Rögtön az elején leszögezném, hogy egyáltalán nem vagyok a Fast & Furious: Highway Heist alapjául szolgáló Halálos Iramban-filmek rajongója, de nem is „utálom” őket – és talán egyet, ha elejétől a végéig láttam közülük. A többit csak részletekben, trailerekben, bemutatókban és jártamban-keltemben ismerem. Mégis, ennyi is elég volt ahhoz, hogy ne abszolút idegenként álljak neki a Funko Games és a Prospero Hall együttműködésében készült társasjátéknak. A karakterek, a járgányok, sőt az egyes küldetések is ismerősek voltak, még így, korlátozott tudásom ellenére is, avagy a rajongók minden bizonnyal elégedettek lesznek.
Fast & Furious: Highway Heist
- Partner/kiadó: Funko Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 2-4
- Játékidő: átlagosan 60 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 2,44/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapjáról rendelve 30 dollár, nagyjából 11 100 forint
Hiányos ismereteim mellett is ráismertem azonban a három lejátszható küldetésre: az elsőben egy tankot kell elpusztítani, a másodikban egy kamiont kipakolni, a harmadikban pedig Ramsey-vel az anyósülésen egy helikoptert és Deckard Shaw-t elintézni. Kezdésnek ebben a sorrendben érdemes nekiállni a sornak, mert a missziók nemcsak egyre nehezebbek, hanem egyre összetettebbek is. Az egyes vonatkozó előkészületeket a küldetéstábla hátulján, és egy külön szabálylapon is megtaláljuk; ezen felül a filmekből ismerős hat szereplő, melléjük pedig négy autó közül választhatunk még magunknak egy párt. És bár a kombinációk szabadon választhatók, néhány közülük alaposan megnehezítheti a saját dolgunkat, ugyanis a karakter és autó közösen ad egy értéket, mely alapvetően befolyásolja egyes akcióknál az esélyeinket – de erről részletesebben picit később.
A harag útján
Minden küldetéshez saját ellenségpakli és kaszkadőrpakli jár; előbbi határozza meg az ellenség viselkedését, utóbbi pedig egyrészt további extra lehetőségeket ad célunk végrehajtásában, másrészt, ha elfogy, az a játék végét is elhozza – ha a célunkat nem sikerült teljesíteni, akkor vereséggel. A célt pedig a szintén a feladathoz tartozó küldetéstábla mutatja meg, melynek teljesülése esetén kollektívan miénk a győzelem. A játékból kiesni szerencsére nem lehet, autónk esetleges (és esélyes) pusztulása esetén sofőrünk azonnal a legközelebbi járgány tetejére vetődik, mozgásunkat a járművek tetejébe helyezhető „tűvel” követhetjük nyomon, és végszükség esetén elköthetünk egy ellenséges tragacsot is. Ugyanígy ellenfelek is felkerülhetnek a járgányaik tetejére, vagy átugrálhatnak a miénkre, hogy aztán leverjük vagy lerázzuk őket onnan, különböző akciók segítségével.
Egy kör során felváltva cselekszünk, saját fordulónk alatt két akció végrehajtására van lehetőség, ezek közül kettő feltétel nélkül végrehajtható: a vezetés és a kocsik tetején ugrálás; a többihez mindenképpen kockadobásra van szükség. Ez utóbbiakat alapvető tulajdonságaink (gyorsaság, vezetés, ügyesség és szívósság) próbatételével tudjuk végrehajtani, az ellenség leszorításához például vezetést kell használni, az ütközéshez viszont már a sebességet. Maga a próbatétel annyiból áll, hogy a szereplő és az éppen vezetett autó által együttesen adott számú kockát eldobva, az akció által meghatározott mennyiségű sikert kell összehoznunk. Magyarán annyi kockával, amennyi a képesség mellett szerepel, annyi zöld pöttyöt kell dobnunk, amennyi az adott cselekedethez szükséges. De akkor sincs feltétlenül baj, ha a dobás nem jön össze, ugyanis a kockák oldalán kis palackok (nitró) is láthatók, ezeket a dobás után, egy nitró-tokenünk elköltésével „válthatjuk át” sikerre. Kockát dobálunk még a sérülés elhárításánál, és egyes kaszkadőrkártyák is próbára tehetik képességeinket, de bizonyos küldetések egyedi képességpróbákat is tartogatnak.
Egy kör végeztével az ellenségkártyák sorába húzunk egy új tagot, ennek felső felét aktiváljuk, a többit odébb toljuk, és ha már három kártyánk van fenn, akkor a negyedik helyre tolódó kiesik, és az alsó felében feltüntetett esemény következik be. Hasonlóképpen járunk el a kaszkadőrkártyáknál is, annyi különbséggel, hogy azok csak akkor aktiválhatók, ha a fordulónk során teljesítjük feltételüket: például egy ellenséges autót közrefogva, egy képességpróba után felbuktathatjuk azt, kvázi lövedékként használva a roncsot. De emellett számos jelenetet újrajátszhatunk a küldetések során, újfent rácsodálkozva arra, hogy a Halálos Iramban-sorozat mennyire kreatív, de a fizikát meghazudtoló popcorn-mozi.
Féktelenül
A Fast & Furious: Highway Heist tartozékai a felső-középkategóriás, igényes Funko minőséget hozzák, roppant jópofa, icipici autókkal (a kamion hátulja még nyitható is), jó minőségű kártyákkal, egy célnak tökéletesen megfelelő inzerttel, jól átlátható és könnyen megérthető szabálykönyvvel. Az illusztrációk a brandinggel együtt (ugyanebben a sorrendben) sajnos és szerencsére minimális mennyiségben kapnak helyet. Maguk az ábrázolások legnagyobb örömömre nem fantáziátlan módon egyenesen a filmből kölcsönzöttek, de az egyes karakterek még így is bőven felismerhetők, ahogy a járgányok is.
A kaszkadőr-kártyák némi taktikát és csapatmunkát követelnek, illetve egyszerre miniküldetéseket is csempésznek a játékba; az ellenség-kártyák pedig amellett, hogy némi kiszámíthatatlanságot biztosítanak, odafigyelést is követelnek az idővel bekövetkező másodlagos akciójuk révén. Ez a két elem éppen annyit ad az amúgy nagyon egyszerű „kockákat dobálok és autókat tologatok ide-oda” játékmenethez, hogy a figyelmünk ne lankadjon. De ami a lényeg: a játék mechanikái szolgalelkűség nélkül is jól átadják a filmek hangulatát és egyes jeleneteit. Mégis, a Fast & Furious: Highway Heist-et nem csak a filmek rajongóinak tudom jó szívvel ajánlani, mert egy kifejezetten szórakoztató, kooperatív autós játék, ami nem teljesíthetetlenül nehéz, de azért előretervezést, odafigyelést és tényleges csapatmunkát igényel.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Funko Gamesnek! A játék részben ikonokkal kommunikál, de szabályai és kártyái megértéséhez alapfokú angol nyelvtudás szükséges. Rajongói fordításról nem tudunk.)
