Nem könnyű a szupergonoszok élete. Nem elég, hogy nap mint nap valami gonoszságon kell törni a fejüket, hogy felvételt nyerjenek a Gonoszok Ligájába, még az ügyeletes jófiú is folyton a nyomukban jár. Az Evil Upheaval-ben az egyik ilyen feltörekvő gonoszt fogjuk megszemélyesíteni, sokadmagunk és az ügyeletes jófiú ellenében, egy nem is annyira barátságos viadalban.
Evil Upheaval
- Partner/kiadó: Lucky Troll Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 45-60 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,0/5
- Ára: a kiadó honlapjáról a sima kiadás 50 dollár, nagyjából 18 300 forint
Az alapfelütés talán komolynak hangzik, de az Evil Upheaval inkább a komikum oldaláról közelíti meg mindezt, ehhez elég csak szupergonoszainkra ránézni és azonnal nyilvánvalóvá válik. A gonosz bohóc és a gót vámpírúrnő mellett a robotnak öltözött luchadora vagy egy kabalamackó-ruhába bújt fickó is éppúgy megfér a feltörekvő gonoszok sorában. A jótevő Mullet Kapitány pedig akár egy szombat délelőtti rajzfilm hőse is lehetne, és akkor még nem is beszéltünk a különféle végrehajtható gaztettekről. Válogatott aljasságaink sorában éppúgy megfér a forgalomirányító rendszer megbuherálása, mint a bíróság épületének szellőzőibe csempészett, ipari mennyiségű döglött hal.
Na de hogyan lesz ebből játék, és miként működik a gyakorlatban, avagy az asztalon? A nagyjából egy A4-es lapon – ha kissé túlzsúfolva is, de – elférő szabályra pillantva egyből nyilvánvaló, hogy egyszerűen. De be kell vallanom, lehet, hogy a hiba az én készülékemben van, mert első olvasatra nem igazán állt össze a kép, csak akkor tisztult ki, miután megbarátkoztam a szabályok furcsa elrendezésével. Egy dolgot kivéve. Ugyanis csak az egyes lépéslehetőségek részletezésénél említik, hogy legfeljebb három loot-kártya lehet a kezünkben, így az első meccset nem így játszottuk, és egészen más volt a játék dinamikája, mint a későbbiekben. Az előkészületek során a kiosztottak kettő karakterlapról választunk egyet, kapunk két loot-kártyát és két alkatrész-tokent, valamint erőjelölőnket a kettes szintre állítjuk. A táblára felkerülnek Mullet Kapitány és a Gonoszok standee-jei, valamint a megfelelő helyszínekre lootot, alkatrészeket és gonosz terveket helyezünk.
Gonosznak áll a világ
A játéktér alapvetőn két részre bontható: a pálya közepén levő gonosz búvóhelyről indulunk és a szélein található helyszínek közt (diszkontáruház, roncstelep, bizományi, zálogház) mozgunk a minket reprezentáló, nagy standee-kkel. A másik terület a gonosz búvóhely körül húzódó pontozósáv, ahol a kis standee-k haladnak a célhoz vezető úton. Itt a mágikus tizenötös szám azonnali győzelmet jelent az azt elérő aspiráns számára. A másik lehetőség, hogy összerakjuk szuperfegyverünket, és elintézzük Mullet Kapitányt. De résen kell lennünk, mert első lépésből csak leütni tudjuk, ha ekkor egy szuperfegyvert birtokló ellenfelünk is ott tartózkodik, övé a dicsőség és vele a győzelem.
A lépéssorrend mindig a győzelmi pontok alapján kerül meghatározásra. Egy körben csak egyet léphetünk, szabadon akárhová, csak ugyanazon a helyen nem maradhatunk. Ezt követően akciókat hajthatunk végre, egyesével felváltva: kijátszhatunk egy loot-kártyát; becserélhetünk egy alkatrészt az adott helyen levő lootért vagy más alkatrészért; használhatjuk szuperképességünket (mindegyik gonosztevőnek más és más), amennyiben az erő-mérőnk a maximumon van. Továbbá a gonosz búvóhelyen beépíthetjük alkatrészeinket a szuperfegyverünkbe, ha pedig kész fegyverünk van és ugyanazon a mezőn állunk, harcolhatunk a Kapitánnyal. Ha ezek közül semmit sem tudunk vagy akarunk megtenni, „elkötelezhetjük” magunkat az adott helyszínen: ezt a standee eldöntésével jelöljük – az utolsó állva maradó játékos kap két győzelmi pontot és két akciólehetőséget, mielőtt köteles lenne „lefektetni” figuráját.
