A portugál, kevésbé ismert kiadó (pedig a Café már hazánkba is ellátogatott, hamarosan arról is születik egy cikk) társasjátéka a XIV. század végére vezeti el a játékosokat, mikor is I. János portugál király elrendelte a nemzet egyik legelegánsabb kolostorának felépítését. A Santa Maria da Vitória építése során rengeteg tekintélyes mester és építész érkezett a kontinensről, hogy tudásért, presztízsért és természetesen a lehetséges anyagi jutalmakért cserébe képességeivel szolgáljon. És természetesen a játék is pontosan erről szól, avagy a játékosok ezen mesteremberek bőrébe bújva, legjobb tudásuk szerint igyekeznek kivenni a részüket a kolostor megépítése során, ezzel koruk legjelentősebb szakembereivé válva.
Moesteiro
- Kiadó/Partner: Pythagoras
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 30-60 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,33/5
- Ára: a kiadó honlapjáról 30 euró, nagyjából 11 800 forint, itthon is hasonló árban van
A játék háttere igazából ennyi, avagy mindenki azon dolgozik az 5 forduló során, hogy munkásaival és mesterembereivel a lehető legjobbat hozza ki a lehetőségekből, közben fejlesztve a környéket, és amennyire lehet, felépítve a kolostort, amihez azonban rengeteg nyersanyag és nem kevés munkaerő szükséges. Az pedig gyorsan kiderül, hogy a munkaerőt ezúttal is kockákban, azon belül pedig a kockák értékében, avagy pontokként mérik. Ehhez kapunk egy átlagos méretű játéktáblát, számos lapkát (2x20 darab építés, 24 falu, 21 kőműves, 14 ólomüveg, valamint 6 király), nyersanyagként faelem formájában fát, követ, áthidalót és oszlopot, valamint 1 fordulójelzőt, valamint játékosonként 2 nagy és 3 kicsi kockát, illetve egy jelzőt és pontozót. A táblára a lapkák közül véletlenszerűen kerül fel minden, egyedül az építéslapkák közül kell választani egy 20-as csomagot, majd ezután lényegében kezdődik is az építkezés.
Áthidaljuk a problémát
Az 5 forduló során változó kockamennyiséggel rendelkezünk, hiszen míg az első fordulót még két kicsi és egy nagy kockával indítjuk, a harmadik fordulóban kapunk még egy kicsit, a negyedikben ezt lecseréljük nagyra, majd az ötödik fordulóban az egyik maradék kicsitől megválunk. A méret egy nüansznyi különbséget jelent csak az akcióhelyeken történő sorrend terén, mivel a kisebb értékek mindig arrébb tolják a többi kockát, a nagyobb, mester kockákat azonban csak a kisebb értékű mesterkockák túrják ki a helyükről, az azonos értékű más mesterkockák már nem. De vissza a kezdetekhez, amikor is megkapjuk a forduló hatásait (nyersanyag, fejlődés bizonyos sávokon, vagy a már említett kokckák cseréje), valamint mindenki választ egy királylapkát, ami nemcsak a kezdő extrát határozza meg, de a játékos-sorrendet is. Ha ez megvolt, dobunk a kockákkal, majd sorrendben egyet-egyet lepakolunk az elérhető akciómezőkre.
Akciómezőből 5 található a játékban. Az első a legegyszerűbb, mivel itt a lehelyezett kocka értékét fára költhetjük (pozíciónktól függően egy az egyben, vagy két pöttyért egy fát szerezve), valamint két pöttyért az élelem-sávon is haladhatunk egy mezőt. Az élelemsáv a falunál számít, ami a második akcióhely, ugyanis itt némi nyersanyagért és a kocka értéke alapján falulapkát vehetünk el a kínálatból, amit az élelemsávon foglalt helyünk szerint helyezhetünk le valahova, ezzel a legtöbb esetben értékes jutalmakhoz jutva. A kőfejtőnél a játékban lévő mesterkockák összértéke határozza meg az elérhető oszlopok és áthidalók számát, míg kőből bármennyit vásárolhatunk, avagy mindig előbbiekhez lehet nehezebben hozzájutni, így jó alaposan át kell gondolni, mit veszünk kockánk pöttyeiből. Az építkezésnél a megszerzett hely mutatja, melyik kőműveslapkát vehetjük el, valamint mennyit haladhatunk az építéssávon, míg az ólomüveg ablakoknál egyszerűen csak a kocka pöttyeinek megfelelően vehetünk el ólomüveg-lapkát.
