Az 1963 óta igen népszerű Doctor Who-szériáról röviden már megemlékeztem a legújabb, Don’t Blink című asztali feldolgozásnál, de amíg megérkezik a 16. Doktor, számos módon újraélhetjük szó szerint fantasztikus kalandjait, méghozzá rengeteg korábbi szereplő bőrébe bújva. A Time of the Daleks ugyanis nem kínál mást, mint a gyilkos nemezisek, a dalekok elleni harcot, időn és téren át, a legkülönbözőbb helyzetekben és bolygókon, változatos szereplőkkel. Hiszen a már korábban megjelent, de a Gale Force Nine jóvoltából immár hozzánk is eljutott társas alapból több Doktort és közkedvelt segítőt/társat tartalmaz, ha pedig beruházunk a kiegészítőre, a széria teljes történelmét újraélhetjük a kártyák, kockák, minik… és a pokoli Davros társaságában.
Doctor Who: Time of the Daleks
- Kiadó/partner: Gale Force Nine
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív/kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő (kiegészítővel 6)
- Játékidő: átlagosan 120 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,35/5
- Ára: a kiadó webshopjából 60 USD, nagyjából 21 900 forint, de hasonló áron itthon is kapható
A felállás egyszerű: a Doktor (aki fajtájából az utolsó, egy igazi Időúr, aki hatalmas csatákat és világok pusztulását látta) szokás szerint összeakasztja a bajszát a dalekok seregével, akik a már ismert Davros vezetésével a világ elpusztításán fáradoznak. Aki nem tudná, a doki fajtájának utolsó képviselője, az idő ura, aki látja és érzi a világok és fajok pusztulását, fájdalmát, születését, ahogy pedig fejlődik, kalandozik, egyre inkább az életet védelmezi, így harcba csak a legritkábban bonyolódik. Nem véletlenül, hiszen ott volt a mindent eldöntő csatában, mikor a dalekok és az időurak mind kipusztultak, ezt az Időháborút pedig ő egyedül élte túl. És mint kiderült, Davros. És mint mindig kiderül, néhány dalek is. Meg persze a Mester és a többiek. Szóval meglepetések azért folyton akadnak, de dióhéjban ennyi a kiindulási pont, majd a doki lényegében segítővel vagy anélkül, de állandóan úton van az időben, hogy krízishelyzeteket oldjon meg, nem mellesleg megóvja az emberiséget. Mert igazi filantróp, zseniális stílussal (David Tennant), de van egy olyan meglepő tulajdonsága, hogy nagy veszély és sérülés esetén regenerálódik, amikor új formát és személyiséget vesz fel. Így váltakoznak a dokik az évszázadok során, miközben emberi és földönkívüli partnerek sorvadnak el mellettük. Szomorú, ám nagyívű történet ez, számtalan drámával és mozifilmeket idéző/mozifilmekért kiáltó (mit kiáltó, ordító) cselekménnyel. Mindezt a Time of the Daleks foglalja össze, egyetlen társasban.
“Imádom az embereket!”
A Time of the Daleks, bár mechanikájában ismerős és közkedvelt, kockadobálós módon közelíti meg a témát, számos egyedi stílusjeggyel bír, és ez már a dokikat egyből bemutató doboz fedelét leemelve, a komponenseket átnézve is nyilvánvaló. A központi táblát itt az Earth and the Web of Time spirál jelenti, amin a dokik a saját Tardisukkal haladnak, ahogyan a Dalek hajó is. A cél tiszta: amennyiben valamelyik Doktor eléri az időurak szülőbolygóját, a Gallifrey-t, megnyeri a játékot. Amennyiben viszont a Dalek hajó jut oda, a dokik vesztenek. Veszíteni még úgy is lehet, ha minden Dalek megjelenik a játékban, és felkerülne valahova még egy, vagy ha a Földön három Dalek áll a dalekok körében. És bizony ezek a kondíciók egész könnyen elérhetők, főleg a legelső, de erre még visszatérünk. A központi tábla (amire így akkor felkerül a hajó és több Tardis is, valamint néhány anomália-token) mellett minden játékos kap egy saját táblát, amihez a dokija kapcsolódik, illetve a hozzárendelt segítő is, az elérhető három partner-hely egyikén, valamint mindenki rendelkezik egy alap szónikus csavarhúzó-készlettel, illetve néhány kártyával, amik speciális képességeket és eszközöket biztosíthatnak. Van még egy rakás kisebb tábla, amik helyszíneket jelentenek, egy rakás még kisebb kényszerhelyzet-lapka, amik a fő tábla és a helyszínek idővonalaiba, hézagjaiba illeszthetők, egy Tardis-kocka, valamint egy nagyobb adag fekete, kék, piros és zöld kocka a képességpróbákhoz. Összetevő van bőven (plusz néhány kártyapakli, mini), de a setup egész gyorsan megvan, utána indulhat az űr-túra.
