Az emberiség hajnala – írásos emlékek híján – sokáig a spekulációk tere volt, de a modern technikának és a génkutatásnak köszönhetően most már nagy bizonyossággal mondhatjuk, hogy valóban Afrika az emberiség bölcsője. Innen indult hosszú vándorútjára a Homo Sapiens, melynek során az egész bolygót bejárta, és mára odáig jutott, hogy mindezt társasjáték formájában is megörökítette. A Fire & Stone-ban nem először, és minden bizonnyal nem is utoljára.
Fire & Stone
- Kiadó/partner: Pegasus Spiele
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 45-60 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,0/5
- Ára: idehaza 12 790 forinttól már kapható
Ahogy a fenti adatokból talán már leszűrhető, a Fire & Stone nem egy bonyolult, és nem is egy kifejezetten hosszú játék. Adott a maihoz képest kissé torz, még javában vándorlófélben levő kontinensekkel megtűzdelt térkép, melyet három nagy egységre tagoltak: Európa-Afrika, Ázsia-Ausztrália és Amerika. A régióinak megfelelően feltöltjük tokenekkel, az erdő-sávval is hasonlóképpen cselekszünk, majd képpel felfelé lerakunk a helyére egy barlang-kártyát, ami később, a játék derekától változtatja meg a szabályokat. Ezután már csak a játékosok készleteit kell kiosztanunk, és indulhatunk is világhódító utunkra.
Kő tűz?
Alapvetően egyetlen dolgunk van: a dél-Afrikából induló kőkorszaki ős-meeple (vagy ahogy itt hívjuk, felfedező) mozgatása a területek között, kezdetben kettő lépéssel ami később a megfelelő technológiák birtokában akár három lépésre és tengeri utakkal bővülhet. Amelyik mezőn a kőkorszaki szaki landol, annak tokenjét megfordítjuk, és az elsőként érkező jogán végrehajtjuk azonnali hatását. A később érkezőknek már csak a másodlagos akció marad, ami ugyan nem oly bőséges, de nem is feltétlenül rosszabb. A tokenek képes felén rejtőző erdőnél például az erdő-sáv kínálatából vehetünk le egy három darabos oszlopot, melyből egyet tartalékba tehetünk; a később jövők már csak a maradékból válogathatnak. Míg a tábortűzért például győzelmi pont jár, később már csak az erdőkből szerzett állatok tokenjeit tudjuk beváltani, általában zsákra és/vagy kajára.
A tokenek többsége a felfedezése után lekerül a tábláról, ezután már csak az oda előre felrajzolt kaja-ikon marad, amit pedig csak akkor tudunk eltárolni, ha van elég zsákunk, amivel raktározhatunk, végül a felhalmozott elemózsiát pedig házakra válthatjuk, amennyiben egy már megkezdett településen tartózkodunk. Ugyancsak véletlenszerűen lelhetjük meg a gyűjtögetni való növényeket, melyeket játékostáblánkon halmozunk fel, és amint letakarjuk a második és harmadik mezőket, húzhatunk egy technológia-kártyát, vagy ha már van legalább egy ilyen, győzelmi pontért letakarhatjuk (kikapcsolhatjuk) jótékony hatásukat. Végül pedig a felfordított kunyhó-tokenek helyére egy ingyen házikót kapunk, a token pedig felvándorol a kunyhó-sávra, ahol egyúttal az új területek megnyílása, egy második felfedező megszerzése, és végül a játék végének jelölése is a feladatuk lesz.
Vagy tűz kő?
És itt jönnek a bajaim a játékkal: az még hagyján, hogy a mechanikák nagyjából köszönő viszonyban sincsenek a témával, az igazi gond az, hogy az egész felfedezősdi egy nagy szerencsejáték, nagyjából zéróhoz konvergáló tervezhetőséggel. A technológiákat véletlenszerűen kapjuk a gyűjtögetéssel, majd véletlenszerűen is húzzuk, csak hogy aztán rájöjjünk, ez bizony haszontalan a számunkra, mert nincs elég zsákunk a farmolásból befolyó kajához. Mely zsákokhoz amúgy szintén csak véletlenszerűen juthatunk a már említett erdőkből, úgyhogy végeredményben újabb adag szerencsére van szükségünk, hogy egy újabb megfelelő zöldséggel letakarhassuk az eleve haszontalan technológiát egy győzelmi pontért. Ez pedig csak egyetlen példa volt, elő tudnék hozni még egy párat, de a lényegen nem változtat: ez már nekem is sok, pedig rengeteg kockát dobálok el egy-egy skirmish meccs során. Hozzátenném persze, hogy ott a statisztika és némi alapvető valószínűség-számítás segítségével legalább lehet mérlegelni a kockázatot (és utána dobni egy duplaegyet), itt még az sincs.
Kicsit sajnálom, hogy így alakult a barátkozásunk a Fire & Stone-nal, mert a prezentáció egyébként roppant gusztusos: a világtérkép jópofa, a kártyák illusztrációi igényesek, a kis fakunyhók pedig kifejezetten cukik. Na, de nem akarom elvenni senki kedvét sem a játéktól, mert amúgy könnyen tanulható és gyorsan lezavarható, egy-egy estére kikapcsolódást jelenthet azoknak, akiket nem zavar a szerencsefaktor, vagy akik amúgy is szeretnek úszni az árral.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Pegasus Spiele-nek! A játék jobbára nyelvvfüggetlen, bár kártyáihoz szükséges némi nyelvismeret, rajongói fordításról pedig nincs tudomásunk)
