A videójátékos formában is elérhető Carcassonne egy kihagyhatatlan klasszikusa a modern társasjátékoknak, egyben kapu is ebbe a világba, aminek hála rengetegen köszönhetik neki és alkotóinak új hobbijukat, ami minimum egy shelfie-ben teljesedett ki. Lapkalehelyezős családi stratégia, egyszerű és nagyszerű alapokkal, kismillió kiegészítővel az eltelt esztendők során – mi kellhet még, amivel fel lehet dobni ezt a remek és szórakoztató receptet? Nos, egy olyan kiadás, mint ez a jubileumi.
Carcassonne – Jubileumi kiadás (20th Anniversary Edition)
- Hazai partner/kiadó: Piatnik
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-5
- Játékidő: átlagosan 30-45 perc
- Korcsoport: 7+
- Nehézség: 1,67/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából 9990 forint
A dél-francia Carcassonne a rómaiak korából maradt ránk, meséli a szabályfüzet elején olvasható bemelegítés, a játékosok pedig azért indulnak útra követőikkel, hogy a városban és környékén leljenek sikerre és szerencsére, bevételre és hatalomra. Ehhez az utakat és városfalakat, mezőket és templomokat kell birtokba venni, számos körön át, közben egy pontozótáblán haladva, hogy végül az nyerjen, aki a legutolsó lapka után a legnagyobb bevételre tesz szert. Mindehhez pedig, a jubileumi kiadással, most új külső és alapból több beépített modul is jár, avagy a klasszikus társas egy komplett és egészen szép tartalommal rendelkező csomaggal jelentkezett az évforduló alkalmából.
Útonállók és lovagok
Hogy mit nyújt a Carcassonne és mit tartalmaz? Nos, leginkább rengeteg lapkát, amik a játékteret jelképezik, letéve bővítik azt, miközben a “térképre” mezőket, utakat, épületeket és városokat emelnek, amelyek között csak úgy nyüzsög az élet a kis illusztrációknak köszönhetően. A nyitány éppen olyan egyszerű, mint maga a mechanika: lekerül az asztalra a kezdő lapka, majd a játékosok a saját körükben elvesznek egy lefelé fordított lapkát a rendelkezésre álló készletből, azt pedig tetszőleges helyre lerakják. Mármint a “tetszőleges” fenntartásokkal kezelendő, elvégre a szabályoknak eleget kell tenni, avagy csak a megfelelő oldallal csatlakoztathatjuk a lapokat (út úthoz, mező mezőhöz, város városhoz), viszont, ha ez sikerül, akár egy emberünket is lerakhatjuk a megfelelő helyre.
És ez hozza a társas lényegét, a játékmenet sava-borsát, elvégre a saját színű meeple-sereg felel a bevételért. Ha egy útszakaszra tesszük az útonállónkat, az a befejezett út lapkáinak száma alapján adja a pontokat, majd vissza is lehet venni a készletbe. Ha egy városra teszünk valakit, az védelmező lovaggá válik, az elkészült város lapkái jelentenek majd 2-2 pontot, ahogy a felrajzolt pajzs is ennyit hoz. A templomra helyezett meeple a köré épített lapkáknak hála szerzi a jövedelmét, míg a mezőre fektetett alakok a játék végén tolják meg összeredményünket.
Ünnepeljünk!
Ez az egyszerű, oda-vissza adok-kapok egy igen izgalmas és jópofa kötélhúzásban teljesedik ki, amit a random lapkák biztosítanak. Mivel a többség ügyesen variálja a különböző lehetőségeket, szinte minden esetben van választásunk, a kérdés az, hogy mennyire élünk a lehetőségekkel és mennyire tervezünk. Utóbbi persze zátonyra futhat, ha szerencsétlenül húzunk, de ezt el kell fogadni. A folyókat (a kezdést változtatja meg és extra keretet biztosít), az apátot (plusz meeple saját képességgel), és a különböző hatásokkal és szimbólumokkal rendelkező ráadás tájlapkákat tartalmazó jubileumi kiadás pedig különösen igényesen tálalja mindezt. Ha akarjuk, a kis figurákat is matricázhatjuk, hogy egyedibbek és mutatósabbak legyenek, a lapkák pedig sokkal jobban néznek ki, mint a régi verziónál, hiszen részletesebb és élettel telibb, színesebb illusztrációk dobják fel az összképet.
Ebből kiindulva és az érte elkért összeget figyelembe véve a Carcassonne – Jubileumi kiadás mindenképpen jó vétel, ami akár egy könnyed családi/baráti mókához is jó, de arra is, hogy a társasjátékok világában még nem, vagy kevésbé jártas egyéneket bevonzzunk. Hangulatos, néhol kellően mozgalmas és izgalmas darab, mely ugyan a szerencsére is épít, de bőven van benne visszafogott stratégia, miközben finoman a másiknak is oda lehet csípni (pl. lezárva egy épülő várost vagy utat). Hírneve nem véletlen, külsejére pedig abszolút nem lehet panasz, elvégre már a doboza is felhívja magára a figyelmet, és akkor a tartalomról még nem is beszéltünk.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Piatniknak!)