Amint mindenki elkötelezte magát, ellenőrizzük, hogy sikerült-e valahol egy gonosz tervet végrehajtani. Ehhez az adott területen álló játékosok erejének összegét kell összehasonlítani az adott terv szintjével, és ha sikerült meghaladni azt, akkor fordított lépéssorendben mindenki választhat magának egy jutalmat. Egy jutalom természetesen csak egyszer választható, és a vonatkozó meghatározott maximumokat (kézben tartható lapok, hátizsákban cipelhető alkatrészek, maximális erőszint) nem lehet túllépni semmilyen esetben sem. Ha nem sikerül egy feladatot sem teljesíteni, akkor a kapitány mezőjén levőt el kell dobni. A Kapitány mezőjén szereplő feladat sosem teljesíthető, és ha valaki vele egy helyen áll, akkor – hacsak nincs szuperfegyvere – alaposan ellátja a baját és az adott játékos két tárgyát elveszíti. Ezután újra feltöltjük a táblát, Mullet tovább halad körbe, aktiváljuk a játékosokat, és kezdődhet a következő kör.
Trükkös tarsoly
Az alapvetően egyszerű és nem feltétlenül konfrontatív játékban bőven van lehetőségünk segíteni vagy kiszúrni a többiekkel, főleg a loot-kártyák segítségével. Ezekkel extra mozgást hajthatunk vagy épp hajtathatunk végre, másokat a Kapitány elé lökve, vagy saját gonosz tervünkhöz „rántva” őket, netán épp ellenkezőleg, cserbenhagyva másokat. De ugyanígy húzhatunk vagy lophatunk lootot és alkatrészeket is, az egyszerű lépések számos irányba működhetnek, ezzel igazán élvezetessé és taktikussá téve a küzdelmet.
De akad azért bánatom is az Evil Upheaval-lel kapcsolatban, egyrészt erős nyelvfüggősége okán, másrészt pedig, mert legalább három főtől az igazi, harmadrészt meg illusztráció-szegénysége miatt szomorkodom. Utóbbi részben azért is a bajom, mert ahol van grafika, ott teljesen átjön a komolytalan hangvétel, és szívesen megnéztem volna egy-egy szituáció vagy esemény ábrázolását, ha már az amúgy mindenhol jelenlevő ízelítő szöveg nagyon vizuálisan festi le azt, alig egy mondatban. Az egyes kártyákon mindig minden szövegesen van feltüntetve, maga az ikonrendszer kezdetleges, nincs hozzá magyarázat, de nem is teljesen egyértelmű vagy konzisztens minden esetben az adott akció működését illetően. Az amúgy vicces gonosz tervek leírása mellett egy kis rajzot simán el tudnék képzelni akár egy, valamivel nagyobb alakú kártyán is, mert így, nyelvismeret híján, a kisebbeknek gondot okozhat a játék átélése.
Persze ettől még jól (mit jól, nagyon jól) lehet vele szórakozni, kötelező gonosz kacaj és dr. Genyás kisujj-mozdulat kíséretében felolvasva a szörnyűbbnél szörnyűbb gaztetteket. A játék könnyed hangvétele oldja valamelyest a szolíd szemétkedést, az elmaradhatatlan konfrontációt és árulást, amit néha egyébként lehetetlen kikerülni. De hát mit is vár az ember egy szupergonosztól, mondhatnánk. Mindennek fényében a szelídlelkűek talán kevésbé, mindenki más viszont nagyon jól fog szórakozni az Evil Upheaval során, annak kisebb hiányosságai ellenére is.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Lucky Troll Gamesnek! A játék erősen nyelvfüggő, magyar fordításról nincsen tudomásunk)
