Már a kanyarban az Azul: A királyné kertje, ami immáron a negyedik variációja a brandnek, így úgy gondoltuk, ideje elővenni a legelső verziót, amit szinte mindenki ismer, aki már összetalálkozott az absztrakt stratégia műfajával. Mert bár a legújabb változat egyfajta Calicosodáson esett át, ezzel tűnik ki a sorból, nem lehet elmenni a tény mellett, hogy a 2017-es Azul egyszerű és közérthető mivoltával került be a zsáner legjobbjai közé, ahol BGG-n jelen pillanatban egyedül a 2021-es Cascadia vadvilága előzi meg, miközben a családi mezőnyben is a nyolcadik helyen áll. Megkerülhetetlen és kihagyhatatlan darabja a felhozatalnak, lényegében rendre olyanokkal együtt emlegetve, mint a Patchwork vagy a Sagrada, a kérdés pedig mindössze annyi, hogy 5 esztendő, több átdolgozás és rengeteg nagyszerű követő után mennyire működik még a recept, mennyire van vagy éppen nincs párja a csempézős játéknak, mely a nem éppen kezdő Michael Kiesling jóvoltából meghódította a világot?
Azul
- Hazai partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 30-45 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1,76/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 14 990 forint
A Dél-spanyolországi Alhambra-palotában tett látogatása után a portugál I. Mánuel királyt teljesen elbűvölte a mór díszcsempék szépsége, így hazatérvén, mint csempe lerakó (burkoló) művészek, a játékosokra hárul a feladat, hogy az Évora királyi palota falait feldíszítsék. A kérdés már csak az, hogy mit lehet kihozni néhány kartonkorongból, játékosonként egy táblából, valamint az egyetlen húzózsákból előlerülő, rengeteg csempével, amik különböző színű, négyszögletes műanyagként várják, hogy a játékosok tábláira kerüljenek.
Egy megvalósult álom
Mielőtt számos más összetevővel keverték volna, így megbolondítva a receptet, az Azul rendkívül egyszerű koncepcióval lépett az absztrakt stratégiák színes porondjára: a játékosszámtól függő mennyiségben asztalra került korongokra 4-4 csempét teszünk, majd a burkoló kisiparosok ezeket szólítják magukhoz. Vagy az egyik korongon lévő valamelyik szín (szintén azon a korongon található) összes darabját veszik el, majd a maradékot betolják a korongok közötti közös, ömlesztett mezőre, vagy utóbbiból vesznek el egy adott színből minden egyes csempét. Az így szerzett darabokkal aztán a saját tábla egyik üres vagy félig betöltött sorát kitöltik, az esetleg extra csempéket, amiket nem lehet lehelyezni, a mínusz pontokat hozó alsó sorba helyezik, majd jöhet a következő játékos, egészen addig, míg el nem fogy az összes csempe a közös játéktérről. Ezután a játékosok a kitöltött soraik legszélső csempéjét a szintén a saját táblájukon lévő falba helyezik, az adott sor azonos színű mezőjére, majd az így hézagossá váló, előbb még teli sorok maradék csempéit a doboz fedelébe rakják.
Ezután újabb kör jön, amikor megint a korongokról és a közös készletből vesznek el a játékosok, és mindezt egészen addig csinálják, amíg valaki be nem fejez a saját falán egy teljes sort, amit követően jöhet a végjáték és a végső pontozás. Végső pontozás, mert a játékosok minden egyes, a saját falukra kerülő csempénél pontokat lépnek a saját sávjukon, méghozzá úgy, hogy a lehelyezett csempével szomszédos csempékért (és az azokkal szomszédosokért) is pontokat kapnak. Sőt, a játék végén, a teli soron kívül további pontokat ér minden egyes teli oszlop, valamint az is, ha egy adott színből a saját táblán minden mező be lett csempézve. Így jön ki a végeredmény, leszámolva a mínusz pontokat, hogy végül az győzzön, aki a legtöbb pontot szedte össze.
Nem kevés szórakozás lett belecsempé(s)zve
Nem véletlen, hogy a 2017-es Azul továbbra is a kategóriájának élmezőnyébe tartozik, amit még a saját folytatásai és variációi sem tudnak beelőzni. Ez ugyanis a legkerekebb és legérthetőbb (egyben letisztultabb) része a sorozatnak, ami minden egyes játéknál adja magát, adja az élményt és a lehetőségeket, és bár kevés variálás van benne, mégis tökéletesen működik. Persze, hogy valakinek melyik absztrakt stratégia a kedvence, az egyéni dolog, elvégre a Sagrada vagy a Patchwork is remek, de tény, hogy kevés olyan letitsztult és élvezetes játék van a műfajban, mint az Azul, ami laza és mégis tervezgetős-gondolkodós játékmenetével, valamint fantasztikus asztalképével abszolút kiemelkedik még az élmezőnyből is.
Asztalkép? Nos, azok a csempék nemcsak minőségi alkatrészek, de nagyon jól is néznek ki! Színes, mintás darabkák, amikből egy szép falat lehet kiépíteni, méghozzá nemcsak egy falat szerencsével. Bocsánat! Akár azt is figyelhetjük a nagy stratégiázás közben, hogy másnak mire van szüksége, ebben akadályozhatjuk, sőt a kezdőjátékos jelölője is számít, hiszen bár azzal -1 pontot gyűjtünk be, de egy kellően jó kombónál még ez a veszteség is megérheti. Szóval a magas szórakozási faktort sikerült masszív módon belecsempé(s)zni a játékba, és ez egyáltalán nem túlzás. (Ismét elnézést!) Az Azul pedig, köszöni szépen, még 5 év elteltével, két másik variáció és számos trónkövetelő megjelenésével is ugyanolyan nagyszerű szórakozás, remek élmény, és lényegében nem hiányoznak belőle azok a extrán beletett elemek, amik később köszöntek be a sorozatba. Kifejezetten ajánlott darabja minden absztrakt-kedvelő gyűjteményének, miközben azért kíváncsian várjuk a soron következő epizódot, ami most már lényegében bármikor beeshet hozzánk. Természetesen arról is írni fogunk. Addig is, csempére fel, majd ha belejöttünk, jöhet a saját fürdőszoba is!
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Gémklubnak!)
