshoz számos lehetőséget és variációt figyelembe kell vennünk, ráadásul kooperatív jelleggel. Ez pedig elég komoly kirakóssá változtatja az építkezést, melyet minimum hárman, vagy akár heten is szimultán végezhetünk, a köridő nem nyúlik meg jelentősen. Kapunk szóló és páros módot is, utóbbi esetben egy „automatizált” játékossal, melynek személy szerint nem vagyok nagy rajongója, mert teljesen felborítja, megváltoztatja a játékot. Nincs ez máshogy itt sem, ezúttal azonban egész jól működik, ha kihasználjuk a játékmód adta lehetőségeket ellenfelünk akadályozására. A Between Two Castles of Mad King Ludwig egyszerű, szórakoztató, igényes, és mechanikája még mindig érdekes, így mindenkinek tudom ajánlani, akik kooperatívan szeretnek konfrontálódni.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Stonemaier Gamesnek! Nálunk ugyan az angol verzió járt, de a játék nyelvfüggetnlen, és magyar változata is kapható.)
