Nem szükségszerű, de nem is ritka, hogy a hatalmas sikert hatalmas kudarc előzze meg. Erről végtelen számú író, rendező és egyéb művész tudna mesélni, de a rúd valamiért különösen rájárt arra az akkor még a húszas éveiben járó Pierce Brownra, akit száznál is több ügynök utasított vissza, mire első könyve megjelent, hogy aztán abból akkora siker legyen, ami két trilógiához, egy lelőtt filmadaptációhoz, és egy készülőfélben levő televíziós sorozathoz is vezetett.
Az itthon az Agave könyvek gondozásában megjelent Vörös lázadás-univerzum pedig nem véletlen talált villámgyorsan közönségre, hiszen minden megvan benne, amit az eredeti, 2014-es megjelenésekor még egy kifejezetten széles réteg keresett: disztópia, erőszak, dráma, és egy kifejezetten érdekes sci-fi univerzum, ahol egy színekre osztott kasztrendszer alakítja az emberiség sorsát. A gazdag háttérvilágot eddig más műfajba átültetni mégsem sikerült zökkenőmentesen, hiszen a fentebb említett, lelőtt film és a fejlesztés alatt álló sorozat nehézségein a társasjátékos adaptáció is osztozott, amiből több változat is készült. Egy ponton, annak alkotója, a Scythe-ról és a Viticulture-ról ismert Jamey Stegmaier még el is temette, hogy aztán 2021-re főnixmadárként támadjon fel.
VÖRÖS LÁZADÁS
- Partner/Kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-6 fő
- Játékidő: átlagosan 45-60 perc küldetésenként
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,29/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 13 990 Ft
Ehhez ugyanakkor egy másik játékra is szükség volt, a Vörös Lázadás ugyanis bevallottan a 2017-es Fantasy Realms továbbgondolása. Ennek megfelelően egy olyan kártyajáték, melyben a draftolás, a kézmenedzsment, valamint a kombinációk építése játssza a főszerepet a mindössze egy órás játékidő alatt. A történet szerint minden játékos egy nemesi házat képvisel, és megpróbál a lehető legnagyobb hatalomhoz jutni a követők toborzásával. Ennek okán a meccs elején mindenki véletlenszerűen megkapja egy nemesi ház fő karakterét a 6 lehetséges közül, valamint öt szintén véletlenszerűen húzott karakterlapot. Ez a kezdőpakli, és ennek használatával kell a játék végére a lehető legtöbb győzelmi pontot kivívni.
A grandiózus tervhez grandiózus játéktér társul, hiszen a meglepően aprócska méretű központi játéktáblán naprendszerünk egy kis szelete, a Jupiter, a Mars, a Hold, valamint az Intézmény található meg. A játék folyamán ide kerülnek majd a kijátszott karakterkártyák, különálló oszlopokat alkotva, és elsősorban innen is lehet megszerezni ezeket a saját körben rendelkezésre álló akciók egyikét választva.
Abból pedig nincs sok, hiszen vagy vezetni, vagy felderíteni lehet. Utóbbi során a pakli legfelső lapját kell felfedni és lerakni egy tetszőlegesen választott oszlopba, megkapva az adott helyszín bónuszát. A vezetés már hangsúlyosabb, hiszen ekkor egy a kézben tartott lapot kell egy helyszínre rakni, ha lehet, aktiválni annak képességét, majd elvenni egy másik helyszín legfelső, elérhető lapját (esetleg a pakliból véletlenszerűen húzni).
ŰRBÉLI KALAND
A fentiek értelmezéséhez alapvetően két dolog ismerete szükséges: egyrészt az egyes helyszínek bónuszainak típusa és jelentősége, másrészt a kártyák anatómiája. Előbbi a győzelmi feltételekkel függ össze, a játék ugyanis akkor ér véget, ha 3 feltétel teljesül, vagy egy játékos kettőt is sikeresen abszolvál. A három feltétel: legalább 7 héliumjelző megszerzése, legalább 7 befolyásjelző birtoklása, valamint a flottasáv 7. mezőjének elérése. Ezek megszerzése alapvetően a hozzájuk tartozó bolygó bónuszának elbitorlásával, azaz, az onnan való kártya elvételével kivitelezhető. Viszont számításba kell venni azt is, hogy a Vörös Lázadás az aszimmetria jegyét is magán viseli, így minden ház egyedi képességgel rendelkezik, melyek bizonyos feltételek mellett aktiválódnak.
A főszerep ennek ellenére természetesen a kártyáké, melyek önmagukban is győzelmi értékkel rendelkeznek, de emellett lehet bevetési képességük (a kijátszásukkor történik valami) és akár játék végi képességük is, melyek a pontozáskor aktiválódnak. Ráadásul mindegyik lap 14 különféle színhez (a regényfolyam 14 nemesi háza) tartozhat, ezek pedig masszívan egymásra épülnek, tehát kiegészíthetik, támogathatják egymást, vagy ellenkezőleg, szabotálhatnak bizonyos típusokat. Olyannyira, hogy bizonyos nevesített karakterek brutális ponttöbbletet, esetleg negatívumot hozhatnak, ha a játék végére megmaradnak a játékos paklijában.
Ebből fakadóan a Vörös Lázadás már-már nyomasztóan sok kombinációs lehetőséggel, emiatt pedig nagy mélységgel rendelkezik, amit rendkívül egyszerű szabályrendszerbe szorítva tálal. Ezt megtanulni tényleg csak percek kérdése, a pakli méretéből adódóan pedig több tucatnyi játékot le lehet játszani, mire egyáltalán csak a kiismerés közelébe kerülnénk. Ugyanakkor a szerencsén is rendkívül sok múlik a laphúzás véletlenszerűsége miatt, és a játék legvégéig, a kiértékelésig nem lehet átlátni azt, hogy épp ki áll nyerésre, vagy pontosan hány pontot sikerült összeszedni. Ráadásul a téma egyáltalán nem dolgozik a mechanika alá, gyakorlatilag a világon bármiről szólhatna. Igaz ugyan, hogy vannak nevesített szereplők, akiket jó viszontlátni, és kapcsolatuk hűen tükröződik vissza a játékvégi pontfeltételekben, vagy a kijátszási képességekben, de ezt leszámítva soha, egy percig sem érezni azt, hogy ez a Vörös Lázadás adaptációja lenne. Az csak háttértörténetet biztosít, ami kimerül a fülszövegben. Éppen ezért teljesen mindegy, hogy a játékosok ismerik-e a Pierce Brown regényfolyamot vagy sem. Sokkal inkább az számít, mennyire tudják tolerálni a véletlenszerűséget, a kombinációs lehetőségek kissé nyomasztó mivoltát. A Vörös Lázadás ugyanis egy szórakoztató, nagyon korrekt, rendkívül tartalmas kombóépítő kártyajáték – de ennél egy bolygónyival sem több.
(A játékot partnerünk, a Delta Vision biztosította – köszönjük!)
