A Mindclash Games, az Antler Games és számos egyéb stúdió hazájában túlzás lenne azt állítani, hogy a hazai alkotók a kártyajátékokra specializálódtak, de az biztos, hogy az elmúlt évek hazai kiadásai között elég sok ilyet találni. Legyen szó a Vagabundról és annak általam nagyon szeretett Chachapoyájáról, a közelmúlt Barakkájáról, a Spiel des Jahres ajánlott-kategóriáig kúszó Spicy-ról, magyar készítésű kártyajátékból bőven akad a boltokban, és pont a Spicyt jegyző Gémklub az a kiadó, mely nemrég egy újabbat küldött a csatatérre.
FRÖCCS
- Partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-6 fő
- Játékidő: átlagosan 30 perc
- Korcsoport: 16+
- Nehézség: 2,00/5
- Ajánlott ára: 7990 forint
A Fröccs ugyanis, mint ahogy azt a címe elég könnyen elárulja, a bor és szóda frigyéből született italról szól, annak is a jövedelmezőbb oldaláról, azaz nem a fogyasztásról, hanem az előállításról és értékesítésről. A 2-6 fős partijátékban minden résztvevő célja az, hogy a játék végére a lehető legnagyobb vagyonnal rendelkezzen, és így kivívja a győzelmet.
Ehhez kezdésnek mindenki kap egy kocsmahőst – egyedi képességgel felruházott karaktert, amely a változatosságot és az asszimetriát hivatott biztosítani –, két poharat, és pár véletlenszerűen húzott lapot: ezt kell úgy megkavarni, hogy lehetőség szerint a többieknek hátránya keletkezzen, nekünk pedig elsősorban pénzbeli előnyünk.
A játékmenet ehhez minden segítséget megad, elsősorban a körönként elvégezhető két akciólehetőség formájában: el lehet adni a már elkészült fröccsöt, lehet két új lapot húzni, új poharat vásárolni vagy kártyát kijátszani. Ezen akciólehetőségek szorosan összefüggnek egymással, hiszen fröccsöt eladni csak úgy lehet, ha azt előtte elkészítjük, amihez kell egy pohár, abba pedig a bor és szóda relatíve szabadon választott keveréke. A cél minden esetben a pohár csurig töltése, amihez legalább egy bor- és egy szódakártyára van szükség, de a 3- és az 5 dl-es poharak esetében két lap értelemszerűen nem lesz elég.
Az sem mindegy, hogy a három potenciális bor közül melyikből is építkezünk (pancsolni csak egy különleges karakter tud, amúgy kötelezően csak egy borfajta lehet minden pohárban), hiszen azok értéke nagyban függ a típusuktól és a számuktól. Ezt az egyszerű, de annál hasznosabb segédlap foglalja össze, amely folyamatosan segít a tervezésben.
De, mint azt tudjuk, ember tervez, Isten végez, a Fröccsben pedig a riválisok még keresztbe is tesznek – teszik mindezt azon szívató lapokkal, melyek eltörhetnek egy üres poharat, felszívhatnak egy adag bort, kiönthetnek egy adag szódát, vagy épp 20 forintot dobathatnak be a kasszába. Védekezni két fegyverrel lehet: egyrészt egy bemutatok lappal, amely negálja a szívatás hatását, másrészt alkudozással, melynek során igyekszünk valahogy meggyőzni (pénzzel, borral vagy egy zsíros ígérettel) a másikat, hogy hagyjon minket békén.
Ez az alkudozás, a többiekkel való kommunikáció elsősorban nagyobb játékosszám esetén igazán hangsúlyos, hiszen a rendelkezésre álló lapmennyiség ott lényegesen gyorsabban pörög, és amikor a húzópakli elfogy, már csak egy kör marad a játék végéig és a végső pontozásig.
Bonyolultsággal a Fröccsöt vádolni így nem lehet, ahogy azzal sem, hogy nem lenne szép. A gyönyörűen megrajzolt lapok, a nagyon stílusos karakterek, a kora kilencvenes évek érméit mintázó pénzkorongok mind nagyon tetszetősek, a játékmenet pedig van annyira egyszerű és pörgős, hogy 30-40 perc alatt lepörögjön egy menet. Ezért ugyanakkor komoly, sőt már-már indokolatlanul magas összeget kérnek, és talán szerencsésebb lett volna ennél barátságosabban mérni a fröccsöt: a jó bornak megkérik az árát, de a kocsmázást azért olcsóbban is meg szokás úszni.
(A tesztpéldányt partnerünk, a Gémklub biztosította – köszönjük!)
