Olykor-olykor szembejön velem az az általános vélekedés, hogy számítógépes játék alapján olyan társasjáték még nem készült, ami tényleg jó is lenne. Nyilván csak saját, személyes tapasztalataimra hagyatkozva, de eleddig a tavaly megjelent Northgardra tudtam nyugodt szívvel azt mondani, hogy tessék, itt van egy. Most azonban már itt a Frostpunk: The Board Game is, mely nemcsak az említett sztereotípiát cáfolja, hanem szembemegy azzal az általánosítással is, hogy bármi, ami „The Board Game” néven jelenik meg, az már tényleg csak rossz lehet. Na, jó, a hatás kedvéért kicsit talán sarkítottan fogalmaztam, de ettől még határozottan kiállok amellett, hogy a Frostpunk: The Board Game egy nagyon jó játék lett. Erre már csak Adam Kwapiński neve (Nemesis, Lords of Hellas) is garancia lehet, és aki ismeri az úriember szerzeményeit, az már nagyjából tudja is, hogy mire számíthat a játéktól, ahogy az eredeti videójáték is nyújthat némi támpontot. Bár nem olyan kegyetlen, mint a Nemesis, a Frostpunk: The Board Game munkáslehelyezős, ál-euró köntösbe bújtatott kooperatív játékában azért bőven jut szerep a szerencsének (vagy inkább balszerencsének), melynek hatását gondos tervezéssel és némi előrelátással valamelyest kordában tudjuk tartani.
Frostpunk: The Board Game
- Kiadó: Glass Cannon Unplugged
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-4
- Játékidő: átlagosan 120-150 perc
- Korcsoport: 16+
- Nehézség: 4,31/5
- Ára: Kickstarteren az alapjáték 75 euró, nagyjából 29 000 forint volt
A 11bit Studios digitális remekműve után nyilvánvalóvá vált, hogy nem hagyhatom ki a Frostpunk: The Board Game Kickstarterét sem, természetesen mindennel, amit csak adhattak hozzá. A csomag része így nemcsak az alapjáték, hanem minden gyűjtői cucc és még három kiegészítő is, melyek közül gyakorlatilag csak egy (Frostlanders Expansion) ad hozzá érdemi tartalmat a játékhoz, minden más csupán kozmetika. Ez jó hír azoknak, akik a későbbi bolti verzióra pályáznak, mivel a játékélmény magja egyáltalán nem csorbul a Kickstarterhez képest, persze a pici házikók és meeple-ök, no meg a csecse nyersanyagok és a playmat hatásos összképet ad, és felépülő városkánkat kiemeli az asztal síkjából. Az egészet megkoronázza a látképet uraló generátortorony, melynek funkciója is van, így lett elmaradhatatlan, még ha kissé talán túlzón hangsúlyozott része a játéknak.
Mikor nem sokkal karácsony előtt megérkezett a játék, természetesen egyből rávetettem magam és kinyomkodtam, rendszereztem, feltéptem, megnézegettem minden elemét. Kissé szomorúan konstatáltam, hogy az inzert bizony elégtelen a tökéletes tároláshoz, majd elkezdtem a szabálykönyvvel barátkozni. Ez aztán eltartott egy jó darabig, mert elég elrettentő az az információmennyiség, ami benne foglaltatik. Január elejére végül elszántuk magunkat, és nekiveselkedtünk, cirka egy óra kipakolás, majd az első kör kissé zötyögős átvészelése után pedig kezdett összeállni a kép. Véglegesen pedig a második, teljes játékra tisztult ki minden, melynek már az előkészítése is jóval gyorsabban ment, és nagyjából félúton az összes apróbb rész-szabály is a helyére került. Magyarán a társas megköveteli magának a figyelmet és az elszántságot – amit aztán kamatostul ad vissza.
Óriáskráter
A Frostpunk: The Board Game roppant helyigényes, főleg azért, mert az amúgy is méretes játéktér mellett egy egész sor információt kell nyomon követnünk a különféle tábláin (populáció és élelmiszer, remény és elégedetlenség, generátor és hőmérséklet). És akkor még ki sem pakoltuk a technológiákat, törvénykezéseket és expedíciókat; valamint a reggel- és alkonypaklikat, melyek körönként egy-egy alkalommal kényszerítenek döntésre, vagy hozhatnak váratlan meglepetéseket. Az általános előkészületeket a választott szcenárió és az úgynevezett társadalomkártya (tkp. nehézségi szint) kombinációja variálja meg: előbbi az alapfelállást, játékteret, elérhető törvénykezéseket és győzelmi kondíciókat határozza meg; utóbbi pedig a rendelkezésünkre álló kezdőpopulációt (ettől függ felhasználható meeple-jeink száma) és nyersanyag-készletünket adja meg. Az újrajátszhatósági faktor így egészen kellemes szintre emelkedik, és akkor még nem is számoltunk azzal, hogy játékonként mindig más technológiákkal nyitunk, szcenáriónként más törvénykezéseket kapunk, és persze döntéseinktől függően más következmények formálják az eseményeket.
