Az 1271-es esztendőben, az akkor még alig 17 éves Marco Polo, apja és legidősebb bátyja társaságában felkerekedett, hogy megkezdje útját Kína felé, amely nem ment annyira könnyen és zökkenőmentesen, mint manapság, hiszen nem pattanhattak fel egy repülőre vagy egy luxus-óceánjáróra. A család így kénytelen volt átvágni az eurázsiai kontinensen, eljutva Jeruzsálembe, Mezopotámiába és a Selyemút számos más településére, míg végül röpke négy évet követően, 1275-ben Kublaj kán színe elé nem járultak.
MARCO POLO
- Hazai kiadó: Piatnik
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 40-100 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 3,19/5
- Ár: a kiadó webshopjából 13 590 forint
A Marco Polóban a játékosok pedig pontosan ezt az utat járhatják be, hiszen ebben a stratégiai társasban Marco Polo útitársának, üzlettársának lehet beállni. Ráadásul az irányított karakter teljesen egyedi tulajdonsággal rendelkezik, amely minden esetben vagy egy alapszabály felülírását jelenti, vagy valami egyéb bónuszt. Bármelyikről is legyen szó, mindenképp pozitív a végeredmény, és a rendelkezésre álló karakterek mennyisége okán rengeteg játék kell ahhoz, hogy egyáltalán kiismerjük őket, mielőtt az unalom vádja akár csak gondolat szintjén felmerülhetne.
Akárkiről is legyen szó, mindenki ugyanott, Velencében kezd, méghozzá kevéske kezdővagyonnal (azaz pénzzel) két tevével és egy feladattal: összeszedni a lehető legtöbb győzelmi pontot az ötödik, azaz az utolsó forduló végére. Ez többféleképpen is kivitelezhető: szerződések teljesítésével, a városok meglátogatásával és az általuk biztosított előjogok kihasználásával, vagy épp a játék végi célok teljesítésével.
Kockabűvölők
Mindezt egy nagy adag kocka támogatja (játékosonként alapból 5), melyek tulajdonképpen munkásoknak felelnek meg: a játékosok a köreikben ezen dobókockák használatával vehetik igénybe az akciómezőket, a kocka lerakása után azonnal végrehajtva a mezőhöz tartozó akciót. A forduló vége előtt egy vagy több bónuszakció is végrehajtható, majd a soron következő játékos következik. Így megy ez egészen addig, míg mindenkinek el nem fogy a kockája.
Az akciómezők használata során pár alap dolgot kell észben tartani. A játékosszínnek az akciómezőket csak egyszer használhatják; a kocka lerakása után az akciót azonnal végre kell hajtani; annyi kockát kell felhasználni, amennyi a használni kívánt akciómezőn látható; illetve a kockák foglalt és nem foglalt mezőkre is tehetők (bizonyos szabályok révén, gyakorlatilag extra költségek kifizetésével), kivéve a városokat.
Alapvetően 6 fő akció áll rendelkezésre, és ezek az egyszerűtől a bonyolultig terjednek. Az érme elvétele eléggé magától értetődik, ahogy a Kán kegye is, melynek során 1 tetszőleges árut és 2 tevét lehet a saját raktárba helyezni, ettől kezdve azonban kicsit már bonyolódnak a dolgok. Például ott a Nagy bazár, ahol a három alapvető nyersanyagot (aranyhoz, selyemhez és borshoz) lehet begyűjteni, azonban a megszerezhető mennyiség elsősorban attól függ, hogy az ide lerakott, legkisebb értékű kockán mekkora érték található. Ezt egy nagyon egyszerűen átlátható táblázat tolmácsolja, amely mindig mutatja, hogy milyen javak szerezhetők. A szerződések is relatíve egyszerűek, itt is csak egy kockát kell felhasználni, és 1 vagy 2 szerződést a saját játéktáblára helyezni. Ez tulajdonképpen a győzelmi pontok elsődleges forrása, hiszen minden szerződés teljesítéséért jár győzelmi pont (hogy mennyi, az a lapkán látható), és a végső kiértékeléskor a legtöbb szerződést teljesítő játékos bónuszt is kap.
Hajóra!
A sort szinte teljesen lezáró utazás a Marco Polo igazi mozgatórugója, hiszen ennek segítségével lehet mozogni a térképen, eljutva új városokba, településekre. A mozgás rémesen drága, már alapból is két kocka kell hozzá, és a megtenni kívánt távolság függvényében pénzre is szükség van, sőt a térkép bizonyos részein még tevéket is be kell áldozni a karaván elindításához! Ezen plusz költségek kelet felé haladva már-már exponenciálisan nőnek, így lehetőség szerint már jó előre, alaposan át kell gondolni, hogy az ember pontosan hova is tart. Ebben kis segítséget nyújthat az a 2 célkártya is, melyet a játék elején kapunk meg. Ezeken két-két település található: ha sikerül ezekre kereskedőállomást lerakni (ehhez elég „csak” eljutni oda), akkor extra győzelmi pont zsebelhető be.
Azonban nemcsak ezekért érdemes a városokba ellátogatni, hanem azért is, mert itt is vannak kisebb célok, melyek teljesítése nyersanyaghoz, pénzhez, ponthoz és egyéb bónuszhoz juttathat. Településből elég sok van, ráadásul a hozzájuk tartozó lapka minden esetben véletlenszerűen kerül kisorsolásra, még a játék elején, egy olyan vaskos pakliból, amely garantálja, hogy egyhamar nem lehet kiismerni a játékot.
Ez már csak azért is igaz, mert a rendelkezésre álló öt forduló elképesztő tempóban tud elsuhanni, így elég jelentős idő megy el arra, hogy az ember csak szemléli a szerződéseit, a nyersanyagait, a térképet, és próbálja kitalálni, miként tudja a lehető leghatékonyabban felhasználni a rendelkezésre álló eszközöket úgy, hogy az a lehető legtöbb győzelmi ponthoz juttassa a játék végén. Ennek, na meg a nyelvfüggetlen játéktáblának és elemeknek, a fantasztikus ikonográfiának, a káprázatosan gyönyörű ábrázolásmódnak és a megszokottnál komplexebb, mégis egy játék alatt megtanulható szabályrendszernek hála nevezhető a Marco Polo igazi klasszikusnak. A játék egyes részeinek modularitása, az aszimmetrikus karakterek, a finomhangolt játékmenet és a mindössze 40-100 perces játékidő okán is egy kihagyhatatlan stratégia mind a műfaj szerelmeseinek, mind azoknak, akik csak most ismerkednek vele.
