A Project L a rengeteg, mindenféle poliominóra építő társas mellett egyszerű élményt ígér: gyors és könnyed feladatmegoldást, aminél fejtörőket kell körről körre megoldva annyi pontot szerezni, hogy azzal legyőzzük ellenfeleinket. Mindez nagyon jól hangzik, ráadásul a csehek által készített játék már a látvánnyal és a dizájnnal is képes érzékeny húrokat megpengetni, de elsőre azért nem egyértelmű, hogy mennyire van mindebben kihívás, illetve mennyire muzsikál jól akár hosszabb távon is a Tetris asztali verziója.
Project L
- Hazai partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 20-40 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1,64/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 10 990 forint
Mert az már a dobozképre pillantva és a doboz kibontásakor is elég egyértelmű, hogy a Tetrisnek nagyon sokat köszönhet a társas. A címoldalon virító L a sötét háttér előtt szinte Grálként ragyogja be a Tetris-rajongók látképét, ha pedig a kisebb méretű dobozt kibontjuk, a közkedvelt videójáték hatásai még egyértelműbbek. A csomagban egy rakás poliominót találunk, méret (lényegében mindegyik négyzetekből áll) szerint más-más alakzatban és színben, amivel igen könnyű a szétválogatás, bár erre igazából semmi szükség, hiszen a teljes készlet elérhető, maximum a darabszámokban lehet különbség. És minden ezeken a kis darabkákon és a feladatokat jelentő kártyákon áll...
Rakd ki, amit és...
A setup ugyanis rendkívül rövid és egyszerű. Mindenki kap egy kezdő készletet, az asztalra kerülnek a megfelelő számú fehér és fekete hátlapú feladatkártyák, amikből aztán egy 2x4-es piac is kiépül. Lényegében ezzel indul minden, hogy utána a játékosok megmérettessék magukat, aminek során aztán a saját körében mindenki három akcióval rendelkezik, amit tetszőlegesen használhat az alábbi lehetőségekre: elvesz egy feladatkártyát, majd feltölti a piacot; elvesz egy 1-es szintű elemet; elhelyez egy elemet valamelyik előtte lévő feladatkártyán; fejleszt egy elemet egy magasabb szintre. Körönként egyszer pedig egy mesterakcióra is van lehetőség, amivel minden egyes készülő feladatkártyára rátehet egy-egy elemet. Ami kimondottan nagy segítség, hiszen egyszerre minden játékos előtt 4 aktív feladatkártya lehet.
És igazából ennyi a feladat, hogy az elvett feladatkártyákra elkezdünk elemeket felpakolni, így teljesítve azokat, avagy kitöltve a mélyedést jelentő alakzatot. Egymásra nem pakolhatjuk a műanyag poliominókat, illetve a mélyedésből sem lóghatnak ki, tehát pontosan kell kitölteni a helyet. Amennyiben egy feladat kész, azt egyből a saját, kész lapjaink közé helyezzük, illetve elvesszük a közös készletből a nyereményül szolgáló elemet, ami innentől a saját elemeink sorát gazdagítja. Fontos, hogy minden kitöltött feladatkártya után egyből visszakapjuk az ahhoz használt elemeket, de addig nem vehetjük el, amit már letettünk. Ha pedig a fekete pakli elfogy, ezután még egy köre lesz mindenkinek, hogy végül jöjjön a pontozás a teljesített feladatkártyák összegei alapján.
...amint lehet
Ez pedig egyben a játék legnagyobb hátránya, legalábbis számomra. Mert ha valaki nagyon gyorsan elhúz és nekiáll a fekete feladatokat begyűjteni, igen gyorsan vége lehet a meccsnek. És természetesen a fekete lapok hozzák a legnagyobb összegeket, avagy, ha valaki ezekre fekszik rá, mindenki másnak is muszáj lesz. Bár ezt egyszerűen meg lehet oldani azzal, hogy csak a fehér kártyák elfogyása után állhatunk neki feketét gyűjteni, ami ugyan jelentős szigorítás, de így kihúzható a játékidő, hiszen a Project L amúgy egy nagyon gyors társas, aminek pikkpakk a végére lehet érni. A villámgyors feladatmegoldásra és készletfejlesztésre épít, ráadásul teszi ezt nagyon jó érzékkel, ami miatt eleve nagy sikere lehet és van is a könnyedebb és casual játékok kedvelőinél.
Mert egyébként meg nehéz belekötni, ha azt vesszük alapul, mire készült. A Project L nem mély, nem taktikus vagy komoly stratégiai játék, hanem egy rendkívül könnyed és egyszerű absztrakt stratégia, amivel nagyjából bárki játszhat 2 perc szabálymagyarázatot követően. Van szóló módja, így önmagában is élvezhető (szimpla fejtörőnek mondható), de természetesen emberi ellenfelekkel az igazi. A másiknak lehet ártani a feladatok megszerzésével, egy előrehozott lezárással, de alapvetően nem ez benne a legfontosabb, hanem a szó szerinti Tetrisezés, amivel szünet nélkül feladványokat oldunk meg, egymás után teljesítve a kártyák kívánalmait, ami egy nagyon jópofa és kimondottan mutatós fillert eredményez. Megértem, ha valakinek ez kevés, elsőre nálunk is nagyon gyorsnak tűnt a játék, ami pici hiányérzetet hagyott maga után, de összességében így is minőségi darabról van szó, ami pont annyit ad, amennyit ígér.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Gémklubnak!)