Aztán ha mindenki lerakta a kockáit, az értékeknek és méreteknek megfelelően kialakult sorrend szerint jön az akciók végrehajtása, sorban a leírt akcióhelyeken, ami ugye igencsak lényeges, mikor például egyetlen oszlop áll rendelkezésre, de az építőelem minden építéslapka kívánalmai között szerepel. Ha ugyanis mindent összegyűjtöttünk, mindent megcsináltunk (nem mellesleg a fel nem használt pöttyökkel a munkaerősávon haladhatunk, ami egyfelől a kockák értékének növelésére jó, másfelől pedig a játék végén győzelmi pontot jelent a pozíciónk), jön az építési fázis, mikor sorrendben haladva leadhatjuk az aktív építéslapkákon lévő nyersanyagokat, amiért megkapjuk az adott lapkáért járó győzelmi pontot. Sőt, ha nem tudunk teljes egészében megépíteni egyet, akkor akár azt is megtehetjük, hogy rárakjuk azt, amit tudunk, minden elemért 3 győzelmi pontot bezsebelve, ami így is kifejezetten jól fizet, sőt ezzel a lépéssel másokkal is kiszúrhatunk. Ha mindenki végrehajtotta a fázist, jön a takarítás, újraválasztás és újradobás, valamint a következő forduló. Ha pedig az utolsón is túlvagyunk, már csak a pontszámlálás van hátra.
Győzelmes Szűz Mária!
Kiálthatunk fel egy-egy alkalommal, ha másért nem, hát szerencséért könyörögve, miközben egy-egy építőelemért valóságos küzdelem folyik. Mégis, túl konfrontatívnak semmiképpen sem nevezhető a Moesteiro, ami első blikkre a dobozképével, majd a játéktérrel és a témával hívja fel magára a figyelmet. Nem mondom, mechanikái között is van pár ötletes darab, ami egyedi jelleget kölcsönöz a portugál társasnak, de azért hatalmas egyéniségnek így sem mondható, hiszen más építkezős játékokból veszi át a legtöbb összetevőt, miközben az összképet inkább a családi kategóriába tereli. Akcióhelyből nincs sok, így hatalmas választékot sem kapunk a lehetőségek terén, viszont azokon belül van annyi opció, hogy soha ne érezzük úgy, hogy nem jutunk előre. Megrendeléseinek teljesítése terén kifejezetten megengedő játékról van szó, hiszen nem kell minden elemmel rendelkeznünk, avagy szinte pontsalátát kapunk, aminél falvat építünk, haladunk a munkaerősávon, szettet gyűjtünk az ólomüveglapkákkal és kőműveslapkákkal, majd építgetünk – de az sem baj, ha végül nem épül meg a kolostor, hiszen pontjainkat akkor is megkapjuk.
Emiatt nem vagyok maradéktalanul elégedett, ahogy a szabályfüzet egy-egy nem egyértelmű magyarázatába is beleköthetnék, ráadásul a komolyabb versengés és ezáltal interakció okán nem árt legalább három fővel nekiállni, mivel a kockák rendeződése és helyfoglalása így lesz igazán izgalmas. De összességében sok rosszat sem tudok elmondani Costa és Rôla játékáról, aminél ugyan van jobb, van látványosabb vagy izgalmasabb, de mindenképpen nagy előnye, hogy családoknak is könnyebben értelmezhető, egyszerűbb társas, emellett az ára sem vészes. Sőt, ha azt vesszük, hogy ennyiért lassan egy komolyabb, kisdobozos kártyajátékot kapunk, lényegében a hülyének is megéri a vásárlás, pláne, ha még nincs középkori témájú, építős játékunk. Így aztán tudom ajánlani, csak nem akárkinek, mert a gamerek inkább a Nyugati királyság-játékokkal és komolyabb darabokkal próbálkozzanak, kezdő szinten azonban tökéletesen megfelel a Moesteiro is. Sőt, nagy előnye, hogy itthon a GameShelf nyomtatott, magyar nyelvű szabályfüzetet mellékel a rendelések mellé, avagy már a nyelvtudás sem szükséges ahhoz, hogy I. János kérésének eleget téve részt vegyünk az építkezésben, ezzel otthagyva nyomunkat az utókornak.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Pythagorasnak! A Moesteiro alapvetően nyelvfüggetlen, ám szabályainak megértéséhez nyelvtudás szükséges. Publikus rajongói fordításról nem tudunk, de a GameShelftől magyar fordítással érkezik a játék.)
