Szakavatott megfigyelőnek egyből feltűnhet, hogy az A Battle Through History borítóján a számos harcias hölgy és úr mellett a Sabaton felirat is ott ékeskedik. Annak, aki esetleg nem ismerné a zenekart, vagy sosem hallott volna semmit tőlük, dióhéjban csak annyit, hogy egy svéd metalegyüttesről van szó, akik hősöket dicsőítő, csatákról és hazafiságról szóló dalaikról híresültek el. A Pegasus Spiele felhozatalában azonban nem ők az egyetlen banda, akiket „megtársasjátékosítottak”: a Therion mellett a Powerwolf is hasonló átalakításon esett át – utóbbi, az Armata Strigoi és kiegészítője, a Resurrectionnel együtt nálunk is járt. Na, de egy metalbanda tagjainak bőrébe bújva mégis milyen lehet és hogyan működik egy időutazós-harcolós kaland, társasjáték-formába öntve?
A Battle Through History
- Partner/Kiadó: Pegasus Spiele
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60-120 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2.67
- Ára: a kiadó honlapjáról rendelve 49,99 euró, nagyjából 19 000 forint
A játék összeállítása először némi pluszmunkát is igényel, de nem sokat, csupán a nagyjából a pálya közepén elhelyezkedő rondelt kell a helyére rögzíteni. Miután minden más komponens a helyére került a kör alakú központ körül, már csak a kártyák szétválogatása és az idősíkok feltöltése van hátra. Minden játékos egy, az együttes tagját megformáló minifigurát, egy nyolclapos kezdőpaklit, és négy „battle prowess” tokent kap – a pakliból mindig négy lap kerül a kezünkbe, a tokeneket pedig az esetlegesen egymás ellen vívott csatákban veszíthetjük el, vagy nyerhetjük el mástól.
A játékmenet alapvetően két (plusz egy) fázisra tagolódik: először időutazás következik, majd csatározunk egyet, aminek során harcosokat és relikviákat szerezhetünk, melyek a játék végén győzelmi pontokhoz segítenek minket. Időutazás címén húzunk egy, a fogaskerék-szerű rondel és a pálya fix eleme közé csúsztatható „fűrészfogas” tokent, és a meghatározott pozícióba csúsztatjuk, ezzel kimozgatva az előzőt a helyéről, és elforgatva a kereket. Ezt egymásután legfeljebb két alkalommal tehetjük meg. A tokenen szereplő római számok határozzák meg azt a kort, ahova helyezhetjük figuránkat (de ugyanott nem maradhatunk), illetve a három közül elvehető harci-tokent. Továbbá a rondel túloldalán, annak két „fogát” is kijelöli a tábla, az ezeken található akciókkal pedig a kezünkben levő lapokat cserélhetjük, bővíthetjük különféle módokon.
Csatametal
Mindennek a matatásnak a célja pedig a csata, melynek során vagy a velünk egy idősíkon tartózkodó játékossal, vagy az idősíkon található egységek valamelyikével küzdhetünk meg, a kártya (vagy kártyák) elnyerésének reményében. Maga a harc alapvetően minden esetben ugyanúgy zajlik: a védekező fél lapjainak felkerülése után a támadó játssza ki sajátjait. Egyes egységek erősítést is hozhatnak magukkal, vagy akár extra életerőt jelentő pajzsot is kaphatnak, de egyéb képességekkel is megfordíthatják a csata menetét. Ezután kijátszhatunk legfeljebb annyi harci tokent, ahány kártyánk részt vesz a küzdelemben, ezzel új kártyákhoz juthatunk, vagy egységeink képességeit módosíthatjuk. Miután ez is megtörtént, egységeink számától függően dobunk egyet a két kocka valamelyikével, ennek módosítója pedig a következő lépésben lesz jelentős, mikor következik a harci erő kategóriánkénti összesítése.
