Van olyan, aki a társasjátékok felkutatásakor és begyűjtésekor alapvetően a kritikák eredményeit nézi, illetve a BGG ranglistájából indul ki, megint más csak bizonyos műfajokon belül próbálkozik – én pedig általánosságban a témaválasztásra és dizájnra ugrom, valamint néha a mechanikára, ha az valamiért megtetszik. Pontosan így jutottam el az Ocean Crisisig és a kínai Shepherd Kitig, bár eredetileg a Kickstarteren futott Forest Guardians keltette fel a figyelmem. Nem mellesleg a két játék hasonló húrokat penget, elvégre mindkettő a környezetvédelem témáját célozza meg, csak éppen két különböző oldalról, de ugyanúgy családi játékként, ezzel egyszerre tanítva a gyerekeket Földünk védelmére és közben még fejlesztve is a gyerkőcöket. Ilyen felütésnek nehéz ellenállni, nézzük tehát, hogy mit tud a tavalyi Kickstarter-kampány során nagyjából 40 dollárért megvásárolható társas, ami végül több mint a nyolcszorosát gyűjtötte össze a kitűzött célnak.
Ocean Crisis
- Kiadó: Shepherd Kit
- Tarsasjatek.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 30-60 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 2/5
A dobozon lévő dizájnt elnézve kétségünk sem támad azzal kapcsolatban, hogy ez egy családi játék, ami a kibontás után is egyértelmű marad. A kezdőjátékost jelölő figura tipikus cukiság, a csomag mélyéről előkerülő állatfigurák, a különböző képességkártyák pedig mind sajátosan kedves stílusban készültek el. Az anyagminőség egyébként kifejezetten tetszik, avagy az összetevők tapintásra kellemesek, strapabírónak tűnnek, ahogy a kialakítás is ötletes. Maga a játéktábla két részre oszlik, ebből a nagyobb a puzzle-ként összepattintható fő terület, majd emellé kerül lehelyezésre a kisebb méretű, de így is masszívabb tengerpart és óceán, aminek jelentős részét egy forgatható kerék jelenti. Ez fogja az egyből idekerült vagy a folyó által a partig hordott szemetet a kijelölt szigetre juttatni, ha pedig utóbbi betelt, sjanos kezdhetjük elölről a játékot. A cél tehát a szemét eltakarítása, a kutatás és fejlesztés, az ehhez vezető út pedig rögös és hosszú. Pláne családi játékhoz mérten.
A játékosok ugyanis összefogva és együttműködve indulnak meg kis figuráikkal, miközben a játékmenet egyik része a munkáslehelyezésről és útépítésről szól, a másik felében pedig kockát dobálunk, menedzseljük az egyre növekvő szemétmennyiséget, valamint, ha szerencsénk van, illetve jól taktikázunk, akkor nemcsak embereink számát növelhetjük, de olyan kutatási folyamatokat is kidolgozhatunk, amikkel eredményesebben tudjuk felvenni a harcot a rengeteg káros anyaggal.
Ehhez a következő akciókat hajthatjuk végre. Az előre felépített terepen a kis figurákkal mindenki kedve szerint gazdálkodik. Egyfelől lehelyezhetők a terület bármely szemétlapkájára, hogy később kockadobással derüljön ki, sikerült-e összeszedni a szétdobált anyagokat (ha nem, akkor átfordítva a másik oldalára lesz még egy lehetőségünk, méghozzá egy minimálisan csökkentett érték dobásával). Másfelől pedig a bázisról az útlapkák segítségével ösvényeket építhetnek ki, avagy annyi lapot veszünk el, ahány munkásunk van ott jelen, majd megpróbáljuk összekötni a különböző területeket. Ezt a lehetőséget azért is érdemes mielőbb kihasználni, mert az ösvények végén plusz munkások, illetve az adott színű munkásokra ható különleges képességek várnak, amikkel aztán könnyíthető a küzdelem. Kisebb összegű dobás is elég lesz a szemét eltüntetésére, akár két szemétlapkára is ráállhatunk egy munkással és hasonlók. Nem utolsó sorban a kerékről leszedett szeméthalmokkal kísérletezhetünk is, az újrahasznosítás pedig pozitív eredménnyel bír: ha sikerrel járunk, onnantól az adott szeméttípusnak mindig a kisebb értékű oldalát kell használni, ami értelemszerűen könnyebbé teszi a tisztogatást.
Mentsük meg!
űBár az Ocean Crisis lényege ennyi, illetve az, hogy hat körön át túléljünk és ne hagyjuk, hogy a sziget beteljen (minden egyes körben egy rakás új szemét érkezik a terepre), még egy csomó apróságot rejt a mechanika, amiknek kiismerése és kihasználása további élményeket nyújt. Egyfelől többfajta szkripten is végigmehetünk, amik nehézségükkel és szemétmennyiségükkel egyre brutálisabb kihívást tartogatnak, másfelől különleges mellékküldetések és missziók is bevonhatók, amik egy-egy állatfaj megmentésével szintén pozitív képességeket hozhatnak játékba és a többi. Beindíthatjuk az óceántisztítót, delfint menthetünk stb. – mindig van valami, amivel sikerül megkavarni a kiismertnek gondolt mechanikát. A játék nem mellesleg kiegészítővel is rendelkezik, szóval bőven van rá indok, hogy miért ugorjunk bele, pláne, ha kisebb gyerekek is vannak a családban.
Mert ugye mondani sem kell, mennyire hasznos lehet, ha játékos módon, egyben némi stratégiázást is tanulva ismerkednek a gyerekek a környezetvédelem fogalmával, aminek már akkor van értelme, ha később nem dobálják szanaszét a szemetet, járjanak éppen az utcán vagy a természetben. Igen, sajnos ez a fajta tudás sokakra ráférne. Ha ehhez hozzávesszük a nagyjából jól kialakított játékmenetet, az izgalmas, több részre bontott táblát, a kedves figurákat, az anyagminőséget és a témájához és célközönségéhez képest mélynek mondható játékmenetet, akkor a pozitív oldal láthatóan erős. Negatív oldal? A szerencse túl nagy befolyással bír, ráadásul személyes tapasztalatom alapján meglehetősen sokszor sikerül alacsony számot dobni, ha pedig a szeméthalom megindul és beindul, akkor Az Utolsó Erőd legstresszesebb pillanatai ugranak be az ember emlékezetében, mikor a hordák szinte megállás nélkül gyűlnek és támadnak. Ettől függetlenül az Ocean Crisis nagyon jópofa és ajánlott kezdeményezés, ami egy fontos témára hívja fel a figyelmet, méghozzá minőségi formában. Kíváncsi vagyok a Shepherd Kit további játékaira, ezzel most megjött hozzájuk a kedvem.
