A Powerwolf zenekar által ihletett Armata Strigoi társasjáték még tavaly szerepelt rovatunkban, mint egy jópofa kooperatív társas a (zenekar tagjai által alakított) farkasemberek és a vámpírok, avagy a két nagyhatalmú strigoi között, akik a Tismana erődbe vették be magukat, hogy ott végezzék el szentségtelen rituáléikat. Ha pedig metal és kőkemény harcosok, akkor a Manowar óta tudjuk, hogy ezzel együtt járnak az alulöltözött, szexi nők (na, nem mintha a Cradle vagy a Dimmu valaha is megijedt volna egy-két teljesen meztelen leányzótól), akik képesek voltak minket is visszacsábítani egy újabb összecsapás erejéig.
Armata Strigoi: Resurrection – By Expansion
- Kiadó/partner: Pegasus Spiele
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 70-90 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: ?/5
- Ára: a kiadó webshopjából 35 euró, nagyjából 12 900 forint, de itthon is kapható
Elvégre az alap ugyanaz, a két strigoi még mindig az erődben bújkál, amit harcias vérfarkasaink igyekeznek bevenni, azonban a vérszopók egy ősi ritussal még nagyobb veszedelmet szabadítanának a világra: a Kobrakirályt, akinek megidézéséhez szüzekre van szükség. Ami ráadás probléma: ha a három toronyban elrejtett leányzókat nem sikerül időben megmenteni, átváltoznak ördögien csábító szukkubuszokká, akik onnantól a kigyóhoz hasonlóan ránk vadásznak.
Vissza a félelem falai közé
Azt fontos tudni, hogy a Resurrection nem önállóan is játszható kiegészítő, így az alapjáték is mindenképpen szükséges hozzá: ez a setup során egyből nyilvánvalóvá válik, elvégre a felállás ugyanaz, avagy elhelyezzük a különböző szobákat és platformokat, majd a kívánt helyszínen, lépcsőkkel vonulunk be az erődbe, amit azonban ezúttal eleve három torony, plusz egy rituálészoba tesz teljessé. Utóbbiba kerül a megidézendő Kobrakirály minije, aki a mezőkön mindig előre lépve közeledik a fizikai valójához, avagy megidézéséhez, miközben előbbiek a három szűznek adnak otthont, akiket jobb esetben megmentünk és kimenekítünk, rosszabb esetben ártatlanságukat vesztve átalakulnak vérszomjas szukkubusszá.
Az extra helyszíneken túl (démoni ellenfeleink titkos átjárókat is kaptak) a kártyák és tokenek között is történik némi csere, hiszen egyes lapok kikerülnek az alapjátékból, mások bekerülnek, illetve a mérgezésnek és komplett új brigádnak hála a tokeneken belül is kapunk “vérfrissítést”. Ha minden készen áll, kezdődhet az ostrom, avagy a játékosok ezúttal is behatolnak az erődbe, ott a kártyáik és azok értékei szerint haladnak, akcióznak és harcolnak, a küzdelmekkel pedig új képességeket vagy akár eszközöket szereznek a nagyobb siker érdekében. A vér ezúttal is fontos, ráadásul már nemcsak a Powerwolf bukása múlik rajta, hanem a szűz lányok megmentése is, akiket a tiszta oldalukkal felfelé lehet megmenteni, elcipelve őket a falakon túlra.
Amennyiben azonban a lányok megmenekülnek vagy átalakulnak, a rituálé pedig beteljesedett, a két strigoi helyét átveszi a Kobrakirály (a sikeres szeánszt követően a vámpírok lekerülnek a helyszínekről), illetve segítői, a szukkubuszok is belépnek a csatába. Ellenfeleink mindig egyszerre lépnek, saját kártyákkal és eszközökkel élnek, ha viszont sikerül legyőzni őket, akkor a játékosok nyernek.
Alapos vérfrissítés
Alapvetően kedveltem az Armata Strigoi dizájnvilágát, az ötleteit, de valahogy a játék maga mégsem emelkedett ki az átlagból, a kiegészítő azonban elhozta számomra azokat az összetevőket, amik kellően felkavarták a játékot ahhoz, hogy jobban tudjak iránta lelkesedni. A 3D-ben kiemelkedő tornyok nagyszerűen mutatnak, Ahogy a szexi szukkubuszok is valóban csábító külsővel rendelkeznek, miközben a Kobrakirály kellően szörnyűséges. Nagyon jó extrák kerültek a képbe, így például a gonosz erők használatában lévő teleportálás a titkos járatokkal igen kellemetlen meglepetéseket okozhat, ahogy a mérgezés is, a rituáléra való felkészülés pedig szintén izgalmas, mielőtt ellenfeleink váltanák egymást.
Ha hibákat kell felróni, akkor azért az anyagminőségbe bele lehet kötni (mind a könnyen sérülő tornyok, mind a kimondottan részletesnek semmiképpen nem mondható minik oldaláról), de egy visszafogott árral ellátott, rendes kiegészítőről van szó, ami alapjaiban változtat a játékon, így csodát ezen a téren szerintem nem is érdemes várni. Az elkért összegért cserébe a Resurrection korrekt tartalmat és minőséget kínál, gyönyörű artworkkel, csábító szukkubuszokkal, jó témával és a játékmenetet picit még izgalmasabbá varázsoló elemekkel, avagy egy olyan kiegészítőről van szó, amit az Armata Strigoi tulajdonosainak szerintem kötelező beszerezni, illetve ezzel együtt már az alapjáték is jobban ajánlható. Még így sem kiemelkedő, de immáron mindenképpen erős jó kategóriás kooperatív társasról van szó, ami a Powerwolf rajongóinak kihagyhatatlan, ahogy bemelegítésnek a játék bemutatója is.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Pegasus Spiele-nek!)
