Csapatunk imádja a jó kis stratégiai játékokat, amiknél mindenki a saját szerencséjének kovácsa, de a kooperatív, összedolgozós és közös célért küzdő darabokat sem vetjük meg. Sőt, elárulok egy nagy titkot: a nagydobozos, összetettebb társasok mellett néha nemcsak az egyszerűbb, de könnyű kikapcsolódásként működő, szimplán szórakoztató játékokat vesszük elő, de kifejezetten gyors, 10-20 perces fillereket is bevetünk, ami kimondottan jó átvezetés két nagyobb kaland között. Így jutottunk el a Bal jobb dilemmáig, ami azt hiszem, nálunk idén kimaxolta a közösségi játék érzetét.
Bal jobb dilemma (Left Right Dilemma)
- Hazai partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 3-6
- Játékidő: átlagosan 25-35 perc
- Korcsoport: 18+
- Nehézség: 1/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapjáról rendelve 8490 forint
Ahogyan a játék, maga a felkészülés is elképesztően egyszerű és gyors. A legtöbb időt az veszi el, hogy összeszereljük a szavazó tárcsákat, majd ha ez megvan, mindenki kap egyet. Ezután a kártyapakliból véletlenszerűen húzott 6 lapot piramis (hegy) módjára elrendezzük, majd legalulra kerül a három kartonelemből álló tábla, a 6 kunyhóval, ahova a sielő érkezik.
És mi együtt játszottunk éveken át
És hogy ki a sielő? Nos, az éppen aktív játékos, aki a kártyák kérdései és válaszai alapján eldönti, milyen úton jut le a hegy tetejéről, majd az aljában melyik kunyhóba érkezik. Merthogy minden kártyán egy kérdés vagy legalábbis téma található, egy balra és egy jobbra irányító válasszal/választással, amit megtalálva haladhat le a játékos a hegy aljáig. Így mielőtt leérkezik, és a tárcsáján beállítja a kunyhó számát, lényegében három kérdésben kell dönteni, ami azonban nem is olyan könnyű feladat. És akkor mit mondjanak a többiek?
Mert sokszor már az adott játékos is nehezen dönt a megfelelő irányról, de a többieknek ezt kell kitalálniuk, méghozzá úgy, hogy nem beszélnek össze, hanem mindenki annak megfelelően választ egy számot a tárcsáján, hogy mit gondol az aktív játékosról, illetve hogy ismeri a személyét. Majd együtt felfedik, mire tippelnek, megbeszélik, hogy miért, és végül döntenek a helyes választ illetően. Avagy dűlőre kell jutni, legvégső esetben az aktív játékos balján ülő személy dönti el a kunyhó számát. Amennyiben ez kész, az aktív játékos comingoutol, és ha sikerült az ő kunyhóját választani, az 1 pont, ha nem sikerült, akkor meg 0. Ezután a soron következő játékos válik aktív játékossá, majd ha mindenki sorra került, még egy forduló jön, amikor mindenki sielővé válik (így összesen kétszer adva fel a leckét a többieknek), és vége a játéknak. A szerzett pontokat összeszámolva pedig kiderül, hogy a csapat mennyire ismeri egymást. Vagy nem.
…az első pofon a legnagyobb
Ugye, hogy egyszerű? Legalábbis a mechanika, ami tényleg egy laza sielés a hegyoldalon. Három választás, majd egyeztetés, utána pedig jobb esetben pontozás. Csakhogy maga a döntés nem mindig egyszerű. Mert vannak kérdések, amiknél szívem szerint egyik lehetőséget sem választanám, de ilyenkor a kisebbik rossz mellett kell dönteni. És mi van, ha a többiek tudják rólam, hogy az adott dolog nem jellemző? Bele lehet tehát futni olyan zsákutcába, ami nem kifejezetten a játékosok hibájából alakul ki, viszont a saját tapasztalatok alapján így is rá lehet érezni arra, hogy éppen mit érdemes választani. És bizony a kérdések között bőven vannak provokatív darabok, amiket fiatalabbak társaságában érdemes kivenni, noha a játék maga alapból 18+-osra lett belőve. Sok döntési lehetőség simán mehet bárkinek, de nem kevés szexuális jellegű vagy éppen trágár megfogalmazású, szóval ezekre oda kell figyelni, ha olyan a játékosközösség. Akit viszont nem zavarnak az ilyen kérdések, de legalábbis nyíltan képes reagálni vagy beszélni a témáról, annak ez semmilyen problémát nem okoz, és akkor a hangulat is oldott, a társas pedig gördülékenyen lefut.
Nálunk hála az égnek így ment, nem is vártam mást, de el tudom képzelni, hogy másnál egy-egy kérdés kiüti a biztosítékot. Amiért kár, mert egyfelől a Bal jobb dilemma elég jó móka, másfelől tényleg mutatja, mennyire ismerik egymást a csapat tagjai. Barátok és szerelmek esetében ez meg azért elég alapvető lenne. A komponensek minősége rendben van, semmi extra, az illusztrációk elég szimplák (azért van köztük nem egy, ami kellően vicces), ami viszont kiemelkedő, az a kártyák mennyisége. Jó, hogy három főnél eleve 36-ot egyből megismerünk, de a terebélyes kártyahalom így is sokáig kitart, ráadásul minden lap 2 oldalas, avagy ha mindet láttuk, azután is van még élet. A Bal jobb dilemma így egy jópofa, kicsit talán túlárazott, de így elég sokáig működőképes, jó társaság esetén nagyon oldott hangulatú játékot biztosító, nem mellesleg a csapatot még jobban összekovácsoló játék, ami ugyan nem kötelező darab, de simán ajánlható és szerethető a maga egyszerűségével és vicces stílusával. Ha pedig esetleg már legurult egy-két ital is, akkor esélyes, hogy nem a hegy lába és egy-egy kényesebb kérdés a legmélyebb pont, ahova a társaság és az est juthat.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Gémklubnak!)