Ennek folyamán a játékosok a saját körükben dobnak a Tardis-kockával, így eldöntve az utazás célját, avagy jobb esetben szabadon választva, hova tartanak, rosszabb esetben pedig véletlenszerűen leemelve egy helyszín-lapkát, ahhoz kényszerhelyzeteket csatolva, majd odafáradva, választva a két elérhető idővonal közül. Ezek az idővonalak és kényszerhelyzetek nagyon érdekesek, és minden esetben egy különleges terepet, kalandot biztosítanak a széria teljes történelméből. Magán a főtáblán is ilyenek vannak, csak éppen felosztva három szegmensre: az alap néhány szabályt és pár kocka-követelményt nyújt, az ehhez kapcsolódó dilemma pedig nemcsak további kockákat követelhet meg, de emellé különleges hatásokat is behozhat, amik megvariálják a játékszabályokat. Az alap ugyanis az, hogy ha látjuk, mivel állunk szemben, a saját dokink alapból rendelkezik egy kockakészlettel, ami többnyire néhány fekete és egy színes, specializált kockát jelent, plusz a segítők nemcsak plusz kockákat hoznak be a saját készletbe, de specializálhatják az abban lévő fekete, alap akciókockákat is. Hogy ez miért jó? Mert a fekete oldalai mind eltérőek a különböző hatásokkal, a színeseken viszont vannak egyező oldalak, ezzel egy-egy képesség megdobását könnyebbé téve. Minderre még rájönnek a doki és a segítők extra képességei (szónikus tokenért újradobás vagy éppen tetszőleges oldalra állítás), a tárgyak és extra hatások kártyái, és máris elég jó esélyünk van arra is, hogy az alap 8 kockás készletünkből (ennyi lehet maximum egy dokinál) megdobjunk akár egy 6 kockás követelményt. Ahham, csak aztán lehet, hogy egy anomália ideiglenesen elviszi az összes kék/zöld/stb. kockánkat; csökkenti az elérhető készlet maximális számát; kizárja az újradobás vagy más machináció lehetőségét és a többi.
Szóval a helyszínek és hatások eleve megnehezítik néha a dokik dolgát, miközben persze maga a kockadobás is egy hazárdjáték, avagy alapból a szerencsére van bízva a sorsunk. Természetesen minél több segítőnk és eszközünk, szónikus csavarhúzónk van, annál több az esélyünk, de sokszor úgy kell összekapirgálni a speciális képességeket, hogy egy-egy feladat sikerüljön, a partnerek és extra kártyák pedig természetesen nem hullnak csak úgy ajándékként az ölünkbe. Siker esetén kaphatunk ezt-azt, mint jutalom, miközben a saját Tardis léphet párat a Gallifrey felé, sikertelen kísérlet esetén azonban nemcsak elveszíthetünk kártyákat és segítőket, de a Dalek hajó is közelebb kerül a szülőbolygónkhoz, akár több lépéssel is, aminek érintése ugye egyből a játék végét jelenti. Sőt, Dalekek kerülnek fel a nem teljesített helyszínekre is. Szóval kihívás bőven van a játékban, néha nagyon szerencsétlenül jöhetnek össze a dolgok, így még jó, hogy két Doktor segítheti egymást, amihez csak egy-egy csavarhúzó kell, így összedolgozva a megfelelő kockákat dobhatják össze, miközben győzelem esetén a jutalom, vereség esetén a büntetés is eloszlik. Ezzel kooperatívabbá téve az élményt, melynek során azért mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, hogy előbb érjen a célba.