Maga a játék napokra bontva zajlik, a kilenc fázis hajnaltól a takarodóig kísér végig minket, tematikusan az adott napszakhoz rendezve a teendőket. A kötelező adminisztrációt követően (ami egyáltalán nem olyan vészes, mint elsőre tűnik), és egy reggeli dilemma közös eldöntése után a legtöbb tennivaló az akciófázisban vár ránk, melynek során munkásainkkal cselekedhetünk, termelhetünk, építkezhetünk kedvünkre. Már amennyiben persze alkalmasak az adott feladatra, mert a kétkezi melós nem dolgozhat az egészségügyi sátorban, ahogy gyerek sem a bányában. A szükség ez esetben viszont nem törvényt bont, hanem éppen törvényt hoz – összesen négy intézkedést vezethetünk be, melyek következményei aztán az alkony-pakliban landolnak, és csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy lecsapjanak ránk. Ez akár azonnal, az akciófázis után is bekövetkezhet, ha sikerül úgy kevernünk a paklit. Végezetül ki kell állnunk a legnagyobb próbát: lakosainkat étellel és meleg szálláshellyel kell ellátnunk.
A városnak túl kell élnie!
Ahhoz, hogy minden tökéletesen és olajozottan működjön, eleve nincs elegendő dolgos kezünk, így folyamatos tűzoltó-üzemmódban próbáljuk meg elkerülni a halálos spirálokat. A túl sok éhező, a túl sok beteg, az elégedetlenség elharapózása mind-mind a dolgos kezek fokozatos elvesztéséhez, ezzel pedig elkerülhetetlenül a játék idő előtti végéhez vezet. De ha mindent jól csinálunk, és teljesen Fortuna sem pártol el tőlünk, akkor kézben tarthatjuk a dolgokat, még ha időnként áldozatokat is kell hoznunk a nagyobb jó érdekében. Ezzel jobb, ha megbarátkozunk, mert „tökéletesen” végrehajtott küzdelem nincs az életbenmaradásért, de ez nem is számít – a lényeg a város túlélése, hogy ezzel biztosítsuk az emberiség jövőjét. Csak semmi stressz, nem ügy…
Még szerencse, hogy nemcsak egymagunkban kell minden felelősséget magunkra vállalni. A Frostpunk: The Board Game – bár tökéletesen szólózható, de – csapatban a legjobb. Nemcsak a terhek megosztása, hanem a játékélmény megosztása miatt is, bár hozzátenném, hogy a kooperatív mód köteléke elég laza. Igazából nincsenek kötött feladatok és felelősségek, bár kapunk szerepkörökre osztott segédleteket, melyek ezeket körvonalazzák és szétosztják az adminisztrációt is a játékosok közt. Minden lépés megbeszélés tárgya, egyedüli kikötés, hogy a végső döntés joga az éppen aktuális kezdőjátékosé. Egy együttműködésre alkalmas csapattal nagyon élvezetes elmerülni a fagyos világvége állította kihívásokban, arról nem is beszélve, hogy a „több szem többet lát” elve látványosan érvényesül.
Rajongóként nem csalódtam a Frostpunk: The Board Game-ben, ami a digitális élményt rendkívül hű, de nem szolgalelkű módon, kellő egyedi ötlettel feldobva adja át. Az első, kissé rögös ismerkedést követően számomra, és később kis csapatunk számára is emlékezetes élménynek bizonyult. Az érkező retail verzió (az ipari mennyiségű műanyag nélkül) remélhetőleg kis hazánkba is eljut, méghozzá magyar nyelven – a Delta Vision részéről tavaly márciusban történt ezirányú bejelentés. Az igazat megvallva a magyar verzióról a Kickstarteres hírlevelek közt egyetlen egy esetben esett szó, akkor is csúszásról tettek említést. A későbbiekben viszont, mikor a játék lokalizált változatainak aktuális helyzetéről számoltak be, a magyar változatról már nem írtak. Akárhogyan is, ha szereted a teljesen kooperatív játékokat, és akárcsak jómagam, te is rajongója vagy az eredetinek (melynek remélhetőleg idén megérkező második részét már minden bizonnyal tűkön ülve várod), garantáltan felejthetetlen élményben lesz részed. Nem rajongóként egy jó bevezetéssel pedig ugyanúgy elkaphat a gépszíj, ha nincs gondod a teljesen kooperatív ameri játékokkal.
(A cikk alanya saját pledge. A játék szabályainak és kártyáinak megértéséhez magabiztos angol tudás szükséges, magyar verzió egyelőre nincs, a hivatalos kiadás érkezése egyelőre bizonytalan.)
