Be kell vallanom, hogy mikor utánanéztem a The Goonies: Never Say Die társasjátéknak, meglepődve tapasztaltam, hogy mennyi iterációja létezik a magyarül Kincsvadászok címen ismert, 1985-ben megjelent, Spielberg nevével is fémjelzett, de Richard Donner rendezte (Ómen, Halálos fegyver-sorozat) mozinak. Ha nem lenne ismerős a történet, röviden itt és most csak annyit, hogy egy marék kölyök Félszemű Willy, a híres kalózkapitány kincsének nyomába ered, hogy megmenthessék otthonukat. A történet során még maffiózókkal – a Fratellikkel – és egy ijesztő, ám jószándékú torzszülöttel is összefutnak, ahogy a legendák nyomában életük kalandjára indulnak. Persze, kult-klasszikusnak számít, és gyerekkorom egyik meghatározó filmje, emellett Lajhár karaktere is örök emlék, akivel már csak a csokoládé-szeretete miatt is lelki közösséget éreztem és érzek a mai napig.
The Goonies: Never Say Die
- Partner/kiadó: Funko Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: fél-kooperatív
- Játékosok száma: 2-5
- Játékidő: átlagosan 50 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 2,5/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapjáról rendelve 13 900 forint
És mi más passzolna a legjobban egy kincset kereső csapatról szóló filmhez, mint egy dungeon crawler típusú játék? A The Goonies: Never Say Die is a már sokszor bevált formulát veti be, azzal a helyenként alkalmazott megoldással, hogy az egyik játékos a játékmester (itt Goondock Master), aki azon mesterkedik, hogy a többieket megakadályozza céljaik elérésében. Ez a kilenc kalandon át húzódó kampány során változó, tárgyakat megszerezve kell eljutni megadott helyszínekre, menet közben ellenfeleket legyőzve, sőt akár fejtörőket is megoldva. A játék előkészületeit is a küldetéseket tartalmazó kampánykönyv írja le, akár a játéktábla egyes termeit összekötő alagutak, az ott fellelhető, átkutatható helyek és ellenfelek pozíciójával együtt. Ezek viszont csak akkor ismertek a banda számára, ha felfedezik az adott területet, a játékmester minden egyéb jelölőt, tárgyat standee-t az egyéb utasításokat is tartalmazó, felállítható táblája mögé rejti a többiek kíváncsi szeme elől. A játékosok számára elérhető még egy halom kívánságpénz és életerő-jelölő, valamint extra segítségnek számítanak az egy küldetés alatt csak egyszer igénybevehető tinédzserek segítségének kártyái.
Barlangászat kezdőknek
A játékosok körönként két akciót hajtanak végre, ehhez a már bevált módon, karaktertáblájuk segítségével követik nyomon életerejüket, felszereléseiket, és ellenőrizhetik különleges képességeiket és tulajdonságaikat, melyekkel a különféle próbákat hajthatják végre, legyen szó a harc, erő, ügyesség vagy kutatás próbatételeiről. Helyesebben szólva, ezek a próbák mellett feltüntetett színű és oldalú kockák eldobásával (piros, kék, zöld, melyek sorban, 6, 8 és 12 oldalúak), melyeket a körönként szerzett kivánságpénzzel eggyel jobb szintre fejleszthetnek, ezáltal növelve az esélyeiket a sikerre. Ugyanezen token elköltésével még segítséget is adhatunk egy velünk azonos teremben tartózkodónak; ha például ő két piros kockával dob, de nekünk ugyanaz a képességünk két zöld kockás, akkor egyet „kölcsönadhatunk” ahhoz a dobáshoz (de egyszerre sosem használhatunk többet háromnál).
A játékmester mindeközben lépten-nyomon igyekszik csavarkulcsot dobni a terveik küllői közé, a csak számára elérhető Goondocks Master kártyák kijátszásával. Ezek paklijához kalandonként további, csak oda való lapokat adhat, némelyiküket pedig a játékosok körében ingyen kijátszhatja egy adott eseményre, vagy akcióra adott reakcióként; másokat viszont csak saját körében, különféle csapdákat, akadályokat, ellenfeleket hajítva a kincsvadászok útjába. Apropó, ellenfelek: mozgatásukat és támadásukat is a játékmester kontrollálja, és mindezt első olvasatra megítéélve úgy tűnhet, hogy könnyű dolga van a játékosok ellen, de eleinte inkább csak kellemetlenségeket tud okozni. Ez persze egyáltalán nem baj, szerepjátékos múltam emlékeirea hagyatkozva (és a hasonszőrű megoldásokat felvonultató Dungeon Saga után) a GM feladata sokkal inkább a kihívás játékosokhoz igazítása, hogy azok egy élvezetes és emlékezetes kalandot tudjanak maguk mögött.
Kalózkincsek nyomában
A The Goonies: Never Say Die a megszokott, távolról is igényességet sugárzó Funko-minőséget hozza, és bár a különféle színekben rikító miniatűröket megértem ugyan, de a megoldás nem nőtt a szívemhez. Személy szerint sokkal jobban tudtam volna díjazni az egyenszürke miniatűröket, színes talp-korongokkal. Minden más tekintetben a már megszokott funko-minőséget üdvözölhetjük: igényes, az alapanyagot idéző, de onnan nem másoló és nem túlzásba vitt illusztrációkkal; felső-középkategóriás anyagminőséggel, melyet ebben az árkategóriában csak kiemelni lehet; és egy viszonylag értelmes inzerttel, mely a sztenderd “funkós doboz” mérethez igazítja az elemeket és azok elrendezését.
Maga a játékmenet könnyen érthető, pörgős és szórakoztató, még ha forradalminak nem is nevezném – éppen olyan mint a forrásául szolgáló film: egy jópofa, könnyed családi kikapcsolódás, ami a filmet kedvelő játékosoknak ad még egy olyan kis pluszt, legyen az nosztalgia vagy újonnan felfedezett élmény, ami miatt szívesen veszik elő akár többször is, más és más karakterekkel végigjátszva. A feltüntetett korhatár-besorolás ellenére a kisebbek bevonását is tudom szorgalmazni, legalábbis a játékosok oldalán, ahol csapatban dolgozhatnak. Ajánlani pedig a rajongók mellett mindenkinek tudom, aki egy jópofa, de nem túl hosszú, viszonylag pénztárcabarát belépőt keresne a dungeon crawlerek világába.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Funko Gamesnek! A játék részben ikonokkal kommunikál, de szabályai és kártyái megértéséhez alapfokú angol nyelvtudás szükséges. Rajongói fordításról nem tudunk.)