“Brilliáns vagy!”
Huhh, annyi mindent lehetne még mondani a játékról, magáról a játékmenetről, de eleve, a legtöbb részét csak az értené meg, aki Doktor-fan, a másik meg az, hogy szeretek meglepetést is hagyni a cikk után. Összességében nézve azonban ez egy kockadobálós játék, olyan, mint például a Rising-széria, csak kicsit más oldalról közelítve meg a témát és a mechanikát. Gondolok itt az extrán lehelyezett helyszínekre, az anomáliákra és idővonalakra, amik mind igen komolyan befolyásolják az élményt. Ebben az élményben a szerencsének természetesen nagy szerep jut, még úgy is, hogy mindig van több választásunk, emellett mindig variálhatunk kicsit a rendelkezésre álló eszközökkel, de emellett is kemény feladat lehet, mondjuk, hat kocka megdobása, mikor a dalekok a torkunkat szorongatják mindenféle negatív tényezővel. És tényleg úgy érezzük magunkat, mintha ősi ellenfeleinkkel küzdenénk, ehhez pedig nemcsak a Dalekre jellemző szálak jönnek képbe, de számos emlékezetes pillanat és hely is a sorozat történetéből, azoknak különösen kedvezve, akik esetleg már a régi szériát is maguk mögött tudják. Karakterek, helyzetek, olyan segítségek, amiket a nézők jól ismerhetnek, így összességében mindenképpen elmondható, hogy a Time of the Daleks szeretettel és sorozat ismeretével lett összerakva, nagyon komoly munkálatok mellett. Az idővonalas, modulárisan illeszkedő küldetések koncepciója zseniális, nagyon jól működik, nagyon illeszkedik a tematikához is, így nyugodtan elmondható, hogy összességében a Gale Force Nine játéka kiválóan hozza, amit várhatunk tőle, és leginkább a rajongóknak nyújt rengeteg kellemes meglepetést.
Ehhez hozzátartozik a komponensek minősége is, elvégre, bár hivatkozási alap egyik sem lesz, már a minik is mutatósak, jópofák a dalekek is, látványosak a Tardisok az időörvényben, miközben minden kártyán, táblán és lapkán olyan illusztrációk köszönnek vissza, amiket a tévében is láthattunk. Nem rajzok, hanem kiollózott képek formájában, amiktől autentikusabb az élmény. És mindösszesen csak egy dolgot nehezményezek, de azt azért nagyon: a doboz borítója elég félrevezető, hiszen azon szerepel közel minden Doktor, miközben az alapdobozban csak négyet találunk, a többieket pedig párosával, közel 10 000 forintért/csomag vásárolhatjuk meg, ami összességében elég drága mulatsággá teszi a játékot. Persze, be lehet érni egy-két kiegészítővel (a kedvencekkel, bár elég jól szét lettek szedve), de mivel sokszor extra helyszíneket, dilemmákat és anomáliákat is kapunk a kisebb dobozokban, csak fáj az ember szíve a további extra tartalomért. Azonban, ha valaki ezzel meg tud békélni, emellett szereti a sorozatot, az nagyszerű játékra tehet szert, mely ugyan nem való mindenkinek, de akinek igen, annak igazi élményszámba megy majd az idővonalak bejárása, a dalekok legyőzése… és igen, bizony még akár regenerálódásra is szükség lehet, ezzel új Doktort hozva a sztoriba. Pont mint a szériánál.
(A játékot partnerünk, a Gale Force Nine biztosította – köszönjük! A Doctor Who: Don’t Blink nyelvfüggő, szabályfüzetén felül a kártyákon, helyszíneken is angol szövegeket tartalmaz, rajongói fordítása itt – szabályok – és itt – lapkák és egyebek – érhető el.)