A lapok bal oldalán, fentről lefelé, egymás alatt szerepelnek azok hosszú-, és középtávú, valamint közelharci értékei. Ebben a sorrendben (tehát először minden lapon a legfelső számot) mindkét fél összeadja a maga értékeit, figyelembe véve a kocka által okozott módosítókat, a győztes pedig az lesz, akié a nagyobb összeg. A vesztes fél a különbségnek megfelelő életerőt veszít, az elhullott lapokat képpel lefelé fordítja, azok a továbbiakban már nem vesznek részt a harcban. Mindez addig folytatódik, amíg valamelyik oldalon minden harcos el nem esik (ez számít a másik fél győzelmének), vagy az összes harci fázis véget nem ér (ha mindkét félnek marad fenn kártyája, vagy mindenkié egyszerre fordul le, akkor döntetlenről beszélünk). A támadónak minden esetben joga van a védő fél „megölt” lapjait elvenni, ha pedig győzelmet aratott, a relikviák közül is húzhat egy lapot. Amennyiben játékossal harcoltunk, akkor a győztesnek az ellenfél „battle prowess” tokenei közül is jár egy; valamint a védekező fél minden esetben két legyőzött egység után győzelmi pontot jelentő „honor” tokent kap.
Kuszaság a köbön
Az elemek minősége a Pegasus Spiele-től megszokott, magas minőség: vastag, könnyen és sérülésmentesen kinyomható tokenek, jól keverhető, a szokásosnál hosszúkásabb kártyák, melyeken az illusztrációk bőven elférnek. Az A Battle Through History-n azonban máshol is látszik a gondoskodás és a rajongás: az egyes egységek létező és híres regimentek és hősök, akikről egy külön kis füzetben a történelmi hátteréről is olvashatunk, ami nálam mindig pluszpontot jelent. Már csak egy kisebb inzert kéne, de legalább zacsiból van elég a könnyebb setuphoz.
Kevés olyan társasjáték volt, amit nem nagyon élveztem, vagy amit nehezen tudtam értékelni, de hogy őszinte legyek, nekem egyáltalán nem „jött át” az A Battle Through History lényege. Az egymásra dobált mechanikák között az összefüggés jó szívvel szólva is nagyon laza, ami még nem feltétlenül lenne baj, mert máshol is láttam már ilyet. Ami nagyobb gond volt a számomra, hogy a meghódítani kívánt lapok megszerzése gyakorlatilag csak és kizárólag a szerencsén múlik, mert hiába matekozik az ember, hogy miként győzheti le az ellenfelét, ha a kocka hárompontos előnyben részesíti azt valamelyik fronton, vagy urambocsá’ eleve olyan erősítést húzott, ami ellen tervet sem tudunk felállítani. Értem én, hogy a kiszámíthatatlanság a háborúk része, de ez ellen a játék szinte semmilyen eszközt nem ad a kezünkbe. Egyszóval: hazárdjáték.
Az pedig csak hab a tortán, hogy az egymás elleni harc minden esetben a támadót favorizálja, aránytalan vigaszpontokat adva csupán a védekező oldal fáradozásaiért. A közvetlen konfrontáció két játékos esetén teljesen megakasztja a játékot, és értelmetlen oda-vissza viszályba taszít, több játékosnál pedig egy-egy ellenfél kipécézése és kigolyózása igen reális lehetőség. Ha viszont éppen nem egymással harcolunk, csupán tétlenül figyeljük a másik ténykedését, maximum a védekező átkozott kockadobásának hálátlan feladatát engedheti át. Gyorsan hozzáteszem, hogy ezzel csak nekem akadtak gondjaim, a próbajátékok során a többieknek ilyen fenntartásai nem voltak. Innen is látszik, hogy véleményem szubjektív; akinek nincs gondja a szerencsefaktorral, szereti a történelmet, netán a Sabaton rajongója, az minden bizonnyal jól ellesz az A Battle Through Historyval.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Pegasus Spiele-nek! A játék alapvetően ikonokkal kommunikál, szabályainak megértéséhez szükséges némi nyelvtudás. Rajongói fordításról nem tudunk.)
