Nem először és garantáltan nem utoljára kerül szóba a reimplementáció témája, méghozzá több okból. Egyrészt, mert az elmúlt időszakban több olyan társas is terítékre került (például a Smallworld vagy a Yellow & Yangtze), amely megfelel ennek a kritériumnak, másrészt pedig mert számomra rendkívül érdekes, miként és hogyan lesz valamiből egy esetenként teljesen más játék. Erre pedig a Fortnál jelenleg keresve sem lehet találni jobb játékot, amit eredetileg SPQF-ként jelent meg, 2018-ban, ősi civilizációk felemelkedését mutatva be. Ezzel szemben...
FORT
- Kiadó / Partner: Leder Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 20-40 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,41/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó webshopjából 30 USD, nagyjából 8900 forint
...a Fort első ránézésre a legkevésbé sem ugyanaz a játék, hiszen civilizációk felemelkedése helyett „csak” azt élhetjük át, milyen gyerekként barátokat szerezni, játszani velük, aztán ideiglenesen lecserélni őket egy másik haverért. A Fortban ugyanis minden résztvevő egy kölyköt alakít, aki szeretné megtömni a hátizsákját és a titkos raktárát pizzával és játékkal, hogy aztán ezeket felhasználva húzza fel egy fa lombkoronájára az erődjét, vagy cserélje le az építésben segédkező haverjait. A játék fináléját az indítja be, aki elsőként tudja a legmenőbb erődöt felhúzni, vagy aki elsőként gyűjt össze 25 győzelmi pontot (vagy legalábbis a legtöbbet, ha a parkban elfogynának a haverjelöltek), a nyertes pedig a legtöbb pontot gyűjtő fél.
A Fort mindezt egy klasszikus kézmenedzselős stratégia formájában tálalja, ahol minden fordulóban mindössze egy kártya játszható ki az azon látható publikus vagy privát akció érdekében. A repertoár meglehetősen széles, bár a legtöbb akció alapvetően a nyersanyagszerzést támogatja, vagy épp az erőd építését. A dologban két csavar van: egyrészt a publikus akciókat a többi játékos lemásolhatja (hiszen gyerekkorában ki ne utánozta volna a menő arcokat?), másrészt bizonyos akciókat lehet "erősíteni" is. Minden egyes lap 6+1 színnel rendelkezik, egy erre alkalmas akció erősítéséhez, vagy magához a követéshez pedig a kijátszott lap színével megegyező lapok bedobása szükséges. Hiába van tehát minden kör 1 lap kijátszására korlátozva, ennél jóval többet is el lehet égetni mind a saját, mind a többi játékos fordulójában.
Ez igazából egy fontos stratégia, ugyanis a ki nem játszott lapok nem a dobópakliba kerülnek, hanem a saját játéktábla fölé, a "kertbe". Az akció végeztével muszáj legalább egy új barátot szerezni, és ezt nemcsak a parkból (a közösből) lehet, hanem más kertjéből is, elcsábítva az ott játszó kölykök egyikét. Ennek révén nagyon értékes akcióktól is el lehet vágni a riválisokat, még ha csak ideiglenesen is. Ugyancsak emiatt a lapok nagyon gyorsan gazdát tudnak cserélni, a követés révén pedig még akkor is van mit tenni, ha épp másvalaki az aktív játékos.
A lapok rendkívül tetszetősek, ami nem véletlen, hiszen azokat ezúttal is a Leder Gamesnek dolgozó zseniális grafikus, a Rooton is dolgozó Kyle Ferrin illusztrálta. Emellett nagyon egyszerű, és az első játék folyamán villámgyorsan elsajátítható ikonográfiára építenek, így tényleg pár pillantással fel lehet fogni, hogy az adott lap melyik színhez tartozik, és mire képes. Ez pedig igazából a parádés prezentációnak csak az egyik fele. A másikat a vastag, rendes mélyedésekkel rendelkező játékostáblák, valamint a fából készült, screenprintelt játék- és pizzakorongok adják, melyek kiválóan belesimulnak az aprócska doboz egyszerű inzertjébe, még akár a prémium kártyavédők társaságában is.
A Fort ugyanakkor félrevezető is lehet: bár nem szuperkomplex, pár lélegzettel azért nehezebb, mint egy családi társas, és a rendkívül barátságos tálalás és téma ellenére azért bőven akad benne konfrontációs lehetőség. Persze az is igaz, hogy ritkák azok a gyerekek, akik alkalmanként ne tennének rossz fát a tűzre!
(A játékot partnerünk, a Leder Games biztosította – köszönjük! A játék angol nyelvű, de elérhető hozzá magyar rajongói kézikönyv és segédkártya is!)
